Kovács Kati óriási csalódást okozott
Óriási meglepetésre mindössze a negyedik helyet tudta megszerezni Kovács Katalain a kajak egyesek 500 méteres döntőjében.
Álmunkban nem gondoltuk volna, soha, soha még csak feltételes módban sem mert senki belegondolni abba, hogy mi lesz, ha Kovács Kati rosszul megy az egyéniben. Jó, jó azért belegondoltunk, legrosszabb rémálmainkban fel is vetődött, hogy lecsúszik az aranyról, ne adj' isten csak a bronz lesz meg. De hogy negyedik legyen? E a csalódások csalódása...
Pedig nem kezdett rosszul a legnagyobb favoritnak kikiáltott klasszisunk és Wagner-Augustinnal, valamint Oszipenko-Radomskával meg tudott lépni a mezőnytől. Aztán fölért Idem is rájuk, s kétszázzal a vége előtt Kati leszakadt. Egyszerűen nem tudott sebességet váltani és átvenni a ritmust, nem tudott menni a többiekkel. Oszipenko-Radomska pedig Ukrajnából nagy csatában megnyerte a futamot. Kovácsnak - s ez talán a legszomorúbb - úgy nézett ki, esélye sem volt.
De ne temessük még Katit, hiszen Naniccsal párban 11:30-tól még megküzd a párosok dobogójáért. Őszintén? Az ember úgy érzi, itt már a szukolás sem segít.
A Kammerer-Kucsera párosnak sem sikerült az éremszerzés a kajak-kenu pályán, csak negyedikek lettek. Kameráék sem kezdtek jól a mai kajak kettes 500 méteres döntőben, a spanyol egység már az elején elhúzott. A magyarok próbáltak hajrázni, de semmire nem volt elég az erejük. A fehérorozok és a németek is megelőzték őket és végül csak a negyedik helyen futottak be. Nekik sem sikerült az éremszerzés, ami azért összességében szintén nagy csalódás.
Vereckei Ákos pedig hatodik helyen végzett a kajak egyesek 500 méteres számában Pekingben a nemrégen véget ért döntőben. Nem tudta megismételni a tegnapi fantasztikus teljesítményét Vajda Attila, aki az egy nappal ezelőtti bajnoki címe után ma csak kilencedikként tudott belapátolni az 500 méteres táv céljába a kenu egyesek versenyében.
Vereckei Ákos első nyilatkozatában rögtön kiemelte, hogy nem tudott ennél többet kiadni magából és hogy ez volt a maximum. Nem baj, örülünk a pontszerző helynek is.
Az első futam (kajak egyes 500 méter) végeredménye:
1. Ken Wallace (Ausztrália)
2. Adam van Koeverden (Kanada)
3. Tim Brabants (Nagy-Britannia)
4. Eirik Veraas Larsen (Norvégia)
5. Anton Rjahov (Oroszország)
6. Vereckei Ákos (Magyarország)
7. Anders Gustafsson (Svédország)
8. Steven Ferguson (Új-Zéland)
9. Stjepan Janic (Horvátország)
A tegnap hihetetlen magabiztossággal aranyat nyerő sikeremberünk, Vajda Attila viszont már a rajt után lemondhatott az újabb éremről, s még az első hatról is, ugyanis rendkívül rosszul rajtolt.
A kenu egyes verseny szintén 500 után pedig így ért véget:
1. Makszim Opaljev (Oroszország)
2. David Cal (Spanyolország)
3. Jurij Cseban (Ukrajna)
4. Mathieu Goubel (Franciaország)
5. Aliakszandr Zsukovszki (Fehéroroszország)
6. Csiang Li (Kína)
7. Florin Georgian Mironcic (Románia)
8. Pawel Baraszkiewicz (Lengyelország)
9. Vajda Attila (Magyarország)
Elkeseredésre azonban semmi ok, következik ugyanis kovács Kati egyesben, párosban Janics Natasával és közben még Kammererék is újra megpróbálják a tegnapi gyengébb eredmény után elérni azt az érmet.
Nincs meg a bronz
Dél-Korea. Megint. Ha valaki látta a hat nappal ezelőtti meccset a csoportkör utolsó fordulójában, az lehet, hogy azóta egyszer-kétszer felébredt már éjszakánként verejtékben úszva. Akkor 33-22 lett, ez azonban más.
Ma már a bronzérem volt a tét.
Az érem, amire a játékok kezdete előtt alig gondolt valaki – főleg amikor felkészülésen kikaptunk a nem túl acélos Kazahsztántól. Aztán minden rendbejött, a lányok bejutottak negyeddöntőbe, bár két súlyos vereséggel is el kellett számolniuk (Oroszország és a mostani ellenfél ellen). Aztán jött a románok elleni negyeddöntő és a parádé, utána pedig újra az oroszok és újra nem tudtunk mit csinálni. Azaz maradt a bronzmeccs és a reménykedés, hogy a hullámvölgyhöz hasonlító szereplésünk a végén hegymenetben ér véget.
