Sok adat bizonyította, hogy a szív- és érbetegségek legfontosabb kockázati tényezője a vérkoleszterin kórosan magas szintje. Ezt csökkentik a sztatinkészítmények, ezért világszerte a legtöbb szívbeteg által szedett gyógyszerek közé tartoznak.

A sztatinok igen biztonságosak, de azért előfordul, hogy a folyamatos, életfogytiglan szükséges kezelés során előfordulnak mellékhatások. Egyik ilyen kellemetlenség az izmokban megjelenő fájdalom és gyengeség. Ez ritka esemény: a szokásos adagok szedése esetén tízezer betegből évente egyet érint.

Akiknek azonban a kóros koleszterinszintje magas, vagy a szívbetegség kockázata jelentős, ezért a sztatin adag növelésére van szükség. Ilyenkor az izomfájdalom esélye ugyancsak megnő: átlag minden ezredik páciens tapasztalja.

Oxfordi kutatók Rory Collins professzor vezetésével egy gén, az SLCO1B1 olyan változatát találták meg, amely a nagy adagban sztatint szedő betegekben a mellékhatás 60 százalékáért felelős. Ez a gén szabályozza a sztatin felszívódását a májban: a kóros változat miatt ezeknek a betegeknek a sztatin vérszintje magasra emelkedik, ez okozza a mellékhatást.

A kutatók szerint azok a szívbetegek, akikben az SLCO1B1 gén rossz változata fordul elő, nagyobb sztatinadag szedése esetén négyszer gyakrabban tapasztalják az izomfájdalmat és -gyengeséget, mint az ép génekkel élő társaik. Azok pedig, akik pedig mindkét szülőjüktől hibás gént örököltek, az átlaghoz képest tizenhatszoros arányban panaszkodnak mellékhatásokra.

"Egy DNS-vizsgálat ezen eredmények alapján segíthet abban, hogy a fokozott szív- és érrendszeri kockázattal élő beteg kaphat-e nagy adagban sztatinkészítményt, amely biztonságosabb az infarktus vagy a szélütés megelőzésére, mint a kisebb gyógyszeradag szedése" - hangsúlyozta Collins professzor.

Más szakértők viszont kiemelték, hogy a mellékhatás ritka és a panasz megjelenésekor a gyógyszer kihagyására szűnik, ezért minden sztatint szedő betegnél ilyen genetikai szűrést végezni fölösleges volna.