Sokan vagyunk, akik legalább annyi dollárban fogadtak volna, hogy az orosz rúdugrófenomén rúdjára tűzi a pekingi aranyat is, mint amennyit Jelena Iszinbajeva pályafutása alatt összesen keresett. Sokat nyerünk volna...

Világcsúccsal nyerte Iszinbajeva a rúdugrást Pekingben!

De haladjunk szép sorban, hiszen hat aranyat osztottak ki a Madárfészekben a mai nap során!

Hallották már Stephanie Brown Trafton nevét? Na jó, elég annyi, hogy soroljanak fel legalább egy női diszkoszvetőt! Nem megy? Akkor vonják össze a két feladatot és megkapják a női diszkoszvetés pekingi olimpiai bajnokát. Aki ráadásul az amerikai csapat első atlétikai aranyát szerezte azzal az óriási dobással (64.74), amit a döntő elején eresztett el. A második helyezett kubai lány több, mint egy méterrel maradt el tőle.

Aztán következett a rúdugrás döntője a nőknél. Ami nagyjából csak arról volt hivatott dönteni, hogy ki nyeri az ezüstöt meg a bronzot, na meg hogy a világcsúcstartó Iszimbajeva ugrik-e 5.05-öt, vagy még most nem. Ehhez azonban először is meg kellett nyernie a versenyt, ezt elég hamar kipipálta az orosz klasszis. Ráadásul egy ideig úgy nézett ki, mindössze honfitársai tudják vele tartani a lépést, na azért ők sem sokáig. A második helyen végül az amerikai Jennifer Stuzcinsky végzett (4.80) , míg a harmadik Szvetlána Feofanova lett (4.75). Amikor pedig a vert sereg már az öltözőben merengett, a mi Jelenánk nekikezdett saját világcsúcsa döntögetésének.

Először 4.95-re tetette a lécet, amit harmadszorra át is vitt, majd jöhetett a desszert. A léc 5.05-ön, Jelena meg felette - kész is az újabb orosz népmese a következő generációknak...

Távolugrásban a férfiaknál panamai lett a győztes Irving Saladino személyében. 8.34 métere pedig szülőhazája első olimpiai aranyérmét jelentette, na meg az ő első aranyát is. Ráadásul nem versenyzett túl jól, már a tegnapi selejtezőben is gondban volt a továbbjutással, de végül harmadik kísérletre csak túllendült a dolgon.

A mai program végén pedig a 400 gátas férfiak következtek, ahol az egyre morózusabb amerikai sprinterek visszavágtak a jamaicaiaknak. A Sydneyben egyszer már az olimpiai dobogó legtetején álló Angelo Taylor élete legjobbját futotta, mögötte pedig érkeztek a haverjai: Kerron Clement az ezüstös, míg Bershawn Jackson a bronzérmes helyen érkezett.

A nők 800 méteres futamát pedig már afrikai atlétanő nyerte. A még juniorkorú kenyai Pamela Jelimo olyan egyértelműen nyerte a versenyt, mint ahogyan az meg van írva: már az elejétől kezdve olyan eszeveszett iramot diktált, hogy sorra maradt le mindenki mögötte, többek között az ezüstérmes honfitárs, Janeth Jepkosgei Busienei és a Marokkónak bronzot szerző Haszna Benhasszi is.

Végezetül egy kis kenyai nyelvlecke. Próbálják meg gyorsan egymás után háromszor kimondani a 3000 méteres akadályfutás dobogósait! Brimin Kiprop Kipruto, Mahiedine Mekhissi-Benabbad, Richard Kipkemboi Mateelong. Na jó, papíron az ezüstérmes úriember már nem afrikai, hanem a francia atlétikai csapatot erősíti, de erre ne fogják, ha nem sikerült a nyelvtörő. Megjegyzem, nekem sem. Viszont büntetésből fussunk le mi is legalább részletekben egy jó kis háromezret vizesárokkal meg gátakkal, ahogyan azt kell. Kiprutónak ez 8:10.34 alatt sikerült.

Társai neveit azonban talán még ő sem sorolja fel ennyi idő alatt...

