Adriana Ocampo szerint nehéz elképzelni azt a robbanást, amely nem csupán az óriásgyíkokat pusztította el, hanem a Föld akkori élőlényeinek 50 százalékát is, mert a robbanás után még hónapokig hullottak a földre a meteorit forró darabjai és mindent felgyújtottak. A hatás azért bizonyult gyilkosnak, mert a becsapódás körzete kénben gazdag volt, amely forró gőz hatására savvá változott.
Ettől a Föld több mint tíz évre felhőbe burkolózott, amely általános lehűléshez vezetett. Ez magyarázza például azt, hogy az Egyesült Államok államokban találtak megfagyott virágbimbó-fosszíliákat. Az is valószínűnek tűnik, hogy a meteorit hatalmas szökőárt is okozott. A kutató szerint a világban mintegy 200 olyan kráter van, amelyet aszteroidák vagy üstökösök okoztak, de csak négy vagy öt akkora, mint amekkora Mexikó keleti részén, a Yutacán-félszigeti Chicxulub térségében keletkezett.
A közelmúltban a NASA küldöttsége Mexikóba látogatott, hogy az óriásmeteorit becsapódásának övezetét az UNESCO tudományos világöröksége részének nyilvánítsák. Ocampo és kollégái azonban már egy évtizede járnak ide más céllal: mintegy 800 méter mélységben fellelhetők a meteorit maradványai, és ezek tanulmányozásával arra keresik a választ, hogy az ilyen becsapódások milyen hatással lehetnek egy bolygó fejlődésére, beleértve a légköri változásokat. Így például fény derülhet a Mars felszínén lévő óriáskráter titkára is. A csillagászok évtizedek óta próbálják megmagyarázni a Naprendszer legnagyobb, 8530 kilométer átmérőjű kráterét, amelyet a legújabb kutatások szerint egy Hold nagyságú aszteroida becsapódása okozott.
Ocampo úgy véli, nagyon hasznos számukra ez a természetes laboratórium, mivel hasonló körülményeket tanulmányoznak itt, mint azokon a bolygókon, ahová ember még nem jutott el. Chicxulub ahhoz is támpontot adhat, hogy volt-e víz a Mars felszínén a nagy meteorit becsapódása után. A tudósok megfagyott vizet fedeztek fel a Vörös Bolygó felszínén és azt feltételezik, hogy a Mars tengerei azután tűntek el, hogy kisebb meteoritok záporoztak az égitestre. Ezek megváltoztatták annak éghajlatát, ami a tengerek kiszáradásához vezetett. A Yutacán-félszigeti kráter azért is megfelelő a tanulmányozáshoz, mert ez a terület a kráter keletkezése idején még a tenger alatt volt.