"Együttélésre ítélve"
Az izraeli-palesztin együttélés "embermeséit" találja meg az olvasó Yehuda Lahav kassai születésű, magyar-izraeli újságíró Együttélésre ítélve című, legújabb kötetében, amelyet a Népszabadság Kiadó gondozott, és amelyet szerdán mutattak be a nagyközönségn
2008. június 25. szerda 21:15 - Hírextra
Yehuda Lahav 1989 és 1994 között a Háárec című izraeli napilap közép-európai tudósítója volt, majd Izraelből tudósította a Népszabadságot, később a Népszava közölte rendszeresen beszámolóit, és a 168 óra című hetilapban is publikál.
Elmondta az MTI-nek, hogy könyvében azok a riportok cikkek szerepelnek, amelyek különböző lapokban és nyelveken - cseh, szlovák, magyar, héber - láttak napvilágot, olyan írások, amelyek a napi tudósításokba nem férnek bele, de bemutatják az izraeli-palesztin kapcsolatok derűsebb oldalát.
Az együttműködés példájaként említette, hogy balesetben meghalt egy arab fiú, szerveit a család felajánlotta átültetésre. Így kapott belőle egy izraeli is. A két család összeismerkedett, s azt hangoztatták, hogy most már "vérrokonok".
Egy másik történet arról szól, hogy egy ellenőrzőpontnál egy izraeli kiskatona hirtelenjében levezeti egy arab asszony szülését, mert erre is kiképezték. Másnap meglátogatja a kórházban a palesztin anyát, aki tudtára adja, hogy újszülött fia a zsidó katona nevét kapja.
Az izraeli újságíró az MTI-nek kifejtette: Izrael csak nyert azzal, hogy két éve föladta a Gázai övezetet, mert a telepesek védelme rengeteg pénzt emésztett föl. A sűrűn lakott terület 72 százalékán 1 millió 300 ezer arab él, míg a 6 ezer zsidó telepes a térség 28 százalékát birtokolta.
Villáikat palesztin kérésre dózerolták le, mert a vezetők nem mertek volna beköltözni, a területre sok ember elhelyezésére szolgáló, magas házakat terveznek. A telepesek zöldségtermesztésre használt üvegházai viszont érintetlenül ott maradtak, de azóta teljesen lepusztultak, mert senki nem foglalkozik velük.
Yehuda Lahav történelmi távlatokban optimista a megegyezést illetően, mert az alternatíva az állandó háború. A demográfia, az arab születéseknek az izraelinél jóval magasabb száma is a kiegyezés felé mutat.
Yehuda Lahav meggyőződése, hogy a zsidó és a palesztin nép együttélésre van ítélve akkor is, ha arab szélsőségesek a dzsihád, a szent háború megszállottjai a halált többre becsülik az életnél, és akkor is, ha a másik oldalon az ortodox zsidók egy talpalatnyi földet sem adnának át az araboknak.
Kőrössi P. József író, költő, publicista - aki a szerzővel beszélgetett - azt mondta, hogy a magyar világ 60 éve egyik legkövetkezetesebben naiv férfiúja ül a közönség előtt, s "harcosságát" misem bizonyítja jobban, mint a szövegeiben leggyakrabban előforduló szavak: a szolidaritás, a hazafi meg a béke.
A hallgatóság megtudhatta, hogy Yehuda Lahav Eperjesen élt szüleivel, amikor 1942-ben Szlovákiában elkezdődtek a deportálások. A 13 éves fiút a szülők Budapestre küldték a nagyszülőkhöz, ő csodával határos módon életben maradt. A szülei koncentrációs táborban pusztultak el.
Yehuda Lahavnak ez a harmadik magyarul megjelent kötete, az első, a Sebhelyes élet című önéletrajzi indíttatású, a második a Kassán, 2006-ban megjelent Ösvény a megértéshez című, publicisztikáit tartalmazó könyv volt.
Forrás: MTI