Egy kifli 0,06, egy liter tej 0,82 euró lesz, ami azt jelenti, hogy aki beéri az 1 darab kifli és 1 liter tejből álló reggelivel, az alatta tud maradni a kerek egy eurós kiadásnak (egy euró=229,7 forint), mert az Európai Unió pénzügyminiszterei kedden 30,126 koronában állapították meg az euró végleges árfolyamát.

Ezáltal a 296,20 eurót érő havi átlagnyugdíjból naponta nagyjából akár 10 kiflit és tíz liter tejet is reggelizhet az átlagnyugdíjas, míg a 678,59 euró átlagbérből élők ennek majd több mint a dupláját. A 178,92 euró létminimumot beosztók azonban már fegyelmezettebb kalkulusokra kényszerülnek, ám ha van egy kiskorú gyermekük, akkor a családi pótlékot is hozzászámolhatják, ami gyermekenként 17,93 euró.

Ha valakinek egy 1,2 köbcentiméter hengerűrtartalmú, alapfelszereltségű Skoda Fabiára is szüksége van, akkor elmegy a szalonba és megveszi: e pillanatban 329 893,50 koronát, január elsején meg már "csak" 10 950,46 eurót kell érte leperkálnia - derül ki a lapokat elárasztó ártáblázatokból.

Ezekben azonban nyoma sincs annak, hogy mennyit kell majd fizetni január elsején a Fabia tartályába férő benzinért, gázolajért. Ez érthető, mert ugyan ki tudná megmondani jelenleg, hogy mennyibe kerül majd egy liter üzemanyag 2009. január elsején Szlovákiában vagy bárhol a világon.

Gáz? Villanyáram? Víz? Közműdíjak? Ugyan ki tudná megmondani fél évvel korábban, hogy a Robert Fico hangoztatta "szociális állam" eszményének fél évvel későbbi állapotában mennyibe kerül majd mindez. Az általános választ persze mindenki tudja: drágább lesz.

Az igazi megszeppenést azonban mégsem ez váltja ki az emberekben, hanem az, hogy számolni, osztani, szorozni kell, hogy újra kell tanulni beosztani. Mégpedig euróban, vagy ahogy sokan mondják: garasokban. Mert hogy a legtöbben épp a "garasoskodástól" félnek.

Meg attól, hogy az átállás árdrágításokra és rengeteg csalásra kínál majd lehetőséget: a "boltosok" elsősorban az esendő öregeket fogják becsapni. Nem a sarki szatócs. Olyan már nincs.

A televíziókban megkérdezett "utca embere" döntően arról beszél, hogy jaj, el kell dobni az eddigi bankós pénztárcát, hogy bőrzacskóból kell majd fizetni, valahogy úgy, mint a régi időket idéző kosztümös filmekben: érmével.

Arra már kevesebben gondolnak, hogy úgy kell majd fizetni Szlovákiában is, mint a szomszédos Ausztriában, ahová a pozsonyi háziasszony átugrik egy kiló krumpliért, mert ott egy euróval olcsóbb, de a tőkehúst otthon veszi meg, mert az meg így olcsóbb.

- S bár a Duna elválaszt, rév nincs, vám sincs, mégis "mindkettőn nyerek, mert megtanulok eurózni" - mondja derűsen a kamerába egy hölgy. Egy falusi öregember viszont a botját rázva szitkozódik és kertelés nélkül kimondja, mit tenne ő azokkal, akik az eurót kitalálták. Megszeppent idős szomszédasszonya azt rebegi: "Valahogy majd csak megtanuljuk azt az ejurót, vagy nemtudommit".

A felvidéki magyar, aki olvasta Móricz Zsigmondot, akár a Hét krajcárra is gondolhat, s kiszámolhatja, hány szappant vehet majd hét darab legkisebb címletű euróérméből.

A pozsonyi Pravda egy számmisztikust is megszólaltatott, mert hogy Püthagorasz óta tudjuk, hogy a természet jelenségei számszerű viszonyokra vezethetők vissza.

E numerológus - bizonyos "Asae asszony" - szerint a korona és az euró végleges átváltási árfolyamának keddi kihirdetése a hetes számok uralta dátumra esik, s "bár a hetes hanyatlást jelentő szám, de csak a saját hibáinkból való okulás értelmében az, ezért az (eurósítás) egyfajta próbatétel is, amely majd megmutatja: bírunk-e vele."

"Asae" (sic) asszony, aki vélhetően Ibsen Peer Gyntjéből lépett elő és nyilván Aase anyóval azonos, szó szerint azt mondta: "a becsületes és dolgos embereknek nincs okuk aggodalomra: ők majd bírnak vele.

Szlovákia nagyon sikeres és ismert állam lesz, de az embereknek nem szabad megfeledkezniük a becsületről, a szorgalomról és a szerénységről".