Könyv a Mindszenty perről

Zinner Tibor jogtörténész, a Legfelsőbb Bíróság tudományos kabinetjének vezetője az MTI-nek elmondta: a Majd, halálra ítélve című, csaknem 1.400 oldalas dokumentumkötetben az eddig megjelent iratokon kívül megtalálhatók a Mindszenty és társai elleni eljárás korábban kellőképp fel nem tárt részei is. A kötet szerzői az egykori államvédelem, a kommunista párt, a kormányzat és az igazságszolgáltatás iratanyagát megidézve bizonyítják be, hogy tulajdonképpen mi is történt 1945-1949 között.

A kutatás során - ellentétben az eddigi ismeretekkel - nyilvánvalóvá vált, hogy a szovjet állambiztonsági szervek őrizetében lévő Ujszászy Istvánon keresztül a Szovjetunió is befolyásolta a hercegprímás ügyét. Ujszászy a második világháború alatt, 1942-től az Államvédelmi Központ (ÁVK) vezetője volt, s a posztjának köszönhetően megszerzett információit előbb a szovjet, majd pedig a magyar titkosrendőrök is hasznosították.

Zinner Tibor szerint az 1950-es években a Mindszenty-per a magyar társadalom jelentékeny részének meghurcolásához biztosított teret. Az esztergomi házkutatások során lefoglalt iratokon szereplő személyek, és mindazok, akik a hercegprímás levelezőivel bármilyen kapcsolatot ápoltak, a politikai elit és kiszolgálói számára ellenséggé váltak, ekképp alakult ki a meghurcolt főpap és társai ügyéből a törvénysértő, tömeges számonkérés lehetősége. Ennek nagyságrendjét érzékelteti, hogy - amint a Nagy Imre kormányfő számára 1954 októberében készült jelentésben is olvasható - a potenciális ellenség, a nyilvántartottak száma ekkor már elérte a másfél millió főt.
Már Mindszenty József letartóztatását (1948. december 26.) megelőzően, november közepétől megkezdődtek a kihallgatások, majd a többszöri házkutatás során három-négyévi iratanyagot, a hercegprímás teljes levelezését elhurcolták az államvédelmisek. A kényszerhelyzet nem kerülte el a magyar püspöki kart sem. Zakar András, a hercegprímás titkára rájuk nézve is terhelő vallomást tett deviza bűncselekmények elkövetése miatt, ami akkoriban halálbüntetéssel volt sújtható. A kalocsai érseket, a székesfehérvári és váci megyéspüspököt, valamint a hajdúdorogi görög katolikus püspököt meggyanúsították, jegyzőkönyveket írattak velük alá. A római katolikus egyházi első embereinek így a halálbüntetés árnyékában kellett szószékre lépniük, tevékenységüket folytatni - hangsúlyozta Zinner Tibor.

A dokumentumok alapján egyértelműen, minden kétséget kizáróan bizonyíthatóvá vált, hogy Mindszenty mindkét ítéletének mértékét az MDP, a Magyar Dolgozók Pártja vezetői állapították meg, a népbíróság - valójában - szó szerint ítéletet hirdetett, csak épp nem a sajátját. A népügyész vádbeszédéhez Rákosi részletes kommentárt fűzött, három ún. sajtcédulán, cetlin. Ezek 60 éve a bűnper iratanyagának részét képezték, most mindenki láthatja majd a CD-n, hogy mi volt a teljhatalmú diktátor véleménye - hívta fel a figyelmet Zinner Tibor.

Mindszenty Józsefet (1892-1975) magyar katonák szabadították ki a fogságból 1956. október 30-án. A szovjet csapatok támadása után, november 4-én az amerikai követségen kért menedéket, és itt tartózkodott egészen 1971. szeptember 28-ig.

A kötet társszerzője, a Szent Benedek-rendi Somorjai Ádám egyrészt az 1990-es években angol nyelven megjelent, másrészt a most először publikált követségi dokumentumok alapján arra keresett választ, hogy Mindszenty József miért maradt másfél évtizedig az amerikai követségen, s hogyan képzelte el a saját szerepét és az ország jövőjét.

A követségen számtalan feljegyzés, emlékeztető maradt fenn: a hercegprímás leveleket írt az amerikai elnököknek, a külügyminisztereknek, a pápáknak, a bíboros államtitkároknak, leveleket kapott magyar és amerikai diplomatáktól. A Szentszék megbízásából több alkalommal felkereste Franz König bécsi bíboros, a vele folytatott beszélgetésekről is feljegyzések készültek.
Somorjai Ádám megjegyezte: a dokumentumokból az derül ki, hogy a 25 éves elzártság feltehetően egy "vágygondolkodást" alakított ki Mindszenty József személyiségében, aki saját magát 56-os szabadsághősnek és a nemzet első számú vezetőjének tartotta. Úgy vélte, a rendszer illegitim, mert nem illik bele az ősi magyar alkotmányba. Úgy gondolta, ha ismét kitörne a forradalom, Magyarország hercegprímásaként - hiszen nincsen király, nincsen nádor, és nincs kormányzó - az ő közjogi feladata lenne, hogy a parlamentben kinevezze az új, magyar független kormányt.

A könyv utolsó fejezetében olvasható az 1989-es perújítási nyomozás erőteljes forráskritikával illetett, széleskörűen dokumentált elemzése: annak bemutatása, hogy hogyan "húzták el" az ügyet, hogy Mindszenty Józsefet és társait csak az úgynevezett semmisségi törvény alapján rehabilitálják, és ne legyen olyan "kirakatperük", mint amilyen a Nagy Imre és társai ügyében zajló per volt 1989. július 6-án - jelentette ki Zinner Tibor.