Elképesztő kínaiak - arany az óvodából

Elképesztőek ezek a kínaiak! Nagyjából a pekingi játékok kezdete óta nem engednek fel senkit a tornacsarnok dobogójára, eddig majd’ minden tornaaranyat behúztak. Ma például eddig két szerenkénti döntőt rendeztek, s hogy, hogy nem a hazaiak mérlege ebből két arany, egy ezüst és egy bronz.

Ráadásul a férfiversenyekben még száz százalékosak is. Az eddigi mérlegük az erősebbik nem küzdelmeiben ötből öt aranyérem…

A mai első döntő a férfiak gyűrűgyakorlata volt, ahol a változatosság kedvéért kettős sikernek örülhettek a kínaiak. Ráadásul mindenféle izgalom nélkül nyert a nagy kedvenc Csen Ji-Bing (16.600), akit Jang Vej (16.425) követett a dobogón. Azért egy ukrán tornász is befért az első háromba, de valószínűleg csak azért, mert nem indult több kínai a döntőben…

Erre mondja az ember, hogy hát ez van, mit lehet tenni, ha egyszer ilyen jók a kínaiak. Azonban azt ne mondja senki, hogy az is törvényszerű, ha a felemás korlátot a nőknél (itt hívnám fel az olvasók figyelmét arra, hogy nőkről van szó, azaz jó esetben kifejlett, megkülönböztethetően nőkről) egy olyan kislány nyer, aki simán lehetne a helyi óvoda egyik reklámembere is, mert ránézésre nincs több nyolc évesnél…

Persze papíron ő is tizenhat. Legalábbis az útlevele szerint, amit direkt ellenőriztek is az illetékesek a játékok előtt. Szóval bizonyos He Ke-hszin győzött mindössze azzal, hogy a B zsűri pontszámai magasabbak voltak az orosz származású, de világéletében amerikai színekben versenyző Nastia Liukinnal szemben. A harmadik helyen végzett másik kínait, Jang Ji-Lint pedig csúnyán lepontozták a bírák, biztos azért, mert kinézett vagy tizenkét évesnek. Nehogy már egy ilyen vénség nyerje az aranyat...

A végén persze a csattanó, vagy ha úgy tetszik, a "kivétel erősíti a szabályt effektus": ugrásban a lengyel Leszek Blanik (ez bizony a keresztneve, nem a létezésére vonatkozó előtag, lesznek szívesek "lesek"-nek ejteni) tudott győzni valóban lélegzetelállító ugrásaival. A kínai közönségnek viszont nem nagyon szakadt meg a szuszogása, főleg mert egyrészt alig maradtak a csarnokban; másrészt pedig mert nem volt kínai a döntőben - a kettő azért szorosan összefügg.

Minden favoritunk a döntőbe lapátolt

Eljött végre a mi időnk! A Shunyi Evezős és Kajak-kenu pályát ellepték a két hajós sportág, a kajak és a kenu képviselői. Azonban még mielőtt valaki elkezdeni lelkendezni, hogy „hipi-jipi, de jó, akkor ma végre nyerünk egy aranyat”, az jobban teszi, ha lehűti magát még péntekig, akkor kezdődnek ugyanis a döntők.

Viszont elmondhatjuk, hogy a magyar csapat remekül szerepelt, hat induló egységünkből négy automatikusan a döntőbe lapátolt és a maradék kettőnek is van esélye az elődöntőkben.

Ma még csak a számok előfutamait (ha úgy tetszik, selejtezőit) rendezték, de azt se higgyék, hogy akkor csak sétahajókázás folyt a pályán. Minden számban be lehet ugyanis egyenes ágon is kerülni a döntőbe, lehet kvalifikálni az elődöntőbe és ki is lehet esni. Na ez utóbbival azért nekünk aligha kell, kellett számolnunk, ugyanis az ízelítőn már túl is vagyunk.

