Joseph Haydn vonós hangszerei
Egyedülálló vállalkozásának befejezéséhez közeledik Koós Viktor tinnyei hangszerkészítő. Joseph Haydn halálának kétszázadik évfordulójára egy egész barokk zenekar vonós hangszereit készíti el.
2008. június 25. szerda 09:40 - Hírextra
A klasszikus hegedűkkel, brácsákkal és csellókkal olyan hangzás érhető el, amilyet több mint két évszázaddal ezelőtt hallhatott a közönség a nagy zeneszerző fertődi koncertjein.
Koós Viktor néhány évvel ezelőtt az angliai West Dean College hallgatójaként barokk vonós hangszerek készítését tanulta ki - mesterfokon. Két év alatt végezte el a három éves iskolát, kitűnő eredménnyel. Napjainkban a Zsámbéki-medence egyik kicsi falujában, Tinnyén alkot. Ismert és rangos vonószenekaroknak és szólistáknak megrendeléseire dolgozik. Elkészítette Paulik László hegedűművész számára Paganini hegedűjének kópiáját is. A mintául szolgáló hangszert egyébként eredetileg a híres cremonai mester, Guarneri del Gesú alkotta meg 80 évvel azelőtt, hogy Paganini játszott rajta. Paganini hegedűjét úgy is hívták: Il Canone (Az ágyú), elnagyolt részletek, apró sérülések is akadnak rajta, amit szándékosan nem javított ki a mester, hiszen számára a hegedű csodálatos hangzása, vagyis nem a külcsín, hanem a tartalom volt fontos.
- A Műemlékek Nemzeti Gondnoksága megbízásából eddig hat vonós hangszert készítettem el 2005 óta - újságolta Koós Viktor. - Egy barokk csellót és hegedűt az Orfeó Barokk Zenekar tagjai saját maguk rendeltek és vásároltak meg, tehát összesen nyolc hangszer van készen. Sajnos az eredeti hangszerek eltűntek. Maradtak ugyan leírások, de nem tudjuk, mennyire hitelesek. Így csak következtetni tudtam a korabeli vonós hangszerek széleskörű választékából, hogy milyenek lehettek Haydn zenekarának hegedűi. Annyi bizonyos, hogy a bőkezűségéről ismert mecénás, Esterházy Miklós a legjobb német és olasz hangszerkészítőktől szerezhette be azokat. Munkámhoz az eredetinek megfelelő anyagokat, hangszerek modelljeit használom. Ezek a barokk hangszerek főleg megszólalásukban különböznek a mai modern hangszerektől. A hasonlóság annyi, hogy ugyanúgy jávorfából készül a hát, a tető pedig lucból. Ezeket ugyanonnan igyekszem beszerezni, ahonnan Stradivari is tette.
Különbség még az is, hogy bélhúrok vannak a hangszereken, mint két évszázaddal ezelőtt. A gerenda, a lélek, a hangszer nyaka, a hangoló kulcsok, a hangláb, a húrtartó is más technológiával készült akkoriban. Jómagam ezt a régi készítési módot alkalmazom. A barokk hangszer hanggazdagsága, szépsége így idézhető fel hűen - árul el néhány mesterségbeli titkot a hangszerkészítő, s munkásságát ismertetve még hozzáfűzi mondandójához a következőket:
- Tudásom gyarapítására sokat foglalkoztam a máshol megmaradt eredeti hangszerekkel. Jártam és járom Európát egy-egy fennmaradt érdekes hangszer, hangszert ábrázoló festmény tanulmányozására. Ezek segítségével közelebb kerülhetek ahhoz a korszakhoz, amelyben a nagy mesterek, Stradivari, Guarneri del Gesú, vagy Stainer dolgozhattak. Így azt az időszakot is felidézem, amelyben az emberek közelebb voltak a természethez, és valószínűleg egyszerűbb, tisztább, mélyebb érzések és gondolatok töltötték el őket, mint a mai utódokat. A modellek készítése közben folyamatos kapcsolatot tartottam és tartok fenn Vashegyi Györggyel, az Orfeó Barokk Zenekar vezetőjével és a zenekar tagjaival. Ők időnként játszanak már velük, és fellépnek majd ezekkel a hegedűkkel, csellókkal és brácsákkal a Haydn év koncertsorozatain. Az általam elkészített barokk hangszerek tulajdonosa megbízóm, a Műemlékek Nemzeti Gondnoksága, amely szerződésünk alapján a hangszereket az Orfeónak kölcsönzi. Azok értéke pedig a folyamatos használattal csak növekszik. Úgy tudom a hangszereken nem csupán Haydn miséit, vonósnégyeseit vagy szimfóniáit szólaltatják meg, s több kiállításon be is mutatják a vonósokat a jubileumi évforduló alkalmából.
Forrás: MTI