70 éves minden idők egyik legnagyobb öttusázója
Hetven éve, 1938. augusztus 16-án született Balczó András nyolcszoros magyar, háromszoros olimpiai és tízszeres világbajnok öttusázó, a Nemzet Sportolója
2008. augusztus 15. péntek 11:18 - Hírextra
Kondoroson született. Másfél éves volt, amikor Nyíregyházára költöztek, ahol édesapja Túróczy Zoltán evangélikus püspök másodlelkésze volt. 1955-ben egy országos versenyen Benedek Ferenc fedezte fel tehetségét. 1956-ban, az érettségi után az ő közbenjárására került fel Budapestre, ahol a Csepel SC sportolója lett.
Válogatott öttusázóként már 1957-ben országos bajnokságot nyert. Hihetetlen akaraterejének, fegyelmének, küzdeni tudásának és elhivatottságának köszönhetően egymás után nyerte a címeket. Az 1960-as római olimpián a csapatban első, egyéniben negyedik helyezést ért el. 1961-ben a világbajnokságon bronzérmet szerzett, 1962-ben negyedik lett.
Egyéni világbajnokságot nyert 1963-ban, 1965-ben, 1966-ban, 1967-ben és 1969-ben. 1969 kivételével Török Ferenccel és Móna Istvánnal együtt a győztes csapatnak is a tagja volt. Az 1964-es tokiói olimpián eltiltás miatt nem vehetett részt, de 1968-ban, Mexikóban újra bizonyított: csapatban arany, egyéniben ezüstérmes lett. Az 1970-es vb-n egyéniben az ezüst-, csapatban az aranyérmet hozta el. Élete csúcspontjaként az 1972. évi müncheni olimpián - 34 évesen - egyéniben is aranyérmet szerzett.
Magyarországon háromszor (1966, 1969, 1972) választották az év sportolójává, 1970-ben sportszerűségi díjat kapott.
1973-ban visszavonult. Tiszta, emberi értékeken nyugvó meggyőződésével, szókimondásával, "nyakasságával" azonban nem tudott mit kezdeni az akkori politikai vezetés, ezért - bár szakmailag megillette volna - nem nevezték ki szövetségi kapitánynak. Hogy a sportág közelében maradhasson, belovagló lett az Országos Lótenyésztési Felügyeletnél; közben a Testnevelési Főiskolán megszerezte a vívó- és az öttusaedzői szakdiplomát is, hátha mégis szükség lesz rá. Mivel reményei nem váltak valóra, 1983-ban végleg visszavonult a sportélettől, azóta szellemi szabadfoglalkozású.
1976-ban Dávid Sándor könyvet írt róla, Kósa Ferenc pedig nagy port kavaró filmet forgatott pályafutásáról. A Küldetést óriási sikere ellenére pár vetítés után levették a mozik repertoárjáról.
1996-ban Magyar Örökség-díjjal tüntették ki, 2001-ben a MOB védnökségével a Nemzeti Sport által rendezett szavazáson - Puskás Ferenc mögött - a XX. század második legjobb magyar férfi sportolójává választották. Az év végén megkapta a Magyar Olimpiai Bizottság Érdemérmét is. 2004-ben a Nemzet Sportolójának választották.
"Szenvedésbe ágyazott gyönyörűség" címmel (2005) megjelent könyvében Kocsis L. Mihály beszélget vele pályafutásáról, életéről.
Noha vallásosan nevelték, Istenhez - mint vallja - csak édesapja halálát követően került közel. Szilárd hite azóta is megingathatatlan. Az abortusz ellenzője, erre példa saját élete is: feleségével, Császár Mónikával, a müncheni olimpia bronzérmes tornászával közösen tizenkét gyermeket nevelnek Budakeszin, a bajnok saját kezűleg felépített házában.
Forrás: MTI