Maléter Pál tanúi hallhatóak ma

Az 1956-os Intézet és a Nyílt Társadalom Archívum által szervezett egyhetes esemény negyedik napján, a Nagy Imre-per 52 órás teljes hanganyagának nyilvánosságra hozatala keretében lejátszott felvétel szerint tizenegy tanút hallgattak ki gyors ütemben. A Maléter Pállal szembeni vád - a szocialista államrend megdöntését célzó szervezkedés vezetése - alátámasztására behívott tanúkkal a tárgyaláson Nagy Imre, a forradalom miniszterelnöke többször vitatkozott. Váradi Gyula vezérőrnagy - aki a Honvédelmi Minisztériumot képviselte a felkelőkkel folytatott tárgyalásban - Maléter Pálról elmondta, hogy október 29-ről 30-ra virradó éjszaka már úgy találkozott vele, mint a Kilián-laktanya felkelőinek vezetőjével.

A vád tanúja megemlítette, hogy ekkor azért ment a felkelőkhöz, hogy lefegyverezésükről tárgyaljon velük, miközben Maléter arról beszélt, hogy beszüntette a harcot a Corvin-közi felkelőkkel szemben. Szerinte Maléter arra próbálta rávenni a honvédség vezetőit október 29-én éjjel, hogy adják át a fegyvereket a szabadságharcosoknak, vegyék fel őket az újonnan alakuló rendőrségbe, és esküdjenek fel a Nagy Imre-kormányra. A tárgyalások kudarcba fulladtak, a felkelők egyik vezére, Iván-Kovács László pedig kimerültségében az írógépen aludt el a megállapodás egyik tervezetének szövegezése közben.

Váradi Gyula szerint a felkelők, akik közé akkor már Maléter is tartozott, becsmérelték a szovjet katonákat, de a Nagy Imre-kormányt is. Ugyanakkor azt is elmondta, hogy Maléter Pál október 28-ig "eredményesen harcolt a felkelők ellen".

Nagy Imre vallomásában elmondta, hogy a Honvédelmi Minisztérium és a felkelők közötti egyeztetés célja az volt, hogy vegyék fel a munkát, és szüntessék be a harcot; ezen a ponton azonban a népbírósági tanács elnöke, Vida Ferenc belefojtotta a szót. A volt miniszterelnök aztán bírói kérdésre hozzátette, hogy Maléter ellenőriztette a kormány részéről az október 25-én kihirdetett tűzszünetet Budapest utcáin, ezért folyamatosan tartotta a kapcsolatot a vezérkari főnökséggel és a felkelőkkel egyaránt.

Erre a bíró ordítva kérdezte Maléter Páltól az október 28. utáni tevékenységéről: "Mondja meg, ön melyik oldalán állt a barikádnak?". Maléter Pál azt válaszolta, hogy a kormány megbízását teljesítette, amikor a harcoló csapatok közé ment.

A tanú viszont továbbra is azt hangsúlyozta, hogy ezzel a felkelők élére állt. A tanú ezzel együtt elismerte, hogy Maléter Pál "jó kommunista" volt, nem akarta a Horthy-rendszert visszaállítani, noha a szovjet csapatok kivonulását támogatta. Azt is mondta, hogy a Corvin-köziek egyik vezetője, Pongrácz Gergely féltékeny volt Maléterre, nem értett egyet miniszteri kinevezésével.
Nagy Imre viszont azt vallotta, hogy Maléter Pál jó választás volt a posztra, elődje, Janza Károly "tevékenysége komoly elégedetlenséget váltott ki" ugyanis a katonai vezetők körében. A hangfelvétel itt jól visszaadja a bíró kirohanását, miszerint Janzát meg kellett volna tartani, menesztésével Nagy Imre nagy hibát követett el.

Maléter Pál 1917-ben született, 1940-től a Ludovika Akadémiára járt, 1944-ben Erdélyben partizánként harcolt. A forradalom kitörésekor ezredesi rangban a bányász- és építőmunkás-egységek parancsnoka volt. A szabadságharc idején a Corvin-közi felkelőkkel tűzszünetet kötött, október 31-én pedig a nemzetőrség megalakításáról tárgyalt a Parlamentben. Nagy Imre november 3-án nevezte ki honvédelmi miniszternek, ám még aznap este Tökölön, a szovjet csapatok főhadiszállásán fogságba ejtették. A Nagy Imre-perben halálra ítélték és kivégezték, politikai és jogi rehabilitációjára 1989-ben került sor.