A Londonban született, évtizedekig Nem Yorkban élő magyar képzőművész elmondása szerint a nyolcvanas évek elején ismerkedett meg a pop-art legjelentősebb alakjaként számon tartott Andy Warhollal, akire az életét meghatározó három alkotó egyikeként tekint.

"A beszélgetéseink úgy néztek ki, hogy én beszéltem, Andy pedig néha annyit válaszolt: wow. Miután nagyon sokat és nagyon sokszor +társalogtunk+, ritkán egy kicsit ő is beszélt" - idézte fel a szűkszavúságáról ismert amerikai művésszel való együttléteiket.

"Mikor Vincent Minelli filmrendező meghalt, lánya, Lisa Minelli megemlékezést szervezett az tiszteletére: egy dokumentumfilmet vetítettek az édesapja életéről egy moziban. Mi Yokóval az utolsók közt érkeztünk, és ahogy mentünk be, láttuk, hogy épp akkor jön meg Andy is.

Mondtuk neki, hogy üljön mellénk, mire ő azt válaszolta: nem, nem, én csak azért jöttem, hogy megérkezzem. Miután lefotózták, és kialudtak a fények, ő felállt, és a sötétben elment" - elevenített fel egy Warholra annyira jellemző történetet a John Lennon özvegyével, Yoko Onóval 20 évig szoros kapcsolatot ápoló Havadtőy Sámuel.

Mint megjegyezte, a pop-art egyik atyjaként tisztelt művésznek sok hasonló megmozdulása volt abból a célból, hogy mindenhol ott legyen, és láthatóvá váljon, de igazából nem vett részt ezekben az eseményekben.

"A legérdekesebb tulajdonsága, amelyet kevesen tudnak róla, hogy milyen jószívű és bőkezű ember volt" - hívta fel a figyelmet Havadtőy. Elmondása szerint Yoko Onóval minden évben meghívtak olyan embereket a hálaadásnapi vacsorára, akik egyedül éltek, köztük Warholt is, akinek nem volt családja.

"De Andy sohasem jött el. Nem értettük, hogy miért nem vacsorázik velünk, amíg meg nem tudtuk egy ismerősétől, hogy az ünnepeken mindig egy népkonyhán dolgozott, és a hajléktalanokat szolgálta ki meleg étellel. Ő úgy ünnepelt, hogy jót tett másokkal" - beszélt egykori barátja kevésbé ismert oldaláról a magyar képzőművész.

Mint hozzátette, ha Warhol elment valahová vacsorára vagy vendégségbe, majdnem mindig vitt magával egy kis festményt, amelyet otthagyott ajándékba.

Havadtőy Sámuel elmondása szerint azonban barátja tudott rámenős is lenni: "egyszer a drága üzletekkel szegélyezett Madison Avenue-n sétáltunk együtt. Andy kis hátizsákkal ment az utcán, és betért az üzletekbe, rábeszélni a tulajdonosokat, hogy hirdessenek a lapjában, az Interview-ban".
Warholt nagyon kevesen ismerték igazán, kevesen tudták róla például, hogy mennyire vallásos.

"Nagyon visszahúzódó ember volt, ritkán és kevés embert hívott meg magához, műgyűjtőket és vevőket sohasem. Volt egy hatalmas műterme, melyet Gyárnak (Factory) nevezett el; akik nem voltak vele szorosabb kapcsolatban, azok oda jártak" - jegyezte meg a magyar alkotó.

"Mi azonban egymás otthonába, közös társaságba jártunk" - tette hozzá, majd elmondta, Warhol egy kis családi házban lakott, amely padlástól a pincéig tele volt a legkülönbözőbb dolgokkal: "Andy gyűjtő volt, sőt nem is gyűjtő: összeszedett mindenből mindent, és mindenből mennyiséget. Ha vásárolt valamit, abból nem lehetett egyet venni, hanem tízet kellett.

Mikor elárverezték a hagyatékát, az aukció öt napig tartott a Sotheby's-nél, és öt katalógus készült, olyan sok minden volt abban a kis házban - Picassótól kezdve kortárs művészetig, stílbútortól modernig mindenféle. Őt minden érdekelte, ettől is volt annyira érdekes személyiség".