Az indiai lótusz a létesítmény egyik büszkesége, a virágból a legnagyobb közép-európai szabadföldi állomány itt található. A csaknem száz négyzetméteres picinyke tavon, a növény több tucat, hatalmas virága nyílt ki, ezzel rózsaszínbe öltöztetve a teljes vízfelületet.

A legenda szerint a Buddhának életet adó növényt őshazájában sokoldalúan hasznosítják: magját, a mogyoró nagyságú lótuszdiót főzve, pirítva, kandírozva fogyasztják, keményítőben gazdag gyöktörzsét főzeléknek készítik el, vagy megszárítják, és gabonával keverve kenyeret sütnek belőle. Sőt fiatal hajtását és levelét is megeszik.

A Szegedi Füvészkertbe az első növények még 1932-ben kerültek. Győrffy István igazgató akkor egy növénygyűjtő úton, Óföldeákon talált rá a lótuszra a Návay-kastély parkjának egyik tavában. A család tagjai közt ugyanis volt olyan növénygyűjtő, aki több különlegességet is nevelt otthon. Ebből a gyűjteményből kapott a füvészkert néhány tövet. A növények néhány év alatt benőtték az egész tavat, a nyolcvanas évekre azonban, nem tudni miért, kipusztult az állomány. 1982-ben egy alapos tótisztítás után, saját magról újra telepítették a virágot, ami mostanra minden nyáron virágtengerré változtatja a kis tavat.