Miután az ifjúszocik lemondták az ellentüntetést, nyílt a terep a nemzeti érzelműeknek. Igaz, ezzel nem sokan foglalkoznak rajtuk kívül (ők viszont nincsenek kevesen, ezt azért tegyük hozzá). Az 59-es villamost pótló buszt legalábbis értetlenül fogadja az utazóközönség jelentős része.

Kicsit korán van, Tomcaték gyülekezőjét is csak a rendőrök várják. Különösebb hacacáréra nem számíthatnak, egy pirosas hajú fiatal rendőrnő is a csapat tagja (talán nem küldenék ide, ha nagy gondra számítanának). Följebb már állnak a kordonok, komoly ellenőrzés után lehet csak átjutni. Ezt az itt lakók nem fogadják különösebb örömmel, többen morognak. Mások az ablakokból lesnek, mi is készül ennyire. Két eb pedig a környék kutyapopulációját növelné: még ők oldják meg legügyesebben a problémát.

Az utcák már kihaltak, nyitva csak egy kocsmát, egy zöldségest, és egy kínai éttermet látunk (a kocsmáros később a járókelőket invitálja, a másik két bolt talán a száz- és valamivel kevesebb napos tojásokat árulná. Pedig most nem lesz kire dobálni). A rendőrök közül néhányan vásárolnak is, feljebb egyikük egy méretes fagylaltot nyalogat. Egyelőre béke van. Épp egy tájékoztató táblát cűgölnek el a szobor elől: ez a turul-szimbólumot taglalja, jelentéseivel. Ismeretterjesztés, helyes dolog. Mivel csak két fénymásolt oldalt nagyítottak fel, azt nem tudjuk megfejteni, a vicces tamga szó mit jelent. Az alaphangulattal kapcsolatban viszont biztató.

Kis szünet után visszanézünk: már gyülekezik a nép, vegyes a szórás. Idősebb és fiatal, férfi, nő, jól öltözött és szakadtabb egyaránt van. A Nagy-Magyarország póló, a rovásírás és az árpádsávos kendő hódít, bár látni meglepően divatlapkonform lányokat is, gondosan szedett szemöldökkel. Alaptípus nincs.

A tömegben feltűnik néhány ismertebb személyiség: Hegedűsék (a két Lóránt és Zsuzsanna is), Torgyán doktor korábbi jobbkezei: Lányi Zsolt és Turi Kovács Béla, nem kis meglepetésünkre még Fásy Ádámot is látni a tömegben. Az abszolút sztár viszont a Magyar Gárda: hangos és ütemes taps fogadja a bemasírozó csapatot (más ruhában a sötét hajú, orrában diszkrét piercinget viselő lány valóban elismerést érdemelne, de a bakancs kissé ormótlan neki).

A szónokok előtt és között Novák Előd lelkesíti a tömeget: ahogy azt a kedves turulvédő honfitársaknak többször hangsúlyozza, baj van, mert el akarják bontani a szobrot, de az összegyűltek megvédik. Annyira, hogy a szocialista ellentüntetők meg is ijedtek, és visszamondták a gyűlést.

A tömeg ünnepel és helyesel, néhányan a szobor elbontásának ötletét ekézik. Többször szóba kerül a zsidó áldozatok emlékfala is, amit viszont bezzeg... Ilyen-olyan formában visszatérő momentum a zsidóság emlegetése. Mellettem egy családapa tesz megjegyzéseket (valószínűleg rám): messziről megérzi a zsidószagot – bizonygatja. Olykor a III/3 is elhangzik – úgy tűnik, Moszad-ügynöknek néz a lányát a nem kimondottan ősmagyar Biankára keresztelő úr. No comment, inkább.



Novák időközben a támogatókat sorolja: többek között Tomcatéket, a Kuruc.info szerkesztőségét, a Jobbikot, a Nemezti Érzelmű Motorosokat, a MIÉP kerületi szervezetét – és még sokan másokat. Új elem a kisgazdák feltűnése – egy táblán a Belvárosi Kisgazdák felirat látszik, az oximoront nem próbáljuk megoldani.

Gaál Katalin Mária, kereszténydemokrata önkormányzati képviselő szól a tömeghez: nem helyezhetik el a szobornál a hozott csokrot – panaszolja, a füttytől és az ÁVH ütemes emlegetésétől a folytatást nem érteni, bár idővel tisztul a hangkép. Irreleváns okokkal akarják eltávolítani a szobrot – állítja a képviselő asszony, és ismerteti a turul-szimbólum mellett már sokszor felhozott érveket, Nemzetbiztonsági Hivataltól az ötvenforintosig. Egy csoport provokálja azokat, akiknek a szobor fontos – mondja. A hallgatóság egyetért vele.

