A munka nélkül élő cigányság az ország néhány jellegzetesnek mondható területén tipikus: Szabolcsban, Somogyban, Baranyában – itt is az Ormánság területén. Kíváncsiak voltunk, itt hogyan próbálják enyhíteni a problémákat, ezért megkerestük dr. Kékes Ferencet, a Munkaügyi Hivatal vezetőjét.

A közmunka végzéséhez kötött segélyrendszert Kékes teljes egészében elveti: ez a hatályos magyar törvényekkel ellentétes, így szóba sem jöhet – mondta. A szociális segélyeket ma nem lehet munkához kötni. Függetlenül attól, ki milyen álmait és elképzeléseit viszi bele a témába, ez a megoldás nem kivitelezhető.

Tény ugyanakkor az is, hogy kellő ügyességgel kihasználva a segélyek rendszerét megkereshető az a pénz, ami nagyjából megközelíti azt az összeget, amit közmunkával kaphat az ember. Ez nyilvánvaló hibája a rendszernek, amin valamilyen módon változtatni kell – véli Kékes is. Olyan konstrukciót kell kidolgozni, ami valóban lehetővé teszi a munkavégzést, lehetőleg tartós formában, nem idényjelleggel – ebben a kérdésben valószínűleg minden fél közt egyetértés van.

Hogyan?

Érdekesebb kérdés, mivel lehet ezt a célt elérni. Kékes szerint itt olyan közhasznú feladatokat kell kitalálni, amelyek valóban sokaknak adnak munkát.: a legjobb példát ilyenre különböző városrész-rehabilitációs programok jelentik, ahol a lakosokat is bevonják környezetük alakításába. Ők pedig szívesen működnek közre ezekben a feladatokban. Hasonlóan a józsefvárosi Rév 8 projekthez.

Ezek mellett többfázisú külön programok is indulnak a térségben: nem utolsó sorban helyi civil szervezetekkel (például roma szerveződésekkel, kisebbségi önkormányzatokkal) együttműködve próbálják a jellemzően alacsony műveltségű, kevésbé iskolázott rétegeket felkészíteni a munkaerő-piac kihívásaira, illetve a munkáltatói oldalt is célzott, a helyi sajátosságoknak megfelelő programokkal serkentik. Különösen népszerű megoldás a Start kártya, amivel a munkáltatói járulékokat lehet megspórolni – azaz kisebb anyagi aggályokat támaszt egy új alkalmazott felvétele. És persze folyamatos, szigorú (de nem igazságtalan) munkaügyi ellenőrzésekre is szükség lesz – a rendszer már elindult, ezzel a feketemunka talán visszaszorítható, és az adófizetést is elfogadottabb magatartásformává tehetik – amiből jó esetben az egész társadalom profitálhat, de ez egy lényegesen hosszabb történet.

A probléma kezelése persze hosszú távú folyamat lesz: ráadásul a szociális háló is eléggé védi az embereket, így a motiváció sem adott minden esetben; ez azonban nem jelenti azt, hogy lazítani kellene a támogatási rendszeren – véli a munkaügyes. Az ellenőrzés erősítése és a kitörési pontnak is alkalmas programok beindítása alkalmasabb a gondok enyhítésére – legalábbis a szakember meglátása szerint.

Ilyen kitörési pontnak tartja többek között Kékes a tanoda-programot is, amit pont roma szervezetekkel közösen működtetnek: itt a hátrányos helyzetű fiatalokat zárkóztatják fel, hogy meg tudjanak felelni az iskolai kihívásoknak. A programban az iskolai tananyag oktatása mellett szakképzést is biztosítanak, amivel vélhetően jobb esélyekkel indulhatnak neki az életnek.

Akar, nem akar

Ha akarnak – és ezen a téren nem rosszak a tapasztalatok. Természetesen a többgenerációs munkanélküli családok problémája itt is jelen van – sok esetben a nagyszülők generációjának volt utoljára rendes munkája, így jó páran nőnek fel úgy, hogy csak segélyből élnek, és nem ismernek más modellt. Nyilván őket a legnehezebb bevonni, de példájukból nem lehet általánosítani: Kékes szerint igenis tapasztalható érdeklődés a különböző programokra, nem is kicsi.

A most is futó programokba vagy háromezer embert vonnak be (ők az iskola befejezése mellett valós munkatapasztalatot is kapnak), és nem egy területen a végzettek 70-80 százaléka el tud helyezkedni. Igaz, vannak olyan helyek is, ahol mindössze 30-40 százalék van ilyen előnyös helyzetben, ám az eltérések okai összetettek. Valószínűleg nem segít a Baranyában oly gyakori zsákfalvas szerkezet és az évről évre kevesebb pénzből gazdálkodó Volán-társaság gyengülése sem – a problémák azonban jószerivel faluról falura különbözhetnek.

Persze a monoki botrány sem egyszerűen csak a segélyek miatt robbant ki, alig burkoltan a cigányság volt a cél. Azt azonban nem tudhatjuk, a baranyai munkanélküliek között mekkora a romák aránya – ezt a szempontot ugyanis a Munkaügyi Hivatal nem regisztrálhatja. Mindenesetre nem titok, hogy az Ormánságban, Dél-Somogyban és Siklós környékén is jelentős az arányuk – ezért is az együttműködés a roma szervezetekkel.

És innentől csak az az érdekes szempont, hogy mindez mennyire segíthet. Számos egyéb körülménytől függően (utak állapota, adó- és járulékterhek sokat emlegetett változásai, munkáltatói támogatások) hosszabb távon hozhat valamit – azért is, mert főképp uniós forrásokból gazdálkodnak a programok, így a szegényes magyar költségvetés talán kevésbé befolyásolhatja ezeket a projekteket. És persze nem árt figyelembe venni azt a körülményt sem, hogy ahol nincs munka, ott nagyon nincs – a felzárkózás itt lényegesen lassabb lesz.

De talán lesz, hangos önkormányzati cigányozás nélkül is.