Azoknál a szomszédainknál, ahol jelentős magyar kisebbség él, eleve nagy tétje van minden népszavazásnak. Ezek az összeírások nemcsak tájékoztató jelleggel szolgálnak az egyes városok, nagyobb közigazgatási egységek etnikai összetételéről, hanem az alkotmányban biztosított kisebbségi nyelvhasználati jogok gyakorlási lehetőségeit is felvázolják. A többségi nemzethez tartozó nacionalisták pedig önigazolásnak is felfoghatják a népszavazás eredményeit, ami a magyarság számára általában (az utóbbi hatvan évben) inkább vészjelzés.

Slota nem nyugszik

Szlovákiában az alkotmány értelmében a kétnyelvű helységnévtáblákat és a kétnyelvű hivatali ügyintézést is csak olyan településeken biztosítják, ahol a kisebbség aránya 20 százalék felett van. Noha ez az alkotmányos jog sok helyen sérelmet szenved (például a 27 százalékban magyarok lakta Érsekújvárott sem lehet a hivatalos helyeken magyart használni, már csak a szlovák anyanyelvű ügyintézők elégtelen magyartudása miatt sem), mégis fontos kérdés, hogy a törvényi lehetőségek biztosítására a demográfiai alap megvan-e avagy sem.

Ennek a súlyát akkor érthetjük meg, ha tisztában vagyunk azzal, hogy a szélsőségesen soviniszta, magyarellenes SNS (Szlovák Nemzeti Párt) jelenleg kormányerőként asszimilációs nemzetiségpolitikát képvisel. A Jan Slota vezetette párt a kommunista éra legrosszabb hagyományait folytatja reszlovákizációs törekvéseivel, amelynek eredménye volt - csak a közelmúltra fókuszálva - a magyar ajkú tanárok folyamatos fenyegetése, a Selye János Egyetem lefokozási kísérlete, vagy a határmenti kettőskeresztek felállítása. Ennek a diszkriminatív nemzetiségpolitikának szinte mottója lehetne Slota egyik kirekesztő megállapítása, amely szerint országában nincsenek magyarok, csak magyarul beszélő szlovákok. Ezek fényében talán érthető, miért is fontos az objektív, manipulálhatatlan népszámlálás a helyi magyar közösségnek, és hogy ennek szabotálása miért is lehet az SNS egyik célja.

A kétnyelvűség céltáblája

A párt egyébként már februárban olyan javaslattal állt elő a pozsonyi parlamentben, amelynek értelmében a legutóbbi összeírás óta módosult nemzetiségi összetételű helységekben felül kellett volna vizsgálni a kétnyelvű táblák létjogát. Slota arra hivatkozott, hogy információi alapján 30 magyarok lakta településen a magyarság részaránya a kritikus határ alá esett, miközben 3-5 helységben pedig 20 százalék fölé nőtt. Összesen 654 olyan település van Szlovákiában, ahol kétnyelvű táblákat alkalmaznak. Ebből 510-ben a szlovák mellett a magyar megnevezést használják, 68-ban ruszin, 57-ben roma, 18-ban ukrán, míg egy településen német nyelven írják ki a helység nevét.

Slota reformja alapján egyébként a ruszinok kifejezetten jól járnának, hiszen többször annyi település kapott volna Kelet-Szlovákiában ruszin feliratú táblát, mint ahánytól megvonták volna. Bugár Béla, a Magyar Koalíció Pártjának (MKP) egykori elnöke azonban összességében elhibázottnak tartotta a táblaügy rendkívüli felmelegítését: „Megváltoztathatják ezt a törvényt, de sokkal jobb volna, ha más intézkedéseket hoznának, olyanokat például, melyek a kisebbségi jogok gyakorlását tennék lehetővé minél több ember számára.“

Bíztató, hogy az SNS nacionalista törekvését Dušan Čaplovič miniszterelnök-helyettes is hevesen ellenezte: „Megígértük a miniszterelnök úrral együtt, hogy betartjuk a status quot a nemzetiségi jogok területén. (…) Mindenképpen látnom kell a listát, de megmondhatom, nem fogjuk sem csökkenteni, sem pedig növelni a kétnyelvű megnevezéseket használó települések számát. Ilyesmi egyszerűen szóba se kerülhet“ – jelentette ki a kormányfő-helyettes.