Utána Hegedűs Zsuzsanna énekel egy dalt a Turulmadárról (a Himnuszt is ő énekelte elő). Közben egy gárdista beszélget a közelemben: ő nem fél a jegyzetektől sem. Szapulja a cigányokkal és zsidókkal szövetkező Zsideszt, aminek nyugdíjas rajongóival nem lehet rendszert váltani. Pedig ő szeretne: hungarista diktatúrát óhajt, a választás neki nem lenne elég (parlagfűírtásról egy szót sem beszél, lehet, hogy provokatőr – hisz sokak szerint az MSZP érdekeit szolgálja a Gárda létezése, ezt se feledjük). Közben egy atyafi azt fejtegeti, hogy a zsidók még visszasírják majd a magyarokat, ha a cigányok megették őket. Erős pesszimizmus gyötri a jövőt illetően.

Felszólal Bartal Sándor kisgazda is (ő a nemzetiek köréből zárja ki azokat, akik a kettős népszavazás idején a nemre buzdítottak), majd Potyka bácsi, kissé rendezetlen, de érzelmektől mélyen átfűtött beszédében vádolva mindenkit (magát is), aki a jelenlegi helyzet kialakulásában részt vett.



Az est fénypontja Reiner Péter, a sajtóban Gárda-pártoló zsidóként elhíresült volt kerületi lakos, aki szenvedélyes szavakkal áll ki a szobor mellett. Ungár Klárát és Gusztos Pétert is szidja, ezzel nagy tetszést arat. Mögöttem két hölgy leszögezi, hogy lám, addig semmi baj a zsidókkal, míg magyarok is. Ez is valami, bár a mózeshitű magyar még mindig jobb lenne skatulyának (ha már egyszer muszáj), mint a magyar érzelmű zsidó.

Vona Gábor zárja az estét, aki többek között Morvai Krisztina üdvözletét tolmácsolja. Nagy tetszést arat vele. A szobor szimbolikus jelentését védi, és közli: azok akarják eltakarítani, akiket zavar az, mennyire fontos jelkép ez az itt megjelenteknek. Üdvözli a kisgazda testvéreket is (egyikük folyamatosan beborítana zászlajával, amit korábban az egri mentősökért lengetett). Nemzetközi párhuzamokkal jelzi, mennyire elképzelhetetlen lenne ez máshol. De mi kitartunk, nem nyaljuk Amerika, Izrael, és az EU talpát. Mókás felvetés: Magyarország nem szárnyal, mert a csúszómászók nem tudnak repülni. De a mi unokáink fogják lakni az országot – cáfol a kannibál cigányokat vizionáló úr rémképére. Taps. Nehogy már a Magyar Bálinttal feleséget cserélő Demszky Gábor elvegye az országot – keveri a képbe Hodosán Rózát is, majd városrendezési ötlettel áll elő: követelik, hogy a tér innentől viselje a Turul tér nevet. Taps, éljenzés. Néhányaknál biztos sikert aratott az ötlet, Pokorni Zoltánt a szerkesztőség nem tudta az ötletről kérdezni.

Közlik Grespik László szakvéleményét is: szerinte aggályos a bontási határozat. A jó hír: egyre több a turul az országban, a szimbólumot nem lehet elpusztítani. Taps. Novák szerint az erődemonstráció elérte célját: a szobor áll, a szocik meghátráltak. A korábban elfutó rendőrök pedig egy kocsmai verekedéshez futottak – az indexes és RTL-es kollégákat érő atrocitásokról nem beszél.

(Turi Kovács Bélát kérdezzük, miért is volt jelen: mint mondja, a nemzeti szimbólumok védelmében van itt, amik igenis fontosak. És nincs olyan szimbólum, amihez ne tapadnának negatív élmények – válaszolja a turullal kapcsolatos aggályokra. Rákosi alatt is volt trikolor, de használjuk. Nem szabad hagyni, hogy a nemzeti szimbólumokat beszennyezzük – mondja. A szobor körüli jogi ügyleteket pedig lehetne rendezni: példaként hozza fel a Terror Háza legendás pengefalát, és a kecskeméti plázát is. Azzal egyetért, hogy olyan borzalmakhoz is kötődnek valamelyest a jelképek, amiket mindenki elítél. Biztos nem hallotta a mostani zsidózást...)

Szózat, Székely himnusz, a tömeg hazafelé indul. A metróban még többen követelik Demszky és Gyurcsány azonnali távozását (pedig valószínűleg nem utaznak most a Délitől), és nagyjából ennyiben marad a történet.