Ha most nem történik semmi, pár év múlva nem kerül ki szakorvos és ápoló az iskolákból, ami veszélyezteti az ellátás biztonságát - mondta az MTI-nek Szócska Miklós, a Semmelweis Egyetem (SOTE) Egészségügyi Menedzserképző Központjának megbízott igazgatója a SOTE elméleti tömbjében rendezett konferencia szünetében.

A mára kialakult szakemberhiányt a konferencia összes felszólalója aggasztónak tartotta, szerintük gyorsan hathatós lépéseket kell tennie a kormányzatnak. Egyetértettek abban, hogy sürgősen változtatni kell a munkakörülményeken, mert a szakorvosok és az ápolók inkább külföldön vállalnak munkát vagy elhagyják a pályát. Azt is kifogásolták, hogy több szakiskolát megszüntettek. Az elöregedő társadalmat elöregedő szakma gyógyítja, az igények egyre nőnek, de már a jelenlegi szükségleteket is nehéz kielégíteni - állították a konferencia résztvevői.

Varga Ferenc, a Magyar Kórházszövetség elnöke szerint a kormányzatnak nincs konkrét cselekvési programja a probléma megoldására. A krízis kezelésére azonnali cselekvési tervet javasolt: a bérek növelésére, a külföldön munkát vállaló orvosok, ápolók visszacsábítására és az orvoslátogatók ösztönzésére arra, hogy újra praktizáljanak. Szerinte ha ezek nem teljesülnek, a hosszabb távú stratégiák - továbbképzési rendszer fejlesztése, családtámogatás - nem valósíthatók meg. Azt külön hangsúlyozta, mennyire fontos, hogy visszaálljon az ápolói szakma társadalmi megbecsülése, mivel ilyen kevés pénzért csak kevesen vállalják ezt a munkát.

Csidei Irén, a Zalaegerszegi Kórház igazgatója elmondta: fontosnak tartják, hogy az egészségügyi szakemberek időben, ne csak az utolsó lépcsőben szólhassanak bele az őket érintő stratégiák kidolgozásába. Szerinte szükség van egy olyan felelős döntéshozóra is, aki irányítja és ellenőrzi a stratégia megvalósítását.

A felszólalók megemlítették a média és a társadalom szerepét is; Csidei Irén elszomorítónak tartja, hogy a közvélemény "csak a műhibaperekkel foglalkozik".

A társadalom szerepével kapcsolatban Szócska Miklós az MTI-nek azt mondta: az embereknek meg kell érteniük, hogy az egészségügyi szempontok érdekében áldozatokat kell hozni más prioritások, például a szociális ellátás hátrányára; az ilyen átalakítások ugyanis a költségvetési források átcsoportosításával járnak.