Bosszantó, bronzasszó: ezt ezen az olimpián már másodszor éljük át. Mincza-Nébald Ildikó egyéni bronza a párbajtőrben viszont csak a sebek fertőtlenítésére volt elég, legalább még egy érmet kellene ahhoz szerezniük a vívóinknak, hogy ne a teljes csalódottságra emlékezzünk majd idővel ha a pekingi olimpia versenyire gondolunk.

Nincs meg a bronz, teljes a csalódás

Újlaki Virginie személyében új vívónk mutatkozhatott be a találkozón, Knapek Edina helyett nevezték az éremcsatára. De nem kezdett jól, az első asszó után három nullára ugyanis már megléptek az olaszok az egyéniben is aranyat nyerő Vezzalinak köszönhetően. Varga Gabi sem tudta felvenni a ritmust és igazából Mohamed Aida sem tudott negyed annyira sem felpörögni, mint az elveszített elődöntő utolsó asszójában, ahol 14 tusos hátrányt dolgozott le – ott sajnos az sem segített a magyar csapaton és kikaptunk az USA-tól.

Az első kört tehát 10-4-el zártuk, s nem kezdtük jobban a következőt sem. Varga Gabi egyetlen egy tust sem tudott bevinni az alacsony Salvatori ellen, ellenben kapott egyet. Azért érdekes, hogy az olaszok – rájuk mondják, hogy a futballjuk a védekezésre épül – a vívásban sem követnek más stratégiát: a biztos defenzivitás mögül néha támadnak, és olyankor rendszerint találnak is. Nos, Újlaki Virginie első tusára önmaga második asszójának közepéig kellett várni. S mivel közben kapott is néhányat, igazából már a mérkőzés közepén elveszítette a magyar csapat az esélyét a győzelemre.

Hacsak a következőkben nem produkál valamelyik lány olyat, amit Aida az előző találkozó finisében – gondolta az optimista magyar szurkoló.

Nem produkált. Ugyan Újlaki összeszedte magát és végül hozta a saját asszóját, ez azonban csak a zárkózásra volt elég. Valentina Vezzali viszont igazolta klasszisát és verte Mohamedet: 17-11-gyel kezdődött az csapat utolsó köre az olimpián.

Ahol aztán kis túlzással a technikai tusoknak köszönhetően – hiába, az olaszok sohasem bírnak a vérükkel – feljött a csapat három tusra, a 18-15-ös részeredmény pedig adott némi kis bizakodásra is okot. Mohamed Aida viszont ezúttal nem csinált csodát: az utolsó asszóra 17-21-es hátránnyal érkeztünk el. Ott pedig bármennyire is szerettük volna, Újlaki Virginie nem tudott mit csinálni a rutinos Vezzalival és ugyan nem vallott szégyent, de az újra meg újra az olaszoknak kiosztott piroslapok ellenére is csak a 33-24-es végeredményre volt elég.

Nincs meg az érem, nincs meg a csalódottság gyógyíthatatlan betegségének enyhítésére előírt gyógyszer. Holnap még a Nemcsik Zsoltékban bízhatunk, a férfi kardcsapatban minden reményünk.

Edzőmeccsből horror

A magyar férfi vízilabda válogatott általában a tornák előtt a felkészülés során sem szokott komolytalan meccseket játszani, ez most viszont az ausztrálok ellen igencsak az volt. Védekezés nélkül, mintegy adok-kapok jellegű játékkal húzta be Kemény Dénes alakulata a nélkülözhetetlen két pontot, amivel már szinte biztossá vált, hogy csoportelsőként egyből a négy közé kvalifikálja magát a válogatott.

A szinte szó hús-vér megfelelője a kanadai válogatott, amelyet hétfőn kell ahhoz legyőznünk, hogy meglegyen az elődöntő, ám erről egyelőre még kár beszélni. Egyrészt még ahhoz győzni kell, másrészt még nem tudhatjuk, melyik válogatottal hoz össze a sors minket.

Persze fontos állomás volt a minden bizonnyal behúzható elsőségig ez a mérkőzés is, amelyet nem kezdtünk túl jól. Az első negyedben mintha azt akartuk volna szimulálni, milyen a rossz védekezés. Négy gólt kaptunk a görögöknek is 12 gólt berámoló ausziktól, akik az első nyolc perc alatt akkor és onnan lőhettek, ahonnan akartak és még csak blokkolni sem nagyon akartuk őket.

Aztán a második játékrészben mintha hatottak volna a széttett kézzel magyarázó mester szavai és elhúzott a csapat 11–6-ra. Az ausztrálok azonban addig ugráltak jó kenguru módjára, míg felzárkóztak, tegyük hozzá: nem ők javultak fel, hanem a mi lendületünk hagyott alább.

A végjátékra így meglepően szoros, mindössze egygólos előnnyel készülhettünk, de nem sokáig hagytuk az auszikat kétségek között: Kis Gergő tett róla, hogy négy perccel a vége előtt az ellenfél lemondjon a pontszerzésről szőtt álmairól. Ezek a kontinenslakók azonban konokabbak, mint gondoltuk: ismét feljöttek egyre, ráadásul még ötmétereset is hibázott Kásás.

Másfél perccel a vége előtt felderengett annak a lehetősége is, hogy kiegyenlítenek, de szerencsére a legjobbkor jött egy magyar blokk, így maradt a 13-12.

