A határozati javaslat benyújtói között a volt MSZP-s, KDNP-s, fideszes és MDF-es képviselő is, a szavazás eredménye ennek megfelelően alakult: 276 igennel, 8 nemmel és 2 tartózkodással fogadták el. Annak ellenére, hogy mind a 8 ellenszavazat SZDSZ-es volt, elmondható, hogy konszenzus alakult ki a kérdésben a pártok között.

Nagy jelentőség

A dolog jelentősége nagy – nyilatkozta a HírExtrának Kozma József MSZP-s országgyűlési képviselő, az Országgyűlés Külügyi és határon túli magyarok bizottságának alelnöke. Az elmúlt években felhalmozódott annyi tapasztalat, hogy érdemes volt a KMKF intézményesítését lekezdeni. Ez egy új típusú keretet jelent a magyar parlament, s a nemzetiségi képviselők számára – folytatta Kozma. A jogi háttérről való előzetes tárgyalások a későbbi kereteket, feltételeket voltak hivatottak megtárgyalni. Az, hogy a gyakorlatban milyen működési változásokat eredményezett a parlament határon túli magyarok fórumát érintő határozata, majd szeptembertől lesz világos, akkor ül össze az új helyzetben először a Fórum.

A románok nem szeretik

Ez a fajta váltás azonban nem tetszik mindenkinek. A minap a Ziua című román napilap kritizálta a lépést (ld. keretes írásunkat), azt gondolván, hogy ezzel a magyar parlament saját maga alá rendelte a határon túli magyarság képviselőit.

A magyar külkapcsolatok szempontjából mindig is érzékeny pont volt a környező államokkal való kommunikáció, különösen a határon túli magyarság kérdéseit illetően. Nyugati országokban a kérdés nem lehetne probléma, a nyugati gondolkodásban ugyanis egyértelmű, hogy az ország, amiért felelős egy adott politikai elit nem csupán társadalmi, hanem területi kérdés. Mindez azt jelenti, hogy az országnak akkor lesz jó, ha a benne (értsd: adott területen belül) élő összes nemzetiségnek jól megy a sora.

Politikai kötelesség

Kelet-Közép-Európa azonban még nem dolgozta fel a trianoni sokkot, így – hol érthető, hol érthetetlen okokból – érzékenyen reagál. Jelen esetben a románok egy része érzi azt, hogy Magyarország Trianon revíziójára készül az által, hogy az ottani magyar nemzetiségű képviselőket bevonja egy, a magyar Országgyűlés alá tartozó szervezetbe. A helyzet megoldása azonban nem biztos, hogy a visszakozás kell, hogy legyen – mint ahogy erről szerencsére nincs is szó. A magyar külkapcsolatok kijelölt út mentén kell, hogy haladjanak, s abban részt kell, hogy vegyenek a határon túli magyar döntéshozók is. A megoldás tehát csakis az lehet, hogy a környező országokkal elfogadtatja Magyarország, hogy joga és kötelessége a lehető legbehatóbb módon részt venni az ottani magyar közösségek életébe. Nem csupán magyar külpolitikáról van szó a KMKF felértékelésével kapcsolatban, hanem egy nemzetpolitikai lépésről, illetve egy gesztusról is egyúttal. A nemzetpolitika ápolása, a határon túli magyarság döntéshozóival való kapcsolattartás politikai kötelessége a magyar parlamentnek.



Ez több mint gesztus, ez garancia – mondta Kozma József. A gesztusnak a lényege az esetlegesség, azonban a parlament határozatával garancia lett a működés feltételeinek biztosítására, valamint garantált, hogy az Országgyűlés a jogalkotási folyamatokban támaszkodni fog a KMKF-re – folytatta a képviselő.

Alkotmányos kötelesség

A politikai kötelességen túl az Alkomány 6. § (3) bekezdése is előírja a magyar parlament számára a határon túli magyarsággal való minél szorosabb kapcsolattartást: „A Magyar Köztársaság felelősséget érez a határain kívül élő magyarok sorsáért, és előmozdítja a Magyarországgal való kapcsolatuk ápolását”. Maga a Fórum létrehozása ugyan nem alkotmányos kötelesség, a kérdést máshogyan kell megközelíteni: a magyar Országgyűlésnek viszont alkotmányos kötelessége a lehető legtöbbet megtenni azért, hogy a kapcsolatok minél szorosabbak és átfogóbbak legyenek. Ennek egy része ez a konzultatív testület.

Ennek a feladatnak igyekszik a KMKF is megfelelni. Az új jogállás, ti. az Országgyűlésnek alárendelt konzultatív testület segít ebben. A környező országok félelme tehát jogilag sem megalapozott: nincs szó döntéshozatalról, csupán konzultációról. Konzultatív testület pedig nyugodhat stabil jogi alapokon, vagy éppen lehet informális grémium is: a lényeg, hogy a jogszabályi háttér léte, vagy hiánya nem változtat a tanácskozói jellegen. A Fórummal kapcsolatban tehát semmi különleges nem történt, a testület már korábban is létezett, most csupán kapott egy jogi alapot: „egy de facto helyzetet jogilag, azaz de jure is rendezünk” – mondta Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke a szavazás előtt. Aki ettől megijed, az vagy nem ismeri megfelelő mélységben Magyarország alkotmányjogi berendezkedését, vagy szándékosan szítja az indulatokat.

Körülmények adta kötelesség

A konkrét javaslatszöveg – amit aztán el is fogadtak – azt írja, hogy „az uniós csatlakozás teremtette új helyzet kihat az Országgyűlés határon túli kisebbségeket érintő törvényalkotási tevékenységére is, ezért szükségessé válik a kárpát-medencei magyar közösségek választott képviselői közötti együttműködés megerősítése”.

A feladatok és a megoldási lehetőségek persze az eltérő körülményekből fakadóan változnak. A legfontosabb ilyen körülmény, hogy egy adott kérdés egy EU-tagállamban élő magyar közösséget érint, vagy olyat, amely még mindig vár az uniós csatlakozásra.

A puding próbája

Kozma József elmondta, hogy a környező országok többségének sajtójában előfordulnak vélekedések, előfordulhatnak félelmek. A félelmek és aggályok eloszlatására azonban a legjobb megoldás, ha a kárpát-medencei magyarság döntéshozói egyeztetnek. A működés közben a környező országos is meglátják majd, hogy a KMKF működése világos, egyértelmű, a magyar nemzeti érdekeket képviseli, s nem más nemzetek ellen jött lére intézményes formában. Beszélnek majd a tények – tette hozzá.