A fiút kiszöktették, de anyja meghalt, apjával csak a háború után találkozott újra. Műszaki tanulmányait félbehagyva színésznek csapott fel, majd 1954-től a lódzi filmművészeti főiskola rendezői szakára járt. 1961-ben készült első játékfilmjét, a Kés a vízben című lélektani szerelmi drámát Oscar-díjra jelölték, a kommunista kultúrpolitika azonban nem kedvelte, még a párt központi bizottságának ülésén is téma volt.

Polanski ezután külföldön dolgozott, Nagy-Britanniában forgatta az Iszonyatot, ebben Catherine Deneuve egy frigid és skizofrén nőt játszik, aki a végén gyilkol. 1967-ben Hollywoodban készült az egyik első horror-vígjáték, a Vámpírok bálja, amelynek főszerepét maga vállalta második neje, Sharon Tate oldalán. Egy évvel később már "komoly" horror került ki kezei alól, a Rosemary gyermeke a műfaj klasszikusa. A rémségek azonban a való életben folytatódtak: 1969-ben terhes feleségét brutális módon lemészárolta a Manson-banda.

A megrendült rendező a munkába menekült, 1971-ben elkészítette a szöveghű és művészileg tökéletes, de brutális és véres Macbethet. Három évvel később forgatta Jack Nicholson és Faye Dunaway főszereplésével a Kínai negyedet, majd 1976-ban A lakó című fekete komédiát. Egy évvel később neve ismét a címlapokon virított, de nem művészi teljesítményével: kiskorú megrontása miatt indult ellene eljárás, amit ő nem várt be, Franciaországba menekült. Az Egyesült Államokba azóta sem tért vissza, mert itt továbbra is elfogató parancs van ellene érvényben. (Szexbotrányát épp idén elevenítette fel egy dokumentumfilm a Sundance fesztiválon.)

1979-ben készítette az Egy tiszta nő című regény filmváltozatát Tess címmel - a pletyka szerint a fiatal lányokhoz vonzódó rendező a munkakapcsolatnál közelebb került a 17 éves főszereplőhöz, Nastassja Kinskihez. 1984-ben jelentkezett az Őrület című krimivel, 1986-ban Walter Matthauval forgatta a Kalózok című kaland vígjátékot. Az 1992-es Keserű hold című erotikus thriller főszerepét harmadik felesége, Emmanuelle Seigner játszotta, 1994-ben zajos kritikai sikert aratott A halál és a lányka.

A sokak által leírt, kiégettnek tartott Polanski legnagyobb sikerét az önéletrajzi elemekkel átszőtt, a varsói gettóban játszódó A zongorista című alkotással aratta (2002). A holokausztot a lengyel Wladyslaw Szpilman memoárja alapján feldolgozó film meghozta Amerika képletes megbocsátását és a gyűjteményéből addig hiányzó rendezői Oscar-díjat is, örömét csak az csorbíthatta, hogy a kitüntetést nem vehette át személyesen. Polanski a számára is oly fájdalmas témával hosszabb ideje foglalkozott, de csak most érzett elég erőt a megvalósításhoz. (Korábban visszautasította Steven Spielberg ajánlatát a Schindler listája megrendezésére, mert a történetet túl felkavarónak találta.) Utolsó munkája a Twist Olivér 13. megfilmesítése, tervei között szerepel egy ókori kosztümös film Robert Harris Pompei című regényéből. Számos kitüntetése mellett 2006-ban megkapta az Európai Filmakadémia életműdíját.



Magyar szemmel:

A magyar közönség elsősorban magánéleti botrányairól és A zongorista című filmjéről ismeri a 75 éves Roman Polanskit, aki a mozi világának egyik legellentmondásosabb személyisége, egy igazán érdekes, ugyanakkor nagyon jelentős figura - mondta Báron György filmkritikus az MTI-nek.

