A múlt idő ebben az esetben azért indokolt, mert ez a csillaghalmaz tőlünk 12,4 milliárd fényévre van (volt?), vagyis a most észlelt jelenségek tulajdonképpen ennyi idővel ezelőtt történtek, csak hát a fény sebességével (másodpercenkénti 300 ezer kilométer) száguldó, létezését, vagy egykori létezését tanúsító jelei mostanra érkeztek meg hozzánk.

Az Astrophysical Joutrnal Letters című amerikai szaklapban megjelent írásban az egyik felfedező emlékeztetett arra: az ősrobbanás 13,4 milliárd esztendeje következett be, azaz erre a csillaghalmazra az általunk ismert világegyetem viszonylag még zsenge, alig valamivel több mint 1 milliárd éves korában köszöntött rá a "csillagbaby- boom".

 A mi galaxisunk, a Tejút jóval szerényebb termelékenységet produkál: évente átlagban 10 csillagot hoz világra.

A csillagászok azonban most egy újabb megoldásra váró kérdéssel találták magukat szembe: ez az óriási ütemű csillagképződés egyedi eset, vagy akkoriban elterjedt jelenség volt-e.

A Hubble optikai, a Spitzer pedig infravörös állományban kutatja a világegyetemet, és tekint vissza az időben milliárd évekre.