A két labdasportot úgy kötötte össze a magyar válogatott kétszeres olimpiai bajnoka, hogy a pólóra adaptálta a szigetországi kiválóság nemzetközivé híresült mondását, amelynek lényege szerint a futball olyan játék, amelyben történjék előtte bármi, a végén úgyis mindig a németek nyernek. Kásás átdolgozásában a mondat Málagában ekként hangzott: "A magyar és a szerb csapat folyton nagy csatát vív egymással a vízben, aztán a végén mindig a szerbek győznek."
Ahogy péntek este is. Igaz, hosszabbításban, és ahogy edzőjük, Dejan Udovicic is elismerte - bár szerinte végig kézben tartották a meccset -: a szerencse is melléjük pártolt. De másra is felhívta a figyelmet a mérkőzés utáni nyilatkozatában: "Mindig gyilkos meccseket vívunk a magyarokkal, nyílt kimenetellel, de a mai győzelmünk is azt bizonyította, hogy az utolsó pillanatig hinni kell a sikerben, és tenni is kell érte. Nem először esett meg ellenük, hogy hátrányba kerültünk, de miként ezúttal is, képesek voltunk feljönni és végül nyerni."
Kemény Dénes nem a balszerencsére hivatkozott, hanem rögtön a mérkőzés után fegyelmezetten és önkritikusan leszögezte: "Az eredményjelző nem hazudik, sok lehetőségünk, több emberelőnyünk is volt, de hibáztunk, holott még a hosszabbítás előtt, normálidőben végleg eldönthettük volna a magunk javára a meccset. Nem tettük, ezért csakis magunkat okolhatjuk. 7-5 után ráadásul nagyon gyorsan egyenlítettek, 7-6-os vezetésünknél pedig labdánk volt a nyolcadik gólunkhoz, de nem lőttük be. Ők viszont igen."
A találkozó forgatókönyve az íratlan pólós dramaturgia szabályai szerint alakult, amennyiben a kölcsönösen feszült csapatok összecsapásán kiválónak mondható védekezés mellett sokáig nem akart gól születni, utána viszont 2-0-ra, majd 3-1-re is vezettek a szerbek. Azután viszont lábra kapott a Kemény-sereg. Előbb egyenlítettek Benedek Tiborék, majd 4-4 és 5-5 után 7-5-re elhúztak, elérkezve a győzelem kapujába. És itt valamiért megállt a tudomány, Kásás például kétszer is a kapufát találta el.
A hosszabbításnak nevezett lutrijátékban pedig a szerbek voltak a jobbak. A végén tényleg mindig ők nyernek? A magyarok ellen e tétel 2004, az athéni olimpia döntőjében aratott 8-7-es - igen, 8-7-es... - siker óta igaz, hiszen az utóbbi négy év világversenyein az óta valóban mindannyiszor, szám szerint, a málagai elődöntővel együtt, immár hét alkalommal megszakítás nélkül ők diadalmaskodtak.
Azért a végkövetkeztetéssel talán érdemes lenne várni. Nem itt, a spanyolországi Eb-n, ahol már megvolt a hetedik magyar-szerb is, hanem mondjuk az augusztusi, pekingi olimpiáig, amelynek a fináléja még nem zajlott le. Ráadásul a Lineker-féle "aranyigazság" is csorbult már nem egyszer, legutóbb éppenséggel a labdarúgó Eb június végi döntőjében. Ahol ugyebár a spanyolok, és nem a németek nyertek...
