970 éve hunyt el Szent István király

Géza nagyfejedelem és Sarolt fia születésekor, 969-ben (egyes források szerint 970-ben) a pogány Vajk nevet kapta, az első vértanú, István nevét megkeresztelésekor, 972-ben vette fel. Apja keresztény szellemben neveltette, tanítója, a prágai Adalbert püspök közvetítette később házasságát Henrik bajor herceg (a későbbi II. Henrik császár) lányával, Gizellával. István a nyitrai dukátus ura volt, majd 997-ben, apja halála után követte őt a fejedelmi székben.

Géza rokona, Koppány a szeniorátusra (a család legidősebb férfi tagjának hatalomöröklési joga) hivatkozva felkelt ellene, de István legyőzte, megölette, holttestét négy részre vágatta és kitűzette az ország négy legfontosabb várában.

Ezt követően elküldte II. Szilveszter pápához Asztrik apátot, aki Rómából elhozta számára a királyi koronát - ez az ország függetlenségét jelentette a római katolikus egyház védnöksége alá helyezve. Istvánt 1000. december 25-én (vagy 1001. január 1-én) koronázták meg Esztergomban.

Míg külpolitikáját alapvetően a békére való törekvés jellemezte, az ország központosításához és a keresztény vallás terjesztéséhez katonai erőt is igénybe vett. 1003-ban leverte Gyula seregeit és elfoglalta Erdélyt; a Mátra-vidéki kabar törzsek vezetőjéhez, Aba Sámuelhez hozzáadta egyik húgát; a Kőrös-vidéki Vata törzsét megtérítette, majd 1008-ban az Al-Duna és a Maros vidékét uraló Ajtonyt is legyőzte.

Megkezdte a vármegyék szervezését, az adók szedését, a királyi várak megerősítését, felállította ország legfőbb vezető testületét, a királyi tanácsot, létrehozta a királyi udvartartást, és annak szervezetét, pénzt veretett és összeállított két törvénykönyvet is.

Egyházszervezőként 1001-ben megalapította az esztergomi, majd később a kalocsai érsekséget, létrehozott nyolc püspökséget, több kolostort, bevezette az egyházi adót, a tizedet. Az egyházaknak földet adományozott, elrendelte a templomépítéseket.

Házasságából öt gyerek született. Ottó korán meghalt, ezért utódául Imrét szánta, akinek az uralkodói szabályokat Intelmek című művében foglalta össze. Istvánt 1031-ben nagy csapásként érte Imre halálos vadászbalesete.

1030-ban visszaverte II. Konrád német császár támadását. A következő évben unokaöccsét, Vazult, aki állítólag merényletet tervezett ellene, elfogatta és megvakítatta, fiait pedig száműzte (közülük András és Béla idővel király lett). István utódjaként halála előtt húga fiát, Orseoló Pétert jelölte ki, aki később trónviszályba keveredett a nádor Aba Sámuellel.

István 1038. augusztus 15-én, Nagyboldogasszony napján hunyt el, a legenda szerint halálakor Magyarországot felajánlotta a Boldogságos Szűzanyának. Székesfehérváron temették el.

1083-ban I. László avatta szentté fiával, Imrével és Gellért püspökkel együtt. Szent István a magyar államiság jelképe, ünnepnapját a magyar egyház augusztus 20-án ünnepli, ez a nap egyben a hivatalos állami ünnep is.