Ted Gansler vezetésével az amerikai kutatócsoport több mint négyezer rosszindulatú daganat miatt kezelt beteget keresett meg 10-24 hónappal a rákos elváltozások fölfedezése után. A vizsgálat résztvevői a tíz leggyakoribb ilyen betegségben szenvedtek és pontosan beszámoltak kezelésük minden részletéről.

Ezeknek az embereknek 61 százaléka vett igénybe a szakorvosi ellátás - gyógyszeres kezelés, besugárzás, műtét mellett - alternatívnak nevezett gyógyító eljárásokat is. Az eredmények jelzik, hogy ezek kiválasztása és használata rendkívüli módon függ a beteg korától, szociális helyzetétől, iskolázottságától és körülményeitől egyaránt.

A legtöbbek által használt kiegészítő kezelés a vallási, imákon keresztül végzett lelkigyakorlat volt. Többféle relaxációs, illetve hitre alapozott technikát is alkalmaztak. Ezeket a gyógymódokat, illetve az igen változó táplálkozási, táplálékkiegészítők fogyasztásával végzett vagy multivitaminos kezeléseket a megkérdezettek 40 százaléka használta.

Lényegesen kevesebb beteg, 10-15 százalék alkalmazta a meditációt, a vallásos tanácsadást, a masszázst és a csoportterápiát. Jellemző volt bizonyos társadalmi csoportok szerepe: a "test-lélek" spirituális beavatkozások elsősorban az afrikai eredetű amerikaiak körében voltak gyakoriak.

Az alternatív gyógymódokat a nőbetegek lényegesen gyakrabban használták, mint a férfiak és általában a fiatalabbak, a magasan képzettek és a jobb gazdasági helyzetben élők egészítették ki ezzel az orvosi kezelési módokat. Bizonyos daganatos betegségekben szenvedők kiváltképp sűrűn használtak alternatív eszközöket, például az emlőrák túlélői.

A távol-keleti eljárásokat, mint a jógát vagy a tai-csit a nőbetegek 10,1 százaléka alkalmazta, a férfiaknak csak 1,9 százaléka. A szakorvosok arra hívták fel a figyelmet, hogy az indiai ajurvéda készítmények általában tartalmaznak ólmot, higanyt, sőt arzént, ami az egészséges emberi szervezetnek is árthat, de a daganatos betegnek különösen veszélyes lehet.