Pelé-kiállítás

A Király jelei című tárlat a brazil főváros nemzeti múzeumában kapott helyet. A tárgyak között látható az a cipőtisztító-doboz, amellyel a gyermek Pelé pénzt keresett, hogy megvegye első futballcipőjét, és a rádió, amelyen az alig tízéves leendő Fekete Gyöngyszem és édesapja, Doninho 1950-ben hallgatta a világbajnokságnak a Rio de Janeiró-i Maracana stadionban, a brazilok számára szomorúan végződött döntőjét: az örök rivális Uruguay ugyanis 2-1-re nyert és az ország lakossága valóságos nemzeti tragédiaként élte meg a vereséget.

"Apám zokogott a meccset hallgatva, én meg azt mondtam neki: ne sírj, majd nyerek neked egy világbajnokságot" - emlékezett Pelé. Betartotta ígéretét: 1958-ban még nem volt 18 éves, amikor a svédországi világbajnokságon, a házigazdák elleni 5-2-es döntőben két góllal járult hozzá az aranymezesek első vb-győzelméhez. Pedig már az a gárda is tele volt a futball legendáival: Gilmar volt a kapus, Djalma Santos és Nilton Santos a két szélsőhátvéd, a középpályán a "hulló falevél" lövés feltalálója, Didi dirigált, elől Pelé mellett Vavá ontotta a gólokat, és nem volt akárki a két szélső sem: a jobboldalon a kiismerhetetlenül cselező Garrincha száguldozott, a baloldalon pedig az a Mario Zagallo, aki 1970-ben már brazil szövetségi kapitányként írta be magát a futball aranykönyvébe.

Pelé négy évvel később, a chilei vb-n is ott volt a győztesek között, de sérülés miatt csak két meccsen játszhatott. Igazi megkoronázása az 1970-es mexikói vb lett, sokak szerint a futballtörténelem legjobb csapatának legtündöklőbb egyénisége volt.

A megnyitón megjelent az egykori svéd csapat egyik nagy egyénisége, a jobbszélső Kurt Hamrin, aki egy 58-as számú svéd mezzel lepte meg hajdani ellenfelét.

A Pelé-kiállítást körbeviszik Brazíliában és a tervek szerint külföldre is eljutnak a Király jelei.