A végén még egy ausztrál emberelőny után egy behúzott labda is ott táncolt a gólvonalunkon, de megkegyelmezett végül: 23-12-re, szörnyű játékkal tudtuk legyőzni a lelkes ausztrálokat.

Kásásék hétfőn utolsó csoportmeccsükön Kanadával találkoznak és valószínűleg meglesz a csoportgyőzelem és azzal az elődöntő.

Még a 13. hely sem jött össze

Tuti pontszerzőként, sőt éremesélyesként harangozták be Varga Tamás és Hirling Zsolt kettősét az olimpia előtt a könnyűsúlyú kétpárevezősök versenyében. Aztán kiderült, hogy elég könnyűek voltak, és súlytalanok is: az előfutam során csak a reményfutamra feljogosító harmadik helyet tudták megcsípni, akkor azt gondoltuk, pusztán egy fatális kisiklás, véletlen miatt. Aztán a reményfutamban kiderült, hogy nincsenek véletlenek és ott is elment a mezőny a magyar hajó mellett, aminek az eredménye az lett, hogy csak a C döntőért ragadhattak újra lapátot a srácok. Azt a futamot behúzták – igaz, hogy ott már tényleg a leggyengébb egységek küzdöttek, azaz a „futottak még” hajók – egy sima futammal, de a ma megrendezett C döntő megint nem sikerült: a kitűzött 13. hely nem lett meg, mert a japán egység eléjük került.

A kudarc okáról pedig még az edzőjük, Kiss László sem tudott mit mondani, csupán annyit, hogy a fiúk mentek ahogy bírtak, csak mintha valami láthatatlan kötél visszahúzta volna őket, mintha behúzott kézifékkel próbáltak volna meg előremenni. Legalábbis ezt nyilatkozta az MTI-nek a tréner és közben valószínűleg széttárta a karját.

Mi is széttárjuk, és közben legyintünk. Maradt tehát a tizennegyedik hely és a tudat, hogy négy év múlva egy olyan ország fővárosában rendezik a játékokat, ahol nemzeti sportnak számít az evezés. Sajnos nálunk a bosszankodás számít annak.

Most még nem kell pisilni - Fazekas újra a döntőben

Hiába csak az utolsó utáni pillanatban kvalifikálta magát Pekingbe a négy éve doppingbotrányba keveredett Fazekas Róbert, a három diszkoszvetőnk közül csak ő tudta beverekedni magát a szám döntőjébe.

Máté Gábor mindössze négy centivel maradt le a döntőt érő 12. helyről (62.44), Kővágó Zoltán viszont a csalódást okozó 21. helyet tudta csak megdobni (60.79.). Fazekas Robira azonban lehet számítani: 62.64-es eredményével tizenegyedik helyen bejutott a döntőbe, ahol azonban ne tápláljunk hiú ábrándokat mondjuk egy pontszerzés iránt – a bomba formában dobó lengyel Malachowski és a litván világbajnok Alekna harcába aligha ő fog beleszólni.

Az azonban, hogy egyedül csak Fazekasnak van sansza diszkoszosaink közül az olimpián minimum egy kisebb idegsokkal ér fel. Hiszen Fazekas két évig nem is versenyzett – ráadásul azon is hezitáltak, hogy egyáltalán szabadjon-e kiengedni az ötkarikás játékokra, hiszen egyszer már szégyent hozott arra az ötkarikára.

Nem jutott tovább Petráhn Barbara a 400 méteres síkfutás előfutamából 53.06-os idejével, Molnár Krisztina pedig kiesett a rúdugrás selejtezőjében: 4 méter 15 centit tudott csak átugorni, ami azért egy olyan mezőnyben édeskevés, ahol Jelena Iszimbajeva bőven az öt méter felett jár. Sajnos versenyről versenyre kiderül, hogy dobóatlétáinkon kívül semmi esélyünk arra hogy akár a középmezőny közelébe tudjunk szagolni a versenyeken, ami tökéletesen mutatja a magyar atlétika mai állapotát. De ne sírjunk, legalább fiainkban bízhatunk, akik bármit képesek messzire hajítani, ami a kezük ügyébe kerül (például a kalapácsvető Pars Krisztián a tegnapi döntős eredményével). Csak ők meg majd tudjanak pisilni a végén…

Még egy bunyósunk a levesben

Kalucza Norbertnek nem sok esélye volt a Puerto Ricóból érkezett nagyágyú vetélytársa ellen az ökölvívók 51 kilógrammos súlycsoportjának első körében. Arroyo Acevedo nem engedett sok teret a magyar fiúnak, akire ráadásul kétszer rá is kellett számolni. A 14-6-os végeredmény teljesen reális, a kis karibi szigetről érkezett ellenfele nem is adott ki mindent magából. A mélyen vallásos fiú a végén a piros sarokba térdelt le imádkozni győzelme után – mi pedig jobban tennénk, ha követnénk őt azért, hogy Szellő Imre, egyetlen bokszolónk a négyből, aki továbbment egy kört ne essen ki a következőben…

A nap korábbi eseményeinek összefoglalóját itt olvashatják.

Az olimpiával kapcsolatos híreket folyamatosan online lehet hallgatni a Pont FM 88.1 Rock & Sport rádión, amit az alábbi címen lehet elérni: http://www.hirextra.hu/banners/pontfm.m3u.