Mario Lefranc divattervező, a Lefranc-Ferrant cég részéről már egyenesen "unja az orosz szépségeket, a kékszemű szőkeségek özönét", és arról panaszkodik, hogy manapság "igazán keresni kell a fekete bőrűeket, az ügynökségek nem küldenek".

Lydia Kamitsis divattörténész szerint furcsa, hogy ma, amikor a sokféleséget hirdetik, támogatják, elfogadják, ez nemhogy nem nyilvánul meg az emelvényeken, hanem ennek az ellenkezője tapasztalható.

"Az 1960-as években, amikor a megkülönböztetés és a rasszizmus még nagyon érezhető volt, egyfajta monotónia jellemezte a bemutatókat a fehér faj kiemelkedő jelenlétével. A hatvanas évek közepén azonban radikális változás történt, elkezdtek fekete manökeneket alkalmazni a címlapokon és a bemutatókon, ami akkor botrányt keltett" - idézte fel az AFP-nek.

Yves Saint Laurent és Paco Rabanne az elsők között volt, aki fekete manökenekre adta ruhakölteményeit. A 80-as évekre "a sokféleség berobbanása" volt a jellemző, minden kultúra változatos megjelenésével - mostanában viszont mindez fokozatosan eltűnik és ismét a fehérek túlsúlya alakul ki Kamitsis szerint.

A szakértő ezt azzal magyarázza, hogy ma már nem a kreáció, az alkotás a döntő, hanem a termék, és ezzel a manöken személyiségének elhalványulása és a termék logikájának érvényesülése jár együtt.

"Voltak időszakok, amikor a divat alakítói a társadalomra akartak hatni, azt akarták képviselni, elő akarták mozdítani a sokféleséget. Azzedine Alaia és Jean Paul Gaultier "szét akarták törni a szépségeszmények öntőformáját" - ma ezzel éppen ellentétben általános törekvés feloldódni egyfajta egyetemességben, semlegességben, fejtette ki Lydia Kamitsis.

Az egyhangúság egyik magyarázatát a nemzetközi színtér átrendeződése adja a szakértő szerint. "A divatpiacon az olyan feljövő országok, mint Kína és Oroszország, vagy az arab országok társadalmai nem elsősorban sokféleségükről vagy a kulturális keveredés befogadásáról nevezetesek. Ezeknek a klienseknek a megnyeréséhez a fehér manöken a mindent megnyitó kulcs" - mondta Lydia Kamitsis.

Véleményét megerősíti Renée Dujac-Cassou, a Crystal manöken-ügynökség igazgatónője is.
"A fő az eladás, és a férfiak mindig a kékszemű szőkéről álmodnak, ez ilyen egyszerű. A szép afrikai nőről senki sem álmodik manapság, de a tibeti vagy kínai hercegnőről sem, ezért a nem fehér manökenek aránya a divatbemutatók pódiumain továbbra is rendkívül kicsi marad" - hangzik az igazgatónő verdiktje.