Az útra egy régi barátja kíséri el, valaha volt szerelem, ma már egyik legfőbb bizalmas. Györgyi nincs a legjobb passzban és nem azért, mert volt férje, akivel 8 évet élt együtt, apa lesz, hanem mert ő nem tudta megajándékozni egy gyerekkel a szeretett férfit, bármennyire is ez volt a leghőbb vágya

Életemben a legboldogabb egy másfél szobás lakótelepi panelben voltam, pedig laktam egy 170 négyzetméteres, martonvásári házban is – meséli Albert Györgyi – Az előbbit sikereim csúcsán, szerelmesen éltem meg, akkor minden rendben volt körülöttem és bennem is. Úgyhogy nem a lakástól függ, hogy az ember, hogy érzi magát az otthonában.
Györgyi tíz hónapja költözött egy a Budai Vár tövében fekvő gyönyörű 80 négyzetméteres lakásba. Szerette volna jól érezni magát ott, legutóbbi válásából éppenhogy csak felocsúdva magára találni az új környezetben, de nem sikerült neki.
Nem volt jó hazamenni oda – mondja – nem találtam a helyem a lakásban. Azt remélem, hogy az új lakást, ami szintén Budán van, szeretni fogom. Kisebb is mint az előző volt és a belmagasság sem olyan óriási. Tudom, van aki szereti, engem viszont nyomaszt, ha túl nagy a beltér. Egy kis erkély is tartozik a lakáshoz, jó lesz a cicámnak oda kifeküdni.
Györgyi korábban évekig élt Martonvásáron egy hatalmas házban férjével, illetve javarészt egyedül, hiszen a férfival csak hétvégeken találkoztak. András borász, hétköznep Tokaljhegyalján dolgozott.
A házunkat egy nagyon helyes fiatal pár vette meg – mondja – és ennek örülök, mert bármilyen furcsán is hangzik, egyáltalán nem mindegy, ki költözik be utánad valahova, ahol akarva-akaratlanul nyomot hagytál. Egy részem maradt ott, abban a házban, a falak közt és én hiszek a hely szellemében. Szerintem mindenki érezte már, ha belép egy lakásba, az hat rá, így vagy úgy. Nem véletlenül mondjuk arra, aki láthatóan jól érzi magát otthonában, hogy „belakta a lakást”.
Györgyi is ezt szeretné: 18-adszorra talán sikerül, hogy azt mondhassa: jó hazaérni! Addig is míg megélheti, milyen érzés hazamenni budai otthonába, hisz a lakást még felújítják, egyik legjobb barátnőjénél lakik.
Azt hiszem nagyon ritka manapság, hogy, ha az ember bajban van, nincs hova mennie, valaki azt mondja neki: „Ugyan már, gyere, költözz ide, addig maradsz, ameddig akarsz!” Ezért én nagyon hálás vagyok – teszi hozzá Györgyi, akinek hálistennek vannak barátai, és nem engedik, hogy elhagyja magát, hogy a rosszkedv eluralkodjék rajta. Tudvalelő, hogy a műsorvezető depressziós, hiszen egyik nagysikerű könyve is erről a betegségről, az általa megéltekről szól. A nemrégiben felröppent hír, az, hogy volt férje új kedvest talált és nemsokára apa lesz, biztosan nem segített állapotán. Már csak ezért is kapóra jött a lehetőség, valamikori szerelmével, mára jó barátjával Olaszországba utazik, s mivel a pasi angol, egy hétig ő is csak ezen a nyelven kommunikálhat, ami elmondása szerint mindig jót tesz neki. Azt viszont tényleg nehéz megemésztenie, hogy volt férjének gyereke lesz, bár nyitott arra is, hogy megismerje a babát, ha megszületik.
Nem akarok álságos lenni, persze nem vágyom arra, hogy engem válasszanak keresztanyának. De én ezzel a férfival nyolc évig éltem együtt és nagyon szerettem. Biztos, hogy a gyerekét is szeretni fogom – mondja Györgyi, majd elgondolkodik - Három válás után, negyven felett az ember egyfajta számvetést csinál. Nem az a rossz, hogy neki gyereke lesz, hanem az, hogy én nem szülhettem neki. Nem adhattam meg neki, amit a világon a legjobban szerettem volna. Annak pedig, akinek megadhattam volna, annak nem kellett.