„A Közép-magyarországi Regionális Közigazgatási Hivatal döntése értelmében mégis le kell bontani XII. kerületben három éve engedély nélkül emelt Turul-szobrot. Oszvári István, a IX. kerület jegyzője elmondta: végre fogja hajtani a bíróság jogerős ítéletét, ha kell karhatalmi erővel távolítatja el a szobrot.” – MTI.

Hihetetlen ez az egész. Még akkor is, ha Cseh Tamás már 1981-ben elmondta nekünk, hogy az országból elutazott Valóság nevű nagybátyánk. Ám valamiért azt vizionálhattuk, hogy visszatért. Pedig nem. A turul-mizéria tökéletes példa erre. Jelzi: álom van itt, képzelt világ.

A jogi-mese és a szimbólum-harc

A Turul-szobor felállítása jogtalan volt, konkrétabban: engedély nélkül épült. A XII. kerületi önkormányzat 2005-ben avatta fel. Erre a Fővárosi önkormányzat bíróságra vitte az ügyet. A bíróság kimondta, el kell bontani. A bontást az I. kerületre, mint eljáró kerületre testálták. Ők, július elején mégis fennmaradási engedélyt adtak ki a szoborra. Ezt a Közép-magyarországi Regionális Közigazgatási Hivatal elutasította, majd a XI. kerület jegyzőjét jelölte ki a bírósági döntés végrehajtására. A jegyző elmondta, akár karhatalmi erővel távolítja el a szobrot.

Óriási a kavarás tehát a hivatalok között, ám ez nem minden. A mese izgalmasabb része máshol keresendő. A Turul ugyanis szimbólum. A magyarság több mint ezer éves jelképe. Hopp, pardon. Itt álljunk meg egy csöppet. Mert ez most olyan, mintha tényként kezelhetnénk eme veszélyes kijelentést. De bizony ez egyáltalán nem egyértelmű. Mármint hogy jelképünk a turul.

Vörös-csillag, szvasztika

Vigyázni is kell mostanában a jelképekkel. Itt van például ez a vörös-csillag ügy, melyet maga az Emberi Jogok Európai Bírósága tárgyalt. Ítéletük szerint a csillag nem azonosítható egyértelműen a kommunista diktatúrával. Ezt el is kell fogadjuk, hiszen a munkásmozgalom jelképe mindmáig. Sok munkáspárt ma is használja Európában. Igaz, hogy Magyarországon ötven évig az elnyomó rendszer legfőbb szimbóluma volt, melynek nevében tízezrek életét nyomorították meg és egy országot tettek gazdaságilag, társadalmilag és úgy anblokk tönkre. És ne feledjük, nem csak nálunk, de a világ egy nagy részén jelezte a kommunista hatalmi rendet, melynek végül ki tudja hány millióan estek áldozatul szerte a Földön.

Sebaj, attól még a vörös-csillagnak van szép oldala is. Morbidan mondhatjuk: nem minden ágához tapad vér. Jelképezi ugyanis a munkás ököl öt ujját, az öt kontinenst, sőt az öt társadalmi osztályt is. Ezzel szemben a szvasztika, mint a náci birodalom szimbóluma jóval keményebb elbírálásban részesült. Hat év alatt az ősi (indiai eredetű, de több kultúrában jelen lévő) szimbólum el lett kergetve az Üveghegyen túlra. Legalábbis az Euró- Atlanti térségben. Betiltották, hiszen ez is olyan tettek fölé terjesztette ki négy karját, melyeket normális emberi értékekkel rendelkező lény mélységesen elítél és megvet.

Egy év miatt száműzzük?