Felidézte, hogy Roman Polanski a háború után kezdte színészi karrierjét és aki még nem volt harminc éves mikor elkészítette egyik legjobb, többszörösen díjazott filmjét, a Kés a vízbent. Báron György véleménye szerint Polanski igazi "csodagyereknek" számított, mely szerepkörből azóta sem lépett ki: "valahogy sohasem tudott felnőni, csodagyerek maradt 75 éves korára is".

A filmkritikus szerint a lengyel származású színész-rendező hazánkban is hatalmas ismertségnek örvend, ez azonban nem feltétlenül párosul elismertséggel, sokan ugyanis nem a legjobb oldaláról, tehát mesteri filmjeiről, hanem sokkal inkább "gyermekded botrányairól" ismerik.

A botrányok sora a Manson-banda 1969-es merényletével indult: a fanatikus szekta tagjai lemészárolták a rendező terhes feleségét, a színésznő Sharon Tate-t és több barátjukat Polanskiék Los Angeles-i házában. Ebben természetesen nem, életének következő, szintén hatalmas médiavihart kiváltó eseményében azonban már Polanski is vétkes volt - jegyezte meg a filmkritikus. A Tate-gyilkosság után néhány évvel a saját bevallása szerint is a - nemegyszer túlságosan - fiatal lányokhoz vonzódó Polanskit letartóztatták és bíróság elé állították egy 13 éves kislány megerőszakolásának vádjával. A rendező nem várta meg az ítélethirdetést: Európába utazott és soha többé nem tért vissza az Egyesült Államokba - ahol azóta is elfogatóparancs van ellene érvényben.

Báron György megítélése szerint Polanski, ha közvetetten is, de saját második világháborús gettó-élményeit dolgozta fel legismertebb filmjében, A zongoristában, amely ismét a csúcsra juttatta a hányatott sorsú rendezőt.

A díszlettervező, zenész, színész Kentaur többször is találkozott Roman Polanskival a Vámpírok bálja című produkció kapcsán, és szerinte a rendező nagyon közvetlen és fiatalos, lazasága és kedvessége a stáb minden tagját lenyűgözte. Kentaur, aki 1997 óta a világ több pontján hatalmas sikerrel futó musical magyar verziójának díszlettervezője, felidézte párizsi emlékeit, ahol az egy szál farmerben, surranóban és ingben közlekedő Polanskival rótták az utcákat. Polanski, aki akkoriban a Twist Olivér utómunkálatain dolgozott, tele volt életkedvvel és energiával, láthatóan mindenkit ismert, mindenkinek köszönt, esetenként fütyörészett is kicsit.

Kentaur megjegyezte, hogy a "mester" lazasága abban is megnyilvánul, ahogy számtalan filmes és színházi díjával bánik: a trófeák irodájában szanaszét szórva, egymás hegyén-hátán, de nagyrészt a földön helyezkednek el, egy pedig az ajtót támasztja.

Mindezek mellett a rendező a munkában a végletekig maximalista, a legapróbb részletekre is odafigyelő profi - tette hozzá Kentaur.

"Rendkívül szórakoztató volt vele a munka, a mester sosem éreztette velünk, hogy akkor itt most én vagyok a zseni, nagyon kollegális és nyitott volt elejétől a végéig" - fogalmazott Kentaur. Hozzátette, hogy Polanski egy igazi régi vágású művészember, "az utolsó nagy mohikánok egyike", aki munka közben is képes megőrizni lazaságát, kedvességét, természetességét.

A díszlettervező elmesélte, hogy amikor Polanski Magyarországra látogatott, hogy főrendezői minőségében elvégezze a végső simításokat a darabon, az előadásnak otthont adó Magyar Színház "retró hangulatú" büféjében a lehető legnagyobb természetességgel leült a földre és egy pohár vörösbort kortyolgatva órákig beszélgetett a jelenlévő táncos lányokkal és fiúkkal. Kentaur elmondása szerint a hetvenöt éves művészre elképesztő vitalitás és nyitottság jellemző, csak úgy árad belőle az életöröm. Mindezek mellett magánéletéről soha nem beszél, "ha nagyon böki valami a csőrét, filmet csinál róla" - jegyezte meg Kentaur.