A törvénymódosítást a parlament szinte észrevétlenül hagyta jóvá, de azt pénteken már hivatalosan is megerősítették. Eszerint 2009. január 1-től az egyházi és a polgári esküvő a jog szerint egymástól függetlenül történhet az országban.

Az új törvény értelmében az egyház képviselőit a jogi rendelkezések immár nem akadályozhatják meg abban, hogy akkor is Isten áldását adják két eltökélt személy - egy férfi és egy nő - házassági "szövetkezésére", ha azoknak eszük ágában sem áll, hogy szövetségüket a polgári hatóságok előtt is megpecsételjék.

A polgári házasságkötés 1875-ben történt németországi bevezetése óta a papok büntetendő cselekményt követtek el akkor, ha "világi" házasságkötés nélkül adtak össze párokat. A 133 éve érvényben lévő rendelkezés azonban most jogilag megszűnik, s ezzel pont kerül a bismarcki idők sajátos kulturális harcának végére. A kötelező polgári házasságkötést akkor az egyházak heves tiltakozása ellenére vezették be, s a vonatkozó birodalmi törvény azt mondta ki, hogy a polgári házasságnak minden esetben meg kell előznie az egyházi esküvőt.

A rendelkezés évtizedeken keresztül súlyos konfliktusokat okozott az állam és az egyház között. Annak megszegése esetén az "eskető" papokat több hónapos börtön és 10 ezer birodalmi márkáig terjedő pénzbüntetés fenyegette, a náci időkben pedig a maximális börtönt öt évre emelték. A szövetségi köztársaság megalakulása óta ugyanakkor már "kesztyűs kézzel" bántak a törvénysértőkkel, a polgári nélküli egyházi esküvő jogellenesnek számított ugyan, de az egyház képviselőinek szankciókkal nem kellett számolniuk.

Fél év múlva azonban már az eddigi jogellenesség is érvényét veszti, s az új rendelkezés szerint elválhatnak az egyházi, valamint a polgári házasságkötés útjai. Németországban egyébként 2006-ben 373 681 házasságot kötöttek a polgári hatóságok előtt, s közülük azután körülbelül 105 ezer az oltár előtt is megpecsételtetett. A statisztika arról ugyanakkor említést sem tett arról, hogy hány házasulandó választotta csak a templomot, ami arra utal, hogy ez a szám elenyésző lehetett.

A mostani törvénymódosítással az illetékesek egy korábbi - visszásnak tartott - jogi helyzetnek kívántak véget vetni, a viták azonban most is fellángoltak. Németország legtekintélyesebb családjogi professzora, Dieter Schwab szerint az új rendelkezésnek súlyos következményei lehetnek. Egy olyan pár ugyanis, amely csak a templomban köt házasságot, s az anyakönyvi hivatalt " megspórolja", olyan házasságot köt, amely a polgári jog szerint nem számít házassági közösségnek.

Mindez pedig azzal jár, hogy nem illetik meg a feleket a kedvezményes adózás lehetőségei, nem vonatkozik rájuk az egyik halála esetén életbe lépő örökösödési jog, s az esetleges válás esetére sem vonatkozik az amúgy hivatalosnak számító sajátos eltartási-támogatási kötelezettség. Ezen túlmenően egy ilyen "egyoldalú" házasságkötésnek még egyéb hátrányos jogi következményei lehetnek - érvelt Schwab professzor, aki szerint a - csakis - egyházi esküvő különösen megfontolandó, s a házasság csődje esetén valóságos katasztrófát okozhat az egyik vagy a másik fél számára.

De hogy mennyire változtak az idők, azt a legszemléletesebben a legnagyobb német egyházak állásfoglalásai bizonyították. Mind az evangélikus, mind a katolikus egyház közölte ugyanis, hogy a jogi "könnyítések" ellenére sem kíván változtatni az elmúlt évtizedek immár számukra is elfogadottá vált gyakorlatán, azaz - Bismarckhoz hűen - az oltár előtt csak az anyakönyvi hivatal után.