Először a férfi kajak egyesek 1000 méteres számának kezdődtek meg a futamai, ahol természetesen mi is érdekeltek voltunk Benkő Zoltán miatt. A magyar kajakos végig a második helyen haladva végül ott is futott be, ami az elődöntőt jelenti a számára. Ebből a menetből a brit világbajnok Tim Brabantz került a döntőbe egyenes ágon, a többiből pedig a kanadai van Köverden és a norvég Larsen.

Vajda Attila futamához pedig már komoly reményeket fűztünk, amit simán teljesített is. A magyar zászlót kendőként, avagy fejpántként a feje köré tekerő klasszisunk simán nyerte futamát a kenu egyesek 1000 méteres versenyében és bekerült a döntőbe. Attila fokozatosan lendült bele, de 700 méter környékén már a hátát nézte a mezőny. Végül a román Mironcic végzett mögötte a második helyen, de neki már elődöntőznie kell. Péntekig tehát pihenhet egyik legnagyobb reménységünk, akitől bizony minimum érmet várunk majd.

Nagyjából ugyanezt a teljesítményt vártuk a kajakos lányoktól is 500 méteren, Kovács Kati, Szabó Gabriella, Kozák Danuta és Janics Natasa pedig nem is hagyta cserben a magyar szurkolókat és ugyanolyan simán, mint a németek az azelőtti futamban magabiztosan nyertek és jutottak a döntőbe. Ebből az eredményből még persze nem derül ki, hogy mire lesznek a lányok elegek a döntőben, de minden bizonnyal az aranyért lapátolnak.

Akkor is, ha temérdek probléma és veszekedés kísérte az olimpiai felkészülést. Mindannyian Fábiánné Rozsnyói Katalinnál kezdtek készülni Pekingre és a végén mégis otthonhagyták a tapasztalt Kati nénit és inkább mást választottak. Ha ezen múlik az arany, akkor - elnézést, Kati néni -, de lelkük rajta...

A párosokra sem kellett sokáig várnunk, a férfiak 1000 méteres kajak ketteseivel ugyanis ők is bemutatkoztak. Az első futamban a magyar páros, Kammerer Zoltán és Kucsera Gábor legnagyob ellenfele, a német egység (Hollstein és Ihle) hozta a papírformát és behúzta magát a döntőbe. Kammererék hatszáz méterig a mezőnnyel haladtak, aztán megunták a dolgot és megnövelt csapásszámmal simán nyerték az előfutamot és ők is döntősök.

A legfájdalmasabb szám, a kenu kettes 1000 méter következett a programban, de itt kivételesen nem az eredmény számított elsődlegesen. Hiszen nagyon hiányzott Kolonics György, akit lehetetlenség pótolni, de ezen a futamon muszáj volt. Kozmann György a fiatal Kiss Tamással vette tehát föl a küzdelmet, és a német, akanadai és a román hajó mögött a negyedik helyen zárták a távot. Ez azt jelenti, hogy az elődöntőben még megpróbálhatják a döntőbekerülést, ami minden bizonnyal sikerülni is fog. Hiszen Koló is szurkol nekik...

Végül a férfi kajak négyesek 1000 méteres számában kellett valahogy a magyar egységnek (Sík Márton, Beé István, Bozsik Gábor és Vereczkei Ákos) beverekednie magát a döntőbe. Ehhez az első háromban kellett végezniük, ami sikerült is a németek mögött a második helyen. Éremre ők is esélyesek, de hogy milyen színűre, az majd kiderül pénteken.

Mint ahogy az is kiderül, hogy hány aranyra van belőve ez a magyar csapat a versenyeken. Hiszen bármennyire is nehezen megy a magyar sportolóknak mostanában Pekingben, ebben a sportágban csak az aranyakban, esetenként érmekben szabad gondolkodnunk.

Amikor nem dől a papírforma

Meg kell még szoknunk, hogy Vizeskocka helyett már s Madárfészekben van a nyüzsgés reggelenként: a fiókák ugranak, futnak és ráadásul dobnak is – ma például fél tucatnyi számba rendezték meg az előfutamokat, vagy selejtezőket.