Magyarok a térképen

Ehhez viszont hozzá kell tenni, hogy Szlovákia közigazgatási felosztása nem kedvez a magyar kisebbségnek. Az 1996-os közigazgatási reform óta észak-dél irányú néhány kerület és a járások többsége, ami rossz számarányokat jelent a kelet-nyugati irányban, az országhatártól számított szűk 50 km-es sávban élő magyaroknak. Az MKP emiatt is küzd a közigazgatási térkép átrajzolásáért, hiszen a mostani régiók nem igazodnak sem a nyelvi, sem a természetes határokhoz. Ezzel egyébként a szlovákok által lakott, szétszabdalt Szepesség képviselői is egyetértenek.

A jelenleg hatályos közigazgatási felosztás szerint ugyanis a magyarok az ország nyolc kerületéből négyben haladják meg a 10%-ot. A Nyitrai kerületben a lakosság 27,6%-át, a Nagyszombati kerületben a 23,7%-át, a Besztercebányai kerületben 11,7%-át, míg a Kassai kerületben 11,2%-át teszik ki. Jelentősebb számú magyar még a Pozsonyi kerületben él (4,6%),a többi régióban azonban elhanyagolható számarányuk.

A 2011-es népszámlálással kapcsolatban borúsak a demográfusok prognózisai. 1991. március 3-án Szlovákia összlakossága 5.274.335 fő volt, ebből 4.511.679 szlovák nemzetiségű, 567.296 pedig magyar. 1970 és 1991 között a szlovák nemzetiségűek számának növekedése hatszorosan meghaladta a magyar lakosság számbeli növekedését. A magyarság lélekszáma így 2,8 százalékkal, a szlovák lakosság száma 16,7 százalékkal növekedett az említett időszakban. Csakhogy a rendszerváltás után a magyar népesség csökkenni kezdett, Szlovákiában ma mintegy 520.000-ra tehető a számuk, ami a teljes lakosság 9,7 százaléka. Az ország történetében egyébként a 2001-es népszámláláson süllyedt először tíz százalék alá a magyarság részaránya.

Rontja a helyzetet az is, hogy a többi, magyarok által is lakott szomszédos országhoz képest nagyon erős Szlovákiában az asszimilációs folyamat. Például az erdélyi magyarság körében az asszimiláció a magyarságfogyást meghatározó tényezők közül a legkisebbnek tűnt. Az 1990-es években Erdélyben a frigyre lépő magyarok 18-19 %-a kötött vegyes házasságot, szemben a szlovákiai magyarsággal, ahol ez az érték 25-28 % körül mozgott.

Fontos ugyanakkor azzal is tisztában lenni, hogy a szlovákiai cigányság egy része szintén magyarnak vallja magát, illetve a magyar nyelvet beszélők aránya magasabb az etnikumhoz tartozók számánál. Kedvezőtlen jelenség viszont a statisztikai magyarfogyás, ami egyrészt a kérdezőbiztosok esetleges manipulatív szándékainak, és az etnikai hovatartozással összefüggő kérdéseknek tág teret biztosító formanyomtatványoknak köszönhető. Becslések szerint az összeírás módszeréből adódó fogyatkozás 10 százalékkal magasabb, mint a tényleges.

The final countdown

Az MKP erre is ügyelve ezért olyan módosító indítványt terjesztett a pozsonyi parlament elé, amelyben rögzítik, hogy nem lehet büntetett előéletű személyekkel lebonyolítani a népszavazást, továbbá, hogy a formanyomtatványokon a kérdéseknek a jelenleg hivatalos szlovákiai kisebbségek nyelvén is szerepelniük kell. A kényelmes többséggel elfogadott javaslatok arról tanúskodnak, hogy az államalkotó nemzet képviselőiben megvan a szándék az objektív helyzetelemzésre. Ez azonban még édeskevés a felvidéki magyarság szempontjából: a nyelvhasználati, oktatási esélyegyenlőség biztosítására lenne szükség, amit a pozsonyi politikacsinálók szemléletváltása hozhatna meg. Ez viszont egyelőre távolinak tetszik Robert Ficó kormányfő hozzáállását ismerve. Ő ugyanis a napokban azt fejtegette, hogy Trianonnak köszönhetjük a jó országközi viszonyokat a Kárpát-medencében, és az 1920-as békediktátum Szlovákia létének tartóoszlopa. Ez utóbbiban feltehetőleg igaza is van…