Havas Nagyboldogasszony

Bár országos búcsúról van szó, a XV. században épült ferences templomhoz mégis a Dél-Alföldről, leginkább azokról a településekről érkeznek zarándokok, melyeket egykor a szegediek népesítettek be a mai Magyarország területén, illetve Vajdaságban és Bánságban.

A búcsú szombaton délután Zatykó László ferences szerzetes miséjével kezdődik, majd Kiss-Rigó László megyéspüspök celebrál misét az ifjúságért, ezt követően ünnepélyes esti zsolozsma és görög katolikus liturgia kezdődik, éjszaka pedig fáklyás keresztutat rendeznek a templom előtti téren.

Vasárnap délelőtt Kis-Rigó László megyés püspök celebrálja az ünnepi nagymisét. Ezen a napon misét rendeznek az édesanyai és édesapai hivatásokért, az idősekért, a betegekért, valamint a papi hivatásokért, a búcsú zárószertartását vasárnap este Gyulay Endre püspök celebrálja.

Bálint Sándor néprajztudós kutatásai szerint a búcsú története egészen a török időkig nyúlik vissza, a szeged-alsóvárosi ferences templom és kolostor ekkor Dél-Magyarország missziós központja volt.

A búcsújárás kultusza a XVII. században már virágzott, a következő évszázadtól pedig már új hivatást is betöltött: Szeged megmaradt magyarsága ötvennél több délvidéki törökdúlta falvat telepített újra, így Havas Boldogasszony napja ettől kezdve a hazatérés ünnepévé is vált. A XIX. századtól kezdve már nemcsak a délvidékről, hanem az ekkor kialakult Szeged környéki tanyavilágból is érkeztek a búcsúba és rokonlátogatóba a zarándokok.

A legendás hagyomány az 1500-as évek közepére helyezi a mai is a főoltáron látható kegykép, a Szögedi Segítő tiszteletének kezdetét. Eszerint a Mária-képet a törökök elől a templom közelében lévő Csöpörke-tóba rejtették el.

Pár évvel később épp egy török katona találta meg, s adta át a szerzeteseknek. A tó a nagy szegedi árvízig, 1879-ig megmaradt, akkor feltöltötték. Vizében a búcsúsok megmosakodtak, s itt részesültek a régi népszokás szerinti "búcsúkeresztségben" az első ízben ide zarándoklók.