A 200 méteres síkfutás legnagyobb kérdése, hogy a szombaton 100 méteren világcsúcsot döntő jamaicai Usain Bolt képes lesz-e a duplázásra. A szakemberek szerint ugyanis nem elég jó a technikája a kanyarban, ami azért meglepő, hiszen eredetileg (a karrierje elején) a hosszabb távon száguldozott. A két sprintszámban egyébként rettenetesen nehéz duplázni, s utoljára bizony csak Carl Lewisnek sikerült, az pedig már nem ma volt, hanem 1984-ben. De ha valakinek, akkor Boltnak sikerülhet, ha például csak feleannyit ad ki magából majd a döntőben, mint százon, akkor is szinte már tutira veheti az aranya.

Az előfutamában aztán nem vette komolyan a feladatot és mindössze egy 20.64-et kocogott, amivel a 17. helyen ment tovább a középdöntőbe. Se nem volt jellemző a többi klasszisra sem, hogy meg akartak szakadni: Shawn Crawford, az Athéni bajnok 20.61-gyel éppen csak megelőzte Boltot.

Megrendezték a hármasugrás selejtezőjét is a férfiaknál. Az extrém külsejű Phillip Idowu és Nelson Evora is könnyedén ugrott, a harmadik nagy esélyesként emlegetett brazil Gregorio csak kilencedik lett – szerencséje, hogy a döntőt tizenkettő atléta részvételével rendezik majd meg.

Nem okozott meglepetést a férfi 400 selejtezője sem, és úgy néz ki Jeremy Wariner megállíthatatlan (45.23). Honfitársa, az amerikai LaShawn Merritt (hihetetlen hogy milyen jó keresztneve van néhány atlétának, főleg az amerikaiaknak) szintén hibátlanul oldotta meg a feladatot (44.96), a legjobb idővel azonban a bahamai Christopher Brown kvalifikált (44.79).

Magyar siker és kínai letargia

Végre egy futóatlétánk is villantott valamit, Kiss Dániel harmadikként végzett és továbbjutott előfutamából 110 gáton. Megfutotta idei legjobbját (13.61 mp), és mivel négyen mentek tovább minden futamból, az nem segített neki, hogy futamában a sima továbbjutónak gondolt Terence Trammel két gát között megsérült és feladta a versenyt.

A legnagyobb dráma azonban a hazaiakat érte a szám másik futamában. Az olimpia egyik legnagyobb sztárjának tartott, a média- és PR érdeklődés középpontjában álló címvédő Liu Hsziang ugyanis egy korábbi achilles sérülése miatt nem tudott elindulni a versenyen. Ugyan a rajthoz még odaállt, de csak nagy fájdalmak közepette tudta lábát már csak az indítóba is beletenni. Az első rossz rajt után pedig levette rajtszámát és a 90 ezer döbbent kínai szurkoló okozta csöndben bement az öltözőbe.

A világcsúcstartó (12.87) kubai Dayron Robles simán ment tovább 13.39-cel, de a legjobb eredménnyel az amerikai David Oliver (13.00) kvalifikálta magát az elődöntőbe.

Készülhetünk az elődöntőre!

Az utolsó meccs, amikor még egy kihagyott helyzet után Kemény Dénes meglepő nyugodtsággal magyaráz széttett kezekkel a padon ülő játékosoknak, az utolsó meccs, amikor még ha nem lőjük be az előnyt, az ellenfél nem biztos, hogy büntet. Az utolsó meccs, amikor még lehet izgalommentesen kapufát kiáltani és csak brahiból szidni a bírót.

Az utolsó csoportmeccs Kanada ellen, amely az első félidőben leginkább egy edzőmeccshez hasonlított, vagy inkább egy kétkapus edzésre valamelyik helyi ificsapat ellen. Az első negyed 3-1 ide, a második 3-0 szintén és a második félidő meg tiszta amerika. Lazítás fizikailag és fejben, vagy már az elődöntő gondolata? Azért villantak a srácok, Biros Peti például szép gólt szerzett – akkor is szépet, ha az ellenfél most még Kanada. Az a válogatott, amely az első körben 12-0-ra maradt alul a montenegróiak ellen.

