Itt van például ez a Gyurta gyerek, akire jól emlékszünk Athénból. Akkor a semmiből jött és egy világ döbbenetére összeúszott egy ezüstöt, s akármilyen hihetetlen: lehet, hogy most is azt teszi majd. Hiszen kis túlzással most is a semmiből ment Pekingbe, hiszen – biztos vagyok benne, hogy néhányuk az azóta eltelt négy évben nem is hallott róla – azóta sok jó eredményt nem tett le az asztalra. Viszont pekingi idő szerint ma este óriási olimpiai csúccsal vétette magát ismét észre: a kétszáz mell előfutamán saját legjobb idején is két másodpercet javítva hagyta maga mögött az egész brancsot, Bossinistól és Katadzsimástól együtt. Azt tehát már ma szinte biztosra vehetjük, hogy csütörtök hajnalban – remélem már megszokták, hogy a fürdőruhás fiúk és lányok döntőbeli látványáért a kakassal kell együtt kelni – éremért fog úszni. Íme, így néz ki egy olimpiaspecialista: igazából csak négy évente megy jól, de akkor…

Persze az úszóválogatottunk sem csak „csehlacikból” meg „gyurtadanikból” áll. Jönnek ugyanis a fiatalok: 100 gyorson például volt nekünk egy Makány Balázsunk is a medencében, s ha már ott járt, pontosan 49.27 másodpercet töltött el benne, ami saját magához képest óriási rekord, a többiekhez képest viszont pont a 28. helyre elég. Óriási csalódást, tényleg nagyot okozott az előzetesen a döntőbe várt Kovács Emese 200 pillangón. Nagyjából hat másodperccel maradt el élete eddigi – s valószínűleg még egy darabig az is marad – legjobbjától. A másik magyar érdekelt ebben a futamban Boulsevicz Beatrix volt, aki legalább vállalható időt úszott, s majdnem befért a legjobb tizenhatba is.

A mai mérlegünk tehát a Vizeskockában: négyből egy. Akarom mondani négyből négy, hiszen a program végén a váltóversenyeké volt a főszerep, s végre mi magyarok is össze tudtunk szedni négy srácot, akik felvehették a legjobbakkal a versenyt 4x200 gyorson. Ráadásul Kis Gergő a kvartett első embereként megjavította a 200 hazai rekordját is. A 13. helyezésük messze nem szégyenteljes eredmény, sőt büszkék lehetünk rájuk. De tényleg, minden él nélkül. Hiszen az már rég kiderült, az úszás már kezd nem a magyarok sportja lenni…

Itt jegyzem azért meg, ha valaki nem akar lemaradni Cseh Laci döntőjéről 200 pillangón, annak nagyjából hajnali négyre kell állítania a vekkert, negyed ötkor ugyanis már az újabb érméért száll vízbe eddigi egyetlen medáliabirtoklónk. Én például ha Lacika úszik, még mindig úgy érzem, nincs is más a magyarokon kívül a medencében.

Mielőtt még várnák a többi magyarról szóló beszámolót, gyorsan sietek leszögezni: a pekingi esti programban mindössze a fentiekre korlátozódik a magyar érdekeltek névsora. Persze más lett volna a helyzet, ha valamelyik magyar kardvívónk kicsivel tovább jut, de még velük együtt is gyér volt a mai felhozatal. Aki meg még szerepelt (például a szörföző Detre Diána és Gádorfalvi Áron, vagy a vitorlázó Berecz Zsombor) még csak néhány futamon van túl, de a felsorolt „hajósaink” részeredményei elég biztatóak – már ahhoz képest, hogy sokan azt sem tudták eddig, hogy szörfözni például az olimpián is lehet. Pedig lehet, mint ahogyan a magyarok is teszik, a hölgy indulónk eddig a 22 helyen, Áron pedig a 17. helyen áll, vagy inkább siklik a napfényben.

Viszont ha már így alakult és bármennyire is szeretnénk már végre aranyról beszámolni, eddig nem tehetjük még – szóval ha már nem a magyarok a főszereplők, nézzünk szét a magyar földön kevésbé ismert, de attól még létező sportágak eredményei között.

Az előző összefoglalóban már szóltunk egy csudasportágról, a kajak-kenu szlalomról, mégpedig egy togói bronzérem kapcsán. Igen szlalom. Hogy az egyszeri magyar sportrajongó nem tudja elképzelni, mi fán is terem ez az izé, hogy kajak is meg szlalom is, az nem az olimpiai programot összeállító „szakemberek” hibája. Hiszen mi mindig is úgy gondoltunk a kajakra, hogy elindul a magyar hajó, aztán vagy ötszáz, vagy ezer egyenesen megtett versenyméter után beér a célba, lehetőleg elsőként. Nincsenek hullámok, nincsenek a pályának belógó tartozékai. De ennek vannak – mármint a szlalompályának, amit bizony megépíteni sem olcsó mulatság, fenntartani pedig szintúgy nem. Pekingbe azonban ebből is gyönyörű szépet varázsoltak, s így lehet szurkolni az igazi „kanyargóskajak” nemzeteknek, amilyen például Szlovákia. Északi szomszédunk egyik-másik sportolója ugyanis – ki tudja miért? – mesterien űzi ezt a ne túl öreg sportágat, ma például még aranynak is örülhettek a kenus Michal Martikan jóvoltából. De hasonlóan nagy őrület veszi körbe a sportágat Franciaországban vagy éppen az olaszoknál, s ezek az országok a sima kajak-kenuban nem is játszanak vezető szerepet. Mint ahogy mi magyarok sem az ő felségterületükön…

De melyik magyar fog holnap főszerepet játszani a tengernyi sportágat magába foglaló programfolyam során? Nézzük, kiknek szurkolhatunk holnap, az olimpia ötödik napján!

Csonka Zsófia – sportlövészet (25 méter sportpisztoly)
Lőrincz Tamás – birkózás (kötöttfogás, 66 kg)
Bácsi Péter – birkózás (kötöttfogás, 74 kg)
Kalucza Norbert – ökölvívás (51 kg)
Baranyai János – súlyemelés (77 kg)
Cseh László – úszás (200 pillangó döntő)
Gyurta Dániel – úszás (200 mell középdöntő)
Bodrogi László – országúti kerékpár (egyéni időfutam)
Mincza-Nébald Ildikó – vívás (párbajtőr egyéni)
Szász Emese – vívás (párbajtőr egyéni)
Szávay Ágnes, Arn Gréta – tenisz (páros)
Női vízilabda válogatott – B csoport (Ausztrália ellen)
Női kézilabda válogatott – B csoport (Németország ellen)
Berecz Zsombor – vitorlázás (laser hajóosztály)
Bedák Pál – ökölvívás (48 kg)
Tompa Orsolya
Balog Gábor
Rudolf Roland
Bor Katalin
Cseh László
Kejékjártó Tamás
Női 4x200 gyorsváltó – mind úszás előfutamok

Az olimpiával kapcsolatos híreket folyamatosan online lehet hallgatni a Pont FM 88.1 Rock & Sport rádión, amit az alábbi címen lehet elérni: http://www.hirextra.hu/banners/pontfm.m3u.