Negyven éves a Magyar Építészeti Múzeum

Mint a Magyar Építészeti Múzeum igazgatója elmondta, a július 20-ig megtekinthető tárlat csupán ízelítő a múzeum gyűjteményéből, "mert az akár a Műcsarnokot is meg tudná tölteni termenként tematikus kiállításokkal, és még akkor is maradna még egyszer annyi anyag".

A többek között építészeti ősnyomtatványokat, különleges tervrajzokat, festményeket, épületmaketteket, kéziratokat és rajzeszközöket bemutató tárlat megnyitóján Pusztai László művészettörténész felidézte, hogy Európa legtöbb országában a hatvanas években nyíltak meg az építészeti múzeumok, mikor a szakemberek rájöttek arra, hogy a XX. századi építészeti hagyaték megőrzése éppen olyan fontos, mint például egy festményanyagé.

A Magyar Építészeti Múzeum nyugalmazott vezetője hozzátette: "negyven éve Magyarországon is megvalósulni látszott az az elképzelés, hogy létrejöjjön egy ilyen gyűjtemény, kollégámmal, Kelényi Györggyel akkor kezdtük a szisztematikus gyűjtőmunkát."

Az anyag feltárása sokszor nehézségekbe ütközött, az Árkay-hagyatékot például a házaspárnak a háborúban beomlott műterem-csarnokából kellett megmenteni, vagy Eigner Zoltán építészeti fényképész mintegy 6000 üvegnegatívját a családi nyaraló udvarán kellett kiásni két és fél méter mélyről - érzékeltette a nehézségeket.

"Az én életemben ezt a rettenetes mennyiségű anyagot ötször kellett költöztetni, volt, hogy Székesfehérvárra" - beszélt a korábbi viszontagságokról Pusztai László, majd megjegyezte: "a legnagyobb gond, hogy negyven év után sem sikerült állandó kiállítóhelyet szerezni a gyűjteménynek".

Bugár-Mészáros Károly szerint azonban erre lett volna esély: "a Párizsi Nagyáruház épületébe való beköltözésünk az utolsó pillanatig napirenden volt, de a terv végül egy különleges adminisztratív tragédia áldozata lett". Mint elmondta, a múzeum pályázott a norvég alapra, kapott volna 1,45 milliárd forintot, de a magyar állam az utolsó pillanatban eladta az épületet egy befektetőnek.
Az igazgató a tervekről szólva rámutatott: "három építészettörténeti korszak van, amelyben a világ élvonalába tartoztunk, a historizmus, a szecesszió és a Bauhaus. Vannak olyan törekvéseink, hogy ezekből a stílusokból egy-egy épületet bemutassunk a látogatóknak, egyben a kiállítások mögött székházra találjunk bennük".

Bugár-Mészáros Károly elárulta, az elképzelések megvalósulására a jövőben talán esély nyílhat: "van olyan épület az állami tulajdoni jegyzéken, amelyet én magam, a miniszteri biztosi időkben azért vettem fel, hogy közkinccsé tegyük". Mint mondta, ez ma a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő kezelésében van, és a legszebb 1870-es palotának számít Budapesten.

Az igazgató elmondása szerint először az MTI-nek beszélt a székház-ügy új fejleményeiről, de az épület nevét nem árulta el. "Kabalából nem mondom el a címét, csak annyit, hogy egészen közel található a Nemzeti Múzeumhoz, és a loggiáját Lotz-freskók díszítik. Szeretnénk, ha ez a palota múzeumhoz kerülne, mint ahogy egy másik, nemzetközi hírű, szecessziós épület is. Ezt most egy állami hivatal használja, amely tudja, hogy el kell költöznie, mi pedig be tudnánk mutatni benne a szecessziót, és még restaurátor-műhelyek is elférnének a házban. Kabalából itt sem mondok címet, de egészen közel található a Szépművészeti Múzeumhoz" - tette hozzá.

"Bauhaus-ügyben érdekes helyzet állt elő: meg akartuk venni azt az épületet, amely elnyerte 1933-ban a Milánói Triennále Európa legjobb családi háza című díját" - vázolta a tervezett intézményrendszer harmadik elemét Bugár-Mészáros Károly. A szakember elárulta: "ez a villa egy magyar üzletember tulajdonába került, aki felajánlotta, hogy a saját pénzén létrehozza benne a múzeumot, cserébe csak annyit kér, hogy az épületet 20 év alatt vásárolja vissza tőle a magyar állam. Elképzelhető, hogy több, kisebb épület is bekerül ebbe a "csomagba" - fűzte hozzá a múzeumigazgató, hangsúlyozva, hogy ebben az esetben egy szinte egyedülálló Bauhaus-túrát tudnának csinálni.