A turul azonban - nem átallom még egyszer leírni - a magyarság egyik ősi szimbóluma. A három ősi totemállatunk közül az egyik. A csodaszarvas, a ráró és a kerecsen avagy turul olyan ősi, amilyen ősi sokat irigyelt nyelvünk. Legyünk hát büszkék rá, de legalábbis fogadjuk el, és ne takargassuk nejlonszatyorral. Tény, hogy a turult is felhasználta egy elmebeteg rendszer. A nyilasok, ahogy az árpádsávhoz hasonló zászlót, úgy a turult is megpróbálták kisajátítani maguknak. Csak hogy ez nem tartott tovább egy évnél. Értjük ezt drága turulalázó barátaim?! Egy év! A nyilashatalom rémuralma 1944. október 16-tól 1945. május 1-ig tartott! Nem negyven évig mint a vörös-csillag kegyetlensége! Ha azt el lehet fogadni, mint a munkásmozgalom jelképét, és könnyed mozdulattal lemosni a vért róla, akkor a turul, melynek története jóval ősibb, és jóval rövidebb ideig próbált mást jelenteni, nem lehet vita tárgya.

A gond azonban ott van, hogy amint az egyik oldal kikiált magának egy elfogadhatatlan jelképet, a másik rögtön ráugrik. És innentől nagyon szűk mozgástere lesz a középen álló, hagyománytisztelő, akármerre is szavazó embernek. A szélsőjobb teleragasztgatja mindenét a turullal, turulos pólóban, turulos sapkában, arca előtt turulos kendővel dobálja az utcaköveket a melegekre, a rendőrökre a cigányokra, a zsidókra, leveri a vörös-csillagot a szovjet emlékműről. A szélsőbal meg turult akar döntögetni.

Nem megkérdőjelezhetők

A turul, a csodaszarvas, a ráró, az árpádsáv, a kokárda, a Szent Korona mind összmagyar jelképek. Nem kell rájuk kiabálni. Jobban mondva nem szabad, sőt megengedhetetlen. Nem szeretném megérni, hogy a Himnuszt is kisajátítsa valamely elmebeteg párt. És majd csak az énekelheti, aki kopasz és ultrajobbos. Ám a turul-mizériával pont ezt a folyamatot éri el az ellene kiabáló brigád. Nekik is ugyanúgy jelképük ez, mint a Kossuth-címer, vagy a nemzeti lobogó. Ezek a jelképek nem pillanatnyi jókedvünk, vagy történelmünk percnyi részének termékei. Ezeknek erősíteni kell a közösséget, nem megosztani.

Ám valaki itt megosztásra játszik. Ez undorító. Nincs más szó rá. Egyre inkább felrémlik a bölcs politikai szlogen: oszd meg és uralkodj! Hogy ne így lehessen, a civil többségnek, a nem szélsőségeseknek, a magyar nyelvet beszélőknek, a kultúrát megélőknek, továbbadóknak kell tenniük.

Pörkölt Charta

Ha valaki majd az egyik oldalon kitalálja, hogy őt zavarja a szürkemarha meg a mangalica, akkor majd az ország egyik fele nem fogja elfogadni, mint a magyar élővilágra jellemző állatokat? Ha Gyurcsány kitalálja, hogy ő utálja a pörköltet, akkor majd Orbán meghirdeti a Pörkölt Chartát az Astoriához? És minden MSZP-s majd elhatárolódik ettől a náci ételtől, a szélsőjobb meg rájön, hogy maga Atilla-király is ezt ette? Nevetséges. De ma mégis valami ilyesmi folyik.

Ahhoz sem kell a Delphoi-jósdába zarándokoljunk, hogy belássuk, ha a ferencvárosi jegyző karhatalommal szeretné eltávolíttatni a Turult, akkor újabb csata várható a rendőrök és a szélsőségesek között.

A Turul-mese szomorú epizód csupán hazánk történelmi szimbólumai kapcsán kialakult elfogadhatatlan helyzetnek. Mese, ami nekünk most mégis a valóság. Jó lenne, ha Cseh Tamás szólna végre az Valóság nagybátyjának, jöjjön már haza így lassan harminc év után és mutassa meg magát.