Azt pedig még az esti meccs előtt Martin György, a magyar szövetség elnöke jegyezte meg fanyar humorral, hogy "négy-öt góllal jobbak vagyunk náluk, kérdés, hogy ebből a játékvezetés mennyit lesz képes ellensúlyozni..."

Hogy "billenni" fog a honi medence, persze nem valami újkeletű dolog, erre nagyon is számítani lehetett. Így volt és nyilván lesz is mindig, és koránt sem csak a vízilabdában, hanem mindenütt, ahol a befolyásolható döntnöki közeg beavatkozhat a mérkőzés menetébe. Mert be is avatkozik, s a szubjektivitás kisebb vagy nagyobb mértékben, de érvényre jut. És lehet éppenséggel a bírók ellen ágálni, tiltakozni, ám nem érdemes, semmire sem megy vele az aktuálisan hátrányos helyzetbe hozott, ha úgy tetszik: vereségre ítéltetett együttes.

Lehetne persze háborogni, hogy az azért mégsem járja, amilyen módon a magyar női válogatottal elbántak, hogy az egyik spanyol (!) bíró a Godova-csapat neve elhallgatását kérő egyik tagjától utóbb a kollégák helyett is elnézést kért, de nincs sok értelme.

Ahogyan azzal sincs mit kezdeni, hogy a helyi újság, a Málaga hoy a csütörtöki mérkőzést beharangozva majdhogynem kötelező feladatként fogalmazta meg a spanyol hölgyarmada számára a magyarok elleni győzelmet, a nemes bosszúval ellensúlyozandó férfiválogatottjuknak éppen a magyaroktól elszenvedett vereségét.

Egy lehet a teendő, a követendő, noha nem könnyű kiút: megtanulni a bírói nyomást is elviselni és akár "ellenszélben "is győzedelmeskedni. Éppen a magyar férfiválogatott tanúsította, hogy bár a parti emberek azon a (csoport)mérkőzésen is igyekeztek minden tőlük telhetőt elkövetni a spanyolok folyamatos meccsben tartásáért, végső soron pedig a továbbjuttatásukért, mesterkedésük Kásásék ellenében ott és akkor kevésnek bizonyult. A Kemény-legények nem ijedtek meg, nem zavarodtak össze, hanem a kellő rutin és megfelelő tudás birtokában, magabiztosan kivédekezve a megannyi emberhátrányos helyzetet is, elviselték a hazai csapatot előbbre röpíteni próbáló "pluszt" is. Tény ugyanakkor, hogy ha nincs a két csapat között a jelenlegi pólós tudást illetően úgy öt-hat gólnyi különbség, akkor azért a mostaninál jóval nehezebb lett volna a bravúr a hazai pálya áldásait élvező riválissal szemben.

Ahogyan kevésnek bizonyult a magyar lányoknak a spanyol amazonok ellen kezdettől tapasztalható remek játéka, az Eb addigi legjobb teljesítménye, a 3-0-ás, a 4-1-es, a 6-3-as, majd a negyedik (!) negyed elején 7-4-es előny is. Valkayék ugyanis felőrlődtek fizikailag, és még inkább lelkileg abban, hogy rendre, szinte állandósult jelleggel eggyel kevesebben voltak a vízben, a bírók által megítélt kétszer annyi kiállítás már-már otromba módon kedvezett a spanyoloknak, s a hajrára elfogyott a szufla, túl nagy lett a magyar játékosokat kizsigerelő nyomás, így végül egymás utánban lőtt négy góllal fordítottak, és nyertek a spanyolok. (Amúgy életükben először, mert a korábbi öt meccsből egy döntetlen mellett négyszer a magyarok diadalmaskodtak.)

Mivel még a megérdemelt vereség is roppantul rosszul tud esni, mennyire fájhat akkor az ilyen, az igazságtalan fajtából való! Talán gyors gyógyírt jelenthet a lányoknak, ha nyerni tudnak a szombati bronzmérkőzésen. Ami jó hír: akkor már nem hazai együttessel kell játszani. Ami rossz: játékvezetők újfent lesznek.