A nyílhegyeket is kísérletezéssel tökéletesítették

A kísérletezés és az innováció nem újkori találmány, már a nyílhegyeket is experimentális úton tökéletesítették - állítják amerikai régészek. R. Lee Lymann, a Missouri Egyetem antropológiai intézetének professzora kutatásai során munkatársaival három különböző földrajzi régióban fellelt több mint ezer dárda- és nyílhegyet elemzett - olvasható a ScienceDaily című angol nyelvű tudományos hírportálon.

Véleménye szerint, amikor az íj és a nyíl mintegy 1500 éve megjelent Észak-Amerikában, az új fegyver kiszorította az addig egyeduralkodó dárdát és a dárdavetőt, alapvetően megváltoztatva a hadviselést és a vadászatot. Az új fegyvernem "hadrendbe állítása" innovatív gondolkodást igényelt. A korabeli fegyverkészítők ugyanis nem értették pontosan a nyílvessző repülésdinamikáját, sem az íj működési mechanizmusát, így tapasztalati úton próbálták kikísérletezni a nyílhegyek és az íjak optimális kombinációját.

Lyman professzor szerint az egyik változás indukálta a másikat: amennyiben valamilyen eszköz hosszabbá vált, óhatatlanul súlya is megnőtt. A fegyverkészítők tapasztalati úton kísérletezték ki a leghatékonyabb nyílhegyeket, ennek során számtalan változat született meg. A tudósok ugyanis bizonyítékokat találtak arra nézve, hogy az íj és a nyílvessző megjelenése idején robbanásszerűen megnőtt a hajítófegyverek számára készített hegyek száma.

A nyílhegyek esetében kiindulópontként a dárdahegyek szolgáltak: azokat alakítgatták, míg meg nem született a tökéletes változat. Régészetileg ez az innovációs folyamat a hajítófegyverek számára készült hegyek széles skáláján keresztül követhető végig, amely bemutatja az átmenetet a dárda, valamint az íj meg a nyílvessző kora között. A kevésbé hatékony "modelleket" kiselejtezték, így a későbbiek során a nyílhegyválaszték leszűkült. Lyman professzor tanulmánya, amely Az észak-amerikai dárdahegyek és nyílhegyek variációi címet viseli, a Journal of Archaeological Science című régészeti folyóiratban ősszel lát napvilágot.