Ugyan ilyenkor a vérbeli profik letagadják (a mi fiaink is ilyenek), hogy bármilyen kósza gondolatok is keringenének még a kemény pólós fejeikben a várható csoportgyőzelem és az azzal kivívott elődöntő kapcsán, de…

De nem lehet nem arra gondolni, hogy valószínűleg a döntőbe jutásért az egyébként várhatóan szikrázóan kemény összecsapás, a Horvátország-Montenegró mérkőzés győztesével hoz össze a sors. Ide tartozik, hogy a szerbek bizony kiszámolták maguknak, hogy ha Olaszország ellen leadják utolsó csoportmeccsüket, akkor nagy valószínűséggel a spanyolokat kapják az ölükbe, akikkel várhatóan beszaladnak az elődöntőbe. Aztán pedig jöhet az amerikaiak elleni elődöntő és máris megvan a finálé. (Valószínűleg szerb matematika professzorok dolgoztak a szisztéma kidolgozásán két nap és két éjszaka, de végül csak kiszámították a tutit.)

Mi viszont egyelőre csak a juharlevelesek ellen lőtt góljainkat akartuk számolni, de tizen nél tovább nem jutottunk. Ami bizakodásra adhat okot, hogy a kapott góljainkat viszont egy jobb képességekkel felvértezett nagycsoportos óvodás is le tudja számolni. A végét felpörgették még a mieink és végül is simán, minden izgalom nélkül bemasíroztak az elődöntőbe, hiszen a csoportgyőztesnek ez a jutalma.

A vége: Magyarország - Kanada 12-3.

Azt viszont javaslom, hogy se 22-ére, se 24-ére ne csináljanak programot délutánra. Előbbi napon ugyanis az elődöntő, utóbbin viszont valamelyik éremért fog mérkőzni a Kemény-csapat. Valamelyik éremért? Tudják, hogy melyikre gondolok…

Egy nehéz nap reggele

Nem kezdődött jól a nap magyar szempontból, Orbán Éva ugyanis nem jutott tovább a női kalapácsvetés selejtezőjéből. 65.41 méteres eredménye igazából semmire nem volt elég, nem hogy a döntőre – a selejtezőszint 71.50 méter volt. Ráadásul ezt már akkor kijelenthetjük, amikor még csak az A csoport dobásai értek véget, ugyanis roppant gyenge teljesítményével még a mezőny felének bemutatkozása után sincs a legjobb tizenkettőben.

Jönnek az aranyhajók

Nem kell azonban aggódni a magyarok rossz szereplése miatt tovább, ma ugyanis már olyan „márkanevek” mutatkoznak be a ma kezdődő kajak-kenu előfutamok során, melyek biztosítékok a sikerre. Vajda Attila a kenu egyesek 1000 méteres előfutamában fogja elkápráztatni a világot (reméljük), Kozmann György pedig Kiss Tamással együtt a párosoknál ugyanezen a távon. Maradva az ezer méternél, Kammerer Zoltán mutathatja majd meg párja, Kucsera Gábor oldalán, hogy nem csak zászlóvivőként számíthatunk rá (habár azt remekül csinálta…), hanem a Shunyi Kajak-kenu pályán is brillírozik majd. A nap egyetlen magyar érdekeltségű 500 méteres futamán pedig bemutatkozik a női kajak négyesünk is. A férfi kajak négyesünk pedig bebizonyíthatja, van legalább annyi esélye a jó szereplésre, mint lányok hasonló egységének ugyancsak ezer méteren. Férfi kajak egyesben pedig Benkő Zoltánnak lenghet a nézőtéren a magyar zászló, vagyis mit beszélek: magyar zászlók sokasága. Hiszen várhatóan ellepik majd honfitársaink a lelátókat és szorítanak majd a Kolonics György halála miatt lelkileg nehéz helyzetben lévő csapatnak.

A tegnapi események összefoglalóját itt olvashatják.

Az olimpiával kapcsolatos híreket folyamatosan online lehet hallgatni a Pont FM 88.1 Rock & Sport rádión, amit az alábbi címen lehet elérni: http://www.hirextra.hu/banners/pontfm.m3u.