Reneszánsz a fáraók Egyiptomában

Utoljára 1975-ben láthatott a magyar közönség a fáraók korát felidéző, külföldi gyűjtemények anyagából létrejött kiállítást - mondta el a kiállítás csütörtöki sajtótájékoztatóján Baán László. A Szépművészeti Múzeum főigazgatójának tájékoztatása szerint a tárlat az év elején a ljubljanai múzeumban mutatkozott be, ennek egy lényegesen kibővített változatát láthatja a budapesti közönség.

"A 150 kiállított műtárgy kétharmada külföldről érkezett, olyan világhírű múzeumokból, mint a párizsi Louvre, a londoni British Museum, a bécsi Kunsthistorisches Museum, továbbá firenzei, római és zágrábi gyűjteményekből, míg mintegy 50 alkotást hazai intézmények adtak kölcsön" - árulta el Baán László.

A főigazgató elismerte, hogy a kiállítás címe különösnek tűnhet, de - mint mondta - a XV. századi itáliai reneszánszhoz hasonlóan a 25-26. dinasztia egyiptomi uralkodói is a múlthoz igyekeztek visszanyúlni, akár 1500 évet is, a Nílus-parti birodalom történetének kezdetéig.

"Felejtsék el a piramisokat! Próbáljanak az egyiptomi társadalom és kultúra mély lelkiségére koncentrálni!" - üzent a budapesti közönségnek Francesco Tiradritti, a kiállítás külföldi kurátora.
A kairói Olasz Régészeti Intézet igazgatója úgy vélte, a Szépművészeti Múzeum időszaki tárlata szakmai szempontból érdekesebb a jelenleg Bécsben megtekinthető Tutankhamon-kiállításnál, mivel a "fáraonikus reneszánsz" bemutatásával új távlatokat nyit az Egyiptom-kutatásban. "És nem utolsósorban azért, mert van itt egy olyan tárgy, a Palermói Kő, amelynek elhozatala majdnem akkora eredmény, mint ha a Mona Lisát sikerült volna Budapesten bemutatni" - hívta fel a figyelmet az olasz régész.

Mint elmondta, a négy és fél ezer éves királylista a legrégebbi a saját műfajában, és olyan uralkodók neveit is tartalmazza, akikről jelenleg még semmit sem tudnak a kutatók. "A Louvre és a British Museum kicsit féltékenyek most ezért a Szépművészeti Múzeumra" - tette hozzá nevetve Francesco Tiradritti.

"A kiállítás által felvetett fő kérdés, hogy maguk az egyiptomiak hogyan tekintettek a saját múltjukra" - mondta el Liptay Éva, a tárlat magyar kurátora. Mint a múzeum Egyiptomi Gyűjteményének vezetője megjegyezte, a Palermói Kő éppen arról tanúskodik, hogy a Nílus-parti népnek milyen korán nagyon fontosak lettek a saját hagyományai. Általában a régi korokba tértek vissza új inspirációkért, de soha nem imitálták, inkább újraértelmezték a múltat.

A kiállítás koncepciója szerint bemutatja a korábbi időszakok hagyományteremtő alkotásait, majd ezeknek a tradícióknak kései továbbélését. Az Óbirodalom korából főleg obeliszkekkel, sírreliefekkel, sírszobrokkal találkozhat a látogató, a Középbirodalom hagyatékából pedig tanulságos lehet két, egymás mellett elhelyezett királyportré: míg II. Mentuhotep kultusza sok száz évvel halála után is virágzott, egyik utódjának szobrocskáját morzsolókőnek használták.

Az évezredekkel korábban élt családok életébe engednek betekintést az egymás kezét fogó vagy egymást átölelő házaspárokat ábrázoló szobrok, Egyiptom leghíresebb fáraóját, II. Ramszeszt pedig áldozatbemutatás közben ábrázolta az ismeretlen művész.

A műtárgyakon keresztül a királyok tekintélyének hanyatlásától a 25-26. dinasztia által elindított újrakezdésig megelevenedik az ókori birodalom története. Különösen látványos Tjeszraperet, egy királylány szoptatós dajkájának szinte teljes sírfelszerelése, a túlvilágba is magával vitt kozmetikai kellékeivel.

Mint Liptay Éva hangsúlyozta, az egyiptomi hagyományok Nagy Sándor hódítása után is fennmaradtak, sőt továbbterjedtek: ezt bizonyítja egy teljes épségben megőrződött római kori múmia, melyet egy ezer évvel korábbi koporsóban temettek el, vagy a mai Szombathely környékén feltárt Ízisz-szentélyből származó, egyiptomi stílusú műtárgyak.

A kiállítás november 9-ig tekinthető meg a Szépművészeti Múzeumban.