Egy holland csoport fényterápiát alkalmazott, amelyet némely esetben melatoninnal ötvözött, ily módon próbálva kiküszöbölni a páciensek álmatlanságát, javítani a kedélyállapotukat, s csökkenteni az agresszív megnyilvánulások gyakoriságát. (A tobozmirigy által termelt melatonin nevű hormon az alvás-ébrenlét ritmusáért, azaz a szervezet belső "órájáért" felel) - olvasható a BBC News hírei között.
A szervezet huszonnégy órás ritmusának, azaz az alvás-ébrenlét természetes ciklusának zavara a demenciának a gondozók által legnehezebben tolerálható tünete. A páciensek gyakorta nappal alszanak, míg éjszaka teljesen éber az illető.
Mint kiderült, a kezelés mintegy 5 százalékkal csökkentette a szellemi hanyatlás ütemét, s akár több hónappal késleltetve azt az időt, amikor a pácienseknek - nem lévén képesek az önálló életvitelre - otthonba kellett vonulniuk.
A Holland Királyi Művészeti és Tudományos Akadémia kutatói vizsgálatukba az ápolási otthonok 189 pácienseit vonták be.
Az otthonok közül hatban átépítették a világítást, s minden nap reggel 9 és este 6 között felkapcsolták az erős fényt. A páciensek közül némely, többségükben demenciában szenvedő beteg, kiegészítésként melatonint kapott. Az illetők állapotát egy éven át követték nyomon.
Azoknál a betegeknél, akik melatonint szedtek, de nem részesültek fényterápiában, valamelyest helyreállt az alvásritmus, ám zárkózottabbá és mogorvábbá váltak.
Ugyanakkor a fényterápia és a melatonin ötvözése segített kiküszöbölni a kedélybeli gondokat.
Az erős fény azonban önmagában, melatonin nélkül is 5 százalékkal lelassította a kognitív funkciók leépülését, a depresszió tünetei pedig 19 százalékkal csökkentek.
Michael Hastings, cambridge-i kutató, aki a teljes szellemi leépüléssel járó Alzheimer-kór, valamint az alvás-ébrenlét ritmus elismert szakértője, igen látványosnak tartja holland kollégái eredményeit.
Mint rámutatott, az alvászavarok többnyire az utolsó cseppet jelentik abban a bizonyos pohárban, amely arra készteti a családot, hogy demenciában szenvedő hozzátartozójukat otthonba adják.
"Előfordul, hogy a betegek a nap jelentős részét átalusszák, majd éjszaka éberré válnak, járkálnak a házban, kinyitják a gázcsapot. A családtagok képesek tolerálni az enyhe, vagy középsúlyos demencia némely tünetét, de az alvás-ébrenlét ritmusának zavara túl soknak bizonyulhat számukra" - mondta a cambridge-i kutató.
Michael Hastings hozzátette, hogy az 5 százalék kevésnek tűnhet, ám ha arra gondolunk, hogy az érintettek akár egy fél évvel tovább maradhatnak otthonukban, ennek komoly egyéni és társadalmi haszna van. Ráadásul a fényterápia nem invazív gyógymód, a melatonin pedig enyhe gyógyszernek számít.
"Az alvás-ébrenlét zavara más idegrendszeri betegségek, így a Parkinson-kór kísérőtünete. Ily módon a melatoninnal ötvözött fényterápia alkalmazása más kórképek esetében is megfontolandó" - hangsúlyozta Michael Hastings.
