A résztvevők sürgős beavatkozásra szólították fel a kormányzatot, elsősorban az ágazatban dolgozók anyagi megbecsültségét, a munkakörülményeket és a képzés, továbbképzés rendszerét említve.

Vízvári László, az Egészségügyi Szakképző és Továbbképző Intézet (ETI) igazgatója úgy vélte, hogy a szakképzés "elgyengítésével", a szakiskolák bezárásával, összevonásával az oktatás nehézkessé vált.

Éger István, a Magyar Orvosi Kamara elnöke a háttérbeszélgetésen a kritikus munkaerőhiányt "forró témának" nevezte. Véleménye szerint a politika évek óta arcátlanul figyelmen kívül hagyja a szakma vészjelzéseit.

Varga Ferenc, a Magyar Kórházszövetség (MKSZ) elnöke úgy vélte, hogy az egészségügyi rendszerből - egy tavalyelőtti felmérésük szerint - 2.500 szakorvos hiányzik. A siófoki kórház főigazgatója szerint a "stabil" szakemberhiány miatt betarthatatlanok az uniós munkaidő-direktívák.

Az MKSZ elnöke úgy jellemezte az ágazati munkaerőhiányt, hogy "ez már nem a 24. óra, itt már lépni kell".

A rövid távú megoldást a kórházszövetségi vezető abban látja, hogy a pályaelhagyókat, a gyógyszercégeknél dolgozókat kellene visszacsábítani az orvosi pályára, természetesen megfelelő jövedelem mellett.

Varga Ferenc kifejtette, hogy a jelenlegi - intézményekre lebontott - ellátási kapacitásokat át kell tekinteni, de még ennek esetleges megreformálása sem ad garanciát arra, hogy egyes szakmákban nem lesz hiány orvosból.

Balogh Zoltán, a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara elnöke szerint is mintegy 3.500-4.000 szakdolgozó hiányzik a rendszerből.

A rövid távú megoldást abban látja a kamarai elnök, hogy egyszeri plusz forrást kell szánnia a kormányzatnak az alapbéremelésre, amelyet ő 10-15 százalékban jelölt meg. Ezután - folytatta - úgynevezett sávos rendszerben emelkednének az ágazati fizetések, amelyekre kormányzati garanciát is adni kell, továbbá az egyéb juttatásokat is vissza kell állítani.

Ezenkívül a képzés rendszerét reformálnák át úgy, hogy az ápoló szakképzés idejére ösztöndíj járna, illetve az uniós direktívának megfelelően el lehetne kezdeni az érettségi előtti szakképzést.

Balogh Zoltán megjegyezte: a környező országokból érkező munkaerőnek már évek óta nem Magyarország a "végállomása", mert ezen országok uniós csatlakozásával a jobb megélhetés reményében Nyugat-Európában próbálnak jól, jobban fizető állást találni az ápolók, nővérek, szakasszisztensek.

A Semmelweis Egyetem Egészségügyi Menedzserképző Központjának szakemberei által készített januári felmérés - amelyben 418 rezidens orvos vett részt - azt mutatta, hogy a rezidensek kicsit több mint egyharmada a fővárosban szeretne dolgozni, hatvan százalékuk valamelyik megyeszékhelyt jelölte meg leendő munkahelyeként, és mindössze 6,5 százalékuk menne egyéb városba.

A kutatás kitért a külföldi munkavállalásra is, a válaszadók 67,3 százaléka gondolkodik azon, hogy más országban vállaljon munkát, bár a kutatók megjegyzik, ez nem jelenti azt, hogy ők rövidesen el is hagynák Magyarországot. Célországként a válaszadók Nagy-Britanniát, Németországot, Ausztriát, Svédországot és Írországot jelölték meg. A motivációra irányuló válaszokból kiderült, hogy elsősorban a jobb anyagi helyzetért, a jobb életminőségért és munkakörülményekért mennének külföldre az orvosok.

Arra a kérdésre, hogy mennyi lenne az a havi nettó jövedelem, amiért nem mennének külföldre, a kezdő orvosok 200 ezer, a szakorvos-jelöltek 300 ezer, a végzett szakorvosok pedig a nettó 400 ezer havi fizetést jelölték meg átlagosan. Egy kezdő orvos átlagos havi nettó fizetése jelenleg 93 ezer, a szakorvos-jelölteké 90 ezer, míg egy frissen végzett szakorvos átlagosan 100 ezer forint nettó jövedelemmel számolhat.

A szakemberek hangoztatták, hogy az egészségügyi szakemberhiány nem sajátságosan magyar probléma, az unió számos országában prioritásként kezelik ezt a problémát. A témában jövő héten konferenciát tartanak Budapesten az európai bizottság támogatásával, amely fórumon a az európai unió cselekvési tervét fogják bemutatni.