Ez pedig így is nézett ki a Dél-Korea elleni bronzmérkőzés elején. Már 6-3 is állt az eredményjelzőn a mi javunkra és úgy nézett ki, hogy a koreaiak legnagyobb erősségét, azaz hogy szétfutkossák az ellenfelet a javunkra tudjuk fordítani. Ennél azért rugalmasabbak ám a kis ázsiaiak, és azonnal tudtak váltani a pályán. Ha mi kimentünk nyitottat védekezni, ők alkalmazkodtak és nagyobb fokozatra kapcsoltak, ha pedig visszaálltunk hatos falra, az ellenfél is statikusabb játékra váltott: megpróbáltak betörni, és még átlövésből is be-betaláltak. Ami azért nem kis teljesítmény az átlagos magasságukat figyelembe véve…
Egykettőre átvették hát az irányítást a koreaiak és elkezdték ugyanazt játszani, amit a két csapat előző meccsén: meg nem álltak egy pillanatra sem. Ráadásul kezdtek kellemetlenné válni az eredményjelzőn látottak is:11-8-ra vezettek ekkor már a kék mezesek.
Nem estek azonban pánikba a lányok és kezdték felvenni a ritmust. Ferling ma is lendületesen játszott, Görbicz is csak-csak hozta a minimumot, Pálinger pedig elkezdett védeni. Mindezzel pedig már nem tudtuk elkerülni, hogy átvegyük a vezetést és ha már így alakult, akkor meg is tartsuk a félidő végéig. Félidőben tehát Magyarország - Dél-Korea 15-13 - ez állt az Olimpiai Sportközpont eredménytáblájának kijelzőjén.
Aztán jött a lejtmenet. Mintha az öltözőben újratöltötték volna a koreaiakat: ismét óriási elánnal kezdték a félidőt. El is olvadt a nagy nehezen összeszedegetett előnyünk és ismét ott volt az előny. Kiderült azonban, hogy az újratöltött koreai kézilabdázó már nem az az igazi koreai kézilabdázó, így legalább ellépni nem tudtak. Közben pedig Görbicz szerzett újabb csodagólt és Ferling is tovább ontotta a gólokat. Belementünk azonban az inkább az ellenfélenk kedvező adok-kapok játékba, ami nagyjából a döntetlen közeli állást jelentette a félidő közepéig.
Miközben pedig Lim Jung Csul és Hajdu János iz azon gondolkodott, mit lehetne még tenni annak érdekében, hogy ki-ki a maga javára fordíthassa a meccset a lányok tovább folytatták az ide, egy oda játékot. Kilenc perccel a vége előtt 26-26 és egyszerűen nem lehet megmondani, mi lsz a vége. Aztán viszont Borbást kizavarták két percre és ez a két perc sorsfordítónak bizonyult. Megkaptuk ugyanis a második kisbüntetésünket is (Görbiczet szórták ki miután vállal lökte meg a gólhelyzetbe kerülő koreait) és ezt ki is használták a brozra törő ázsiaiak.
Ez már a végjáték...
A tegnapi Vajda-arany után reméljük, hogy a magyar sportolók ma még éhesebben akarják majd az érmeket. A Shunyi Kajak-kenu pályán ma megrendezendő hat döntőből ötben érdekeltek vagyunk. Először majd Vereczkei Ákosnak szurkolhatunk majd fél tíztől, aztán jön a friss olimpiai bajnok Vajda Attila, aki bizony a duplázáson ügyködik – a tegnapi 1000 méteres finálé után ma az 500-as futamot is be akarja húzni a kenu egyesek mezőnyében.
Azután jön Kovács Kati és minden bizonnyal a kajak egyéni 500 méteres döntő után feláll a dobogóra, s ha már ott jár, szeretnénk, ha a legtetejére állna – erre minden esélye megvan a huszonháromszoros világbajnokunknak. Aztán Kammereren és Kucserán a sor, hogy javítsanak a tegnapi ötödik helyükön. Hiszen az 1000 méteres döntőben fél távnál az első helyen lapátoltak, ami azért ad némi esélyt ötszázon a jó szereplésre.
Az egyetlen olyan szám után pedig (kenu kettes), ahol nincs magyar a döntőben újra vízre száll az akkor már azért minimum egy olimpiai éremmel (csak csillogjon) gazdagabb Kovács Kati, persze ezúttal megosztva a hajót Janics Natasával. A szuperegységtől pedig nem is várhatunk mást, mint az olimpiai bajnoki címet. Ők is ezt várják maguktól…
De még a döntők előtt eldől, hogy Görbicz Anitáék éremmel térnek-e majd haza a pekingi kalandtúrájukról. A bronzmeccsen az ellenfél Korea, akiktől egyszer már nagyon kikaptunk a csoportmeccsek utolsó fordulójában. Hajdu János csapatának nem lehet más célja, mint az érem, azaz a sydney-i ezüst után női kézilabda válogatottunk újabb olimpiai éremmel gazdagíthatja kollekcióját. Ami azért valljuk be, nem rossz teljesítmény azután, hogy közvetlenül a játékok előtt Hajdu le akart mondani – Kazahsztán ellen ugyanis nem sikerült egy felkészülési meccs.
Utolsó magyarként pedig Parti András hegyikerékpárosunk mutatkozik be a mai napon, mounten bikosunknak sem az olimpiai érem a cél, de azért reménykedünk a jó szereplésében a kutyanehéz hegyi pályán, ahol a női versenyen is sok esélyes elszállt már.
Azért nem rossz a felhozatal az utolsó előtti napra, nem? Ráadásul végre ma is úgy kelhetünk, hogy valamiféle édes illat terjeng a levegőben. Jó kis finom aranyszag…
