Néhány évvel ezelőtt volt egy reklámkampány az Egyesült Államokban, melyben Tony Curtis akarta meggyőzni az embereket, hogy jöjjenek, s költsék el Magyarországon a fölös pénzüket. Lám, egy-egy állam el tud költeni egy csomó pénzt arra, hogy reklámozza saját magát – így van ez mindenhol, s ez így jó is.

Nincs rendben

Ebben a térségben azonban valamit nincs rendben. Ha Budapesten az ember kiteszi a lábát az utcára, akkor jó eséllyel beleléphet egy adag kutyaszarba, amit vagy az izomagyú bulldogja, vagy a nyugdíjas pincsije, vagy más eb hagyott az utcán. Ez még rendben is lenne, elvégre az ember nézzen a lába elé, a járdán szlalomozni amúgy is csak kicsit kevésbé izgalmas, mint az autópályán illegális gyorsulási versenyeken részt venni.

Fásultság

A nagyobb probléma mégsem ez, hanem a szürke kedvetlenség, ami olyan területen tapasztalható, ahol egyáltalán nem kéne: a szolgáltatási szektorban. Aki itt, Magyarországon él, igazából nem is foglalkozik a dologgal, hozzá van szokva ahhoz, hogy a pultos még csak vissza se néz, amikor valaki fizet. Persze, tudjuk, az élet nehéz, azonban ez nem menetesít az alól, hogy amikor bemegy valaki a boltba, s otthagyja a pénzét, akkor ne köszönjék meg. Van az a pont, amikor az üzleti érzéket és a jólneveltséget elnyomja a fásultság, illetve a tovább-, feljebblépés kilátástalansága.

Bűnözés

Ha látogatónk érkezik külföldről, s mondjuk elvisszük a trafikoshoz, akkor azzal az érzéssel kell szembesülnie, hogy legyen hálás, amiért fizethet? Máshol ez fordítva van, bár ismerjük el, lehet vonzó egy turista számára az, hogy ez egy olyan ország, ahol megtiszteltetést jelent fizetni.

Ilyen módon nagyon nehéz lesz országimázst építeni külföldön. Persze nem mindig a fásultság játszik szerepet a turisták elriasztásában. A legutóbbi történet szerint félmilliós számlát kapott pár külföldi egy night clubban, ami után ráadásul nem akarták elengedni a fogyasztót addig, amíg nem fizeti ki a cechet. Valószínű, hogy sem ők, sem az ő ismerőseik nem jönnek ide vissza többet, s ebből a szempontból édes mindegy, hogy a rendőrség – nagyon helyesen – nyomozást indított (egyébként emberrablási kísérlet gyanúja miatt).

Szociális kérdés

A turisták fogadtatása szempontjából nem utolsó szempont Magyarországon a mélyszegénység brutális mérete. Azon túl, hogy a hajléktalanok látványával még sehova sem sikerült turistákat csalogatni, gyakran a viselkedésük is kellemetlen. Valószínűleg csak keveseket nem idegesítene, ha ácsorog az utcán, mire odamegy hozzá valaki, s elkezd kéregetni. Egy turista nem adakozni jár ide, hanem jól érezni magát, ezt sajnos tudomásul kell venni. Még rosszabb verzió, amikor az ember orra előtt sétáló távol-keleti turistákat egy hajléktalan nő illet keresetlen szavakkal, meglehetősen magas hangerővel, meglehetősen borgőzösen. Ez után már hiába megy oda az ember menteni, ami még menthető; felvilágosítani őket, hogy hát ilyen sajnos van (minek letagadni ezek után?), nem mellesleg elnézést kérni és további kellemesebb időtöltést kívánni. Valószínűleg ők is utoljára jártak itt.

A baj az, hogy nem csupán elszigetelt jelenségekről van szó – ahogy mi, itt élők tapasztaljuk naponta a Ferencziek terén, a Kálvinon, a Blahán vagy a Nyugatinál, más is tapasztalhatja. A szociális probléma, a mélyszegénység és a kilátástalanság nem csak a segélyek kapcsán terheli a költségvetést, hanem a kieső bevételekhez is köze lehet.

Kilátástalanság

Ezzel pedig el is érkeztünk egy kardinális kérdéshez, jelesül a kilátástalansághoz. A szimpla emberi udvariatlanságon túl a személyes találkozások pozitív élményét jelentősen csökkenti a kilátástalan helyzetbe való keserű beletörődöttség és pesszimizmus. Ha nincs lehetőség egy adott szintről tovább lépni, előbb-utóbb az ember belefásul. Ilyen helyzetben pedig hiába mondja bárki is, hogy a nem megfelelő viselkedéssel nem kívánatos hatást érünk el a költségvetésben, mert

1) csökken a turisták száma;
2) a magyar vásárló oda megy vásárolni, ahol kedvezőbb áron vásárolhat, valamint ahol kedvezőbb a személyzet hozzáállása, udvariassága. Lássuk be, ezek leginkább a szuper- és hipermarketek, ahol a lánc vezetése ezt megköveteli a dolgozóktól.

Nem csak fejben van a baj

A magyar turizmusnak azonban van még egy nagy hibája, jelesül a leginkább látogatott üdülőövezetek infrastrukturájának és fejlesztésének koordinálatlan mivolta. Az, hogy a fejek nagy részében baj van, az egy dolog – bár az egyik legnagyobb probléma marad. Az ember sokkal szívesebben utazik olyan helyre, ahol esetleg az utak kiépítettsége hagy némi kívánnivalót maga után, de tiszta tekintettel és őszinte mosollyal fogadják. Ha ez megvan, akkor a többi – mondhatni – mellékes. Nálunk azonban nem csak az őszinte (és egyébként: bármilyen) mosoly hiányzik. A balatoni turizmus fejlesztési koncepciója és programja címet viselő dokumentum szerint a balatoni régiót például szűk 2 millió külföldi látogatja – a szám csökken, mint ahogy az ottani szolgáltatások minősége is. Az állam és társadalom ebből a szempontból (is) egymásra van utalva, a változásra csak közös erőfeszítések árán van kilátás.