Védeni kell a műalkotásokat

A közterületi műalkotások védelmének rendszere jelen formájában csak korlátozottan alkalmas arra, hogy az alkotást magát, illetve ezen keresztül a művészeti élet szabadságát, valamint az alkotások tulajdonosainak tulajdonhoz való jogát valóban meg tudja védeni – foglalt állást az ombudsman a "piros gitár" ügyben.

Egy vállalkozás reklámkampánya során több – főként budapesti – köztéri szobor nyakába piros kartonpapírból kivágott gitárformát akasztottak. Dr. Szabó Máté ombudsman hivatalból vizsgálatot indított az ügyben, mivel a rendelkezésére álló információk alapján több alapvető joggal összefüggő visszásság lehetősége is felmerült. Az állampolgári jogok biztosa ezért tájékoztatást kért többek között a Fővárosi Közterület-felügyelet igazgatójától, az FKF vezérigazgatójától, a Budapest Galéria igazgatójától, a fővárosi főjegyzőtől.

Az ombudsman jelentésében tisztázta, hogy a reklámozó nem minősül hatóságnak, kifogásolt tevékenysége bizonyosan nem tekinthető közszolgáltatásnak, eljárását tehát a törvény értelmében – hatáskör hiányában – nem vizsgálhatja. Rámutatott viszont, hogy egyik megkeresett intézmény sem tett semmit a tulajdonosi hozzájárulás nélkül folytatott reklámkampánnyal kapcsolatban. Sőt, az egyes szervek mindössze valamiféle – jellemzően téves – feltételezéssel bírtak a többiek hatásköréről, ennek eredményeként megállapították hatáskörük hiányát, azonban a hatásköri összeütközés feloldására egyikük sem tett kísérletet.

A rendelkezésre álló iratokból a biztos megállapította, hogy az érintett szervek intézkedésük elmulasztásával visszásságot okoztak a jogállamiság elvével, a jogbiztonság követelményével összefüggésben.

A vizsgálat alapjául szolgáló ügy arra is rávilágított, hogy a közterületi műalkotások védelmi rendszere meglehetősen hézagos. Mai formájában csak korlátozottan alkalmas arra, hogy az alkotást magát, illetve ezen keresztül a művészeti élet szabadságát, valamint az alkotások tulajdonosainak tulajdonhoz való jogát valóban meg tudja védeni. Szükség lenne egy, a jelenleginél részletesebb és valóban teljeskörű (nem pusztán a védetté nyilvánított kulturális javakra kiterjedő) közterületi "kulturális vagyonkataszterre". Annak segítségével valamennyi állami és önkormányzati szerv egyszerűbben tudná hatáskörét megállapítani és az ellopott, vagy megrongált műtárgyak harmadik személyek számára is könnyebben azonosíthatóak lennének. Összességében tehát az alkotások védelmi szintje jelentősen megemelhető lenne.
Ide tartozik, hogy az értékesíthető alapanyagokból készülő köztéri műalkotások megrongálásának, ellopásának ügye is sürgős, hatékony jogalkotói és jogalkalmazói megoldást követel. Ha a műalkotások alapanyagának "piacát" megfelelően szabályoznák (a nyersanyag eredetének, tulajdonának megfelelő igazolása mellett a műalkotások regisztrációja is ilyen eszköz lehet), jelentősen csökkenne a rongálásból, lopásból eredő kár.

Mindezekre tekintettel a biztos megállapította, hogy – döntően a kérdés jogi szabályozásának hiányára illetve hiányosságaira visszavezethető okok miatt – a helyzet az állam objektív alapjogvédelmi kötelezettségével, a tulajdonhoz való joggal, valamint a művészeti élet szabadságával összefüggő visszásság közvetlen veszélyét hordozza.

A megállapítások nyomán az állampolgári jogok biztosa javasolta az igazságügyi- és rendészeti miniszternek, hogy az oktatási és kulturális miniszterrel együtt vizsgálja meg, miként lenne hatékonyabbá tenni a közterületen elhelyezett művészeti alkotások védelmét. Felkérte az FKF vezérigazgatóját, a Fővárosi Közterület-felügyelet igazgatóját, a Budapest Galéria igazgatóját, valamint a Fővárosi Önkormányzat főjegyzőjét, hogy a jövőben a közterületen elhelyezett műalkotások védelmét tekintsék kiemelkedően fontos feladatnak és alakítsák ki annak hatékony módszertanát, miként működnek együtt a nem várt események során.