Irodalom-évforduló 190 éve született Emily Bronte

Hatgyermekes lelkészcsalád sarja volt, apjuk, Patrick Bronte: szerette a művészeteket, maga is verselgetett, s írásai megjelentek különböző lapokban.

1820-tól Haworthban élt a család, a négy idősebb lány, köztük Emily is egy szegény lelkészlányok számára fenntartott internátusban tanult. Anyjuk és a két idősebb nővér halála után Emily és Charlotte visszakerültek Haworthba, ahol nagynénjük segédkezett a gyerekek nevelésében.

A három lány és bátyjuk szegényes gyermekkoruk feledtetésére sajátos mesevilágot álmodtak maguknak, romantikus történeteket írtak és meséltek egymásnak, képzeletjátékokat játszottak, Emily versei a mesebeli Gondal királyságról szóltak.

Apjuk gazdag könyvtára is rendelkezésükre állt, igen széles műveltségük alapjait itt szerezték. 1835-ben Emily egy Roe Head-i iskolába került, de honvágya miatt néhány hónap után ismét otthon volt, s részt vett a ház körüli teendők ellátásában. 1837-ben nevelőnő lett egy Halifax közeli nőiskolában, de gyakorlatilag rabszolgamunkát végzett, így hat hónap után innen is visszatért.

1842-ben Charlotte-tal együtt tapasztalatszerzés és nyelvtanulás céljából egy brüsszeli magániskolába jártak, s azt tervezték, hogy Haworth-ban nyitnak hasonló intézményt. Két évvel később megvalósulni látszott a terv, ám végül az eldugott település nem vonzott diákokat.

1845-ben Charlotte felfedezte Emily néhány, jelentős költői tehetségről tanúskodó versét, s kezdeményezte húgainak, Emilynek és Anne-nek, hogy közös verseskötetet jelentessenek meg, természetesen álnéven.

Ez egyrészt a diszkréciót segítette, másrészt a kritikusok nőkkel szembeni előítéleteit próbálta kiküszöbölni. A kötet Currer, Ellis és Acton Bell versei címmel meg is jelent, ám nem aratott sikert, mindössze két példány kelt el belőle. A lányokat azonban nem csüggesztette az érdektelenség, s 1847-ben megjelent egy-egy regényüket tartalmazó kötetük, benne az Üvöltő szelek.

A zord yorkshire-i tájon játszódó, végletes szenvedélyeket és vágyakat ábrázoló, torz lelkületű karaktereket felsorakoztató mű újszerű, a kronologikus sorrendet nem követő szerkezetével meglepte a kritikusokat.

Később, már Emily halála után egyesek azt is állították, hogy az olykor brutális és erotikus művet nem is a finom lelkű lelkészlány, hanem az ópium és alkohol fogságából szabadulni képtelen báty, Branwell írta, ez azonban merő mendemonda.

A műből több tévéfeldolgozás és mozifilm is készült, az 1939-es William Wyler rendezte moziban Merle Oberon, Laurence Olivier és David Niven játszotta a főszerepet, az 1992-es változatban Juliette Binoche és Ralph Fiennes játékát csodálhattuk.

1848 szeptemberében meghalt Branwell, s a zord körülmények közt zajló temetésén Emily megfázott és tüdőbajt kapott. Az orvosi segítséget elutasítva néhányhónapos betegeskedés után, december 19-én ő is meghalt.