Az időbeosztás és a stressz

A 15-69 éves korosztályt képviselő válaszadók az időhöz való viszonyulásuk öt legfőbb jellemzőjét 1-től négyig terjedő skálán értékelték, ahol az 1 - nagyon jellemző, a 4 pedig egyáltalán nem jellemzőt jelentett.

Mint a kutatásból kiderül, a 2000-ben végzett hasonló felméréshez képest nem következett be lényeges változás a lakosságnak az időhöz és az azzal való gazdálkodáshoz való viszonyában.
Az idő optimális kihasználást befolyásoló tényezők közül a megkérdezettek legnagyobb arányban a stressz negatív hatásait hangsúlyozták. A nőkre saját bevallásuk szerint sokkal rosszabbul hatnak a stresszes helyzetek, mint a férfiakra.

Érdekes tényként emelik ki a kutatók, hogy ezt az állítást az inaktívak önmagukra nézve ugyanannyira igaznak vélik, mint a foglalkoztatottak, tehát nem feltétlenül a munka a kizárólagos stresszforrás.

A stresszel összefüggésben a kutatók arra is kíváncsiak voltak, hogy mit gondolnak a megkérdezettek saját teljesítményükről, amikor szorít az idő. E tekintetben a két nem között nincs különbség, viszont 2008-ban már valamivel kevésbé volt jellemző a lakosságra, hogy "időprésben" jobban teljesít.

A többség általában igyekszik beosztani az idejét, de gyakran egészen másképp alakul a helyzet, mint ahogy az érintett tervezte. Talán épp ezért legalább ennyire jellemző az, hogy az egyén számára fontos a rugalmasság és az, hogy ne kelljen túlságosan beosztani az idejét.

Ez utóbbi tényező 2000-hez képest egy picit fontosabbá is vált, mint bármely másik. Meglepő módon a változás épp a legidősebbek (60-69 évesek) körében a legnagyobb 2000-hez képest. Ugyanakkor a 2000-es adatokkal szemben a rugalmasságot azonos mértékben preferálják az aktív foglalkoztatottak és az inaktívak.

A stressz mint külső körülmény ma már nem szolgál egyértelműen mentségül a túlhajszoltságra, hiszen a többség azt vallja, azok az emberek, akik a stressz miatt panaszkodnak, gyakran maguk hibásak.

A felmérésből kiderült, hogy a napi ügyek intézését megkönnyítő termékekre leginkább az aktív, ezen belül a 20-49 évesek korosztálya lenne hajlandó áldozni.

A többségre legkevésbé az jellemző, hogy ne tudná, mit is kezdjen az idejével, illetve, hogy gyakorlatilag mindig magánál tartaná a határidőnaplóját.

Az adatok tükrében a szabadság szervezése is némiképp spontán módon történik. A válaszadók bevallása szerint nem igazán jellemző, hogy fél évvel a szabadságuk előtt tudnák, hol vakációznak majd.

A kutatók vizsgálták a nőknek és a férfiaknak az időhöz való viszonyulásában meglévő különbségeket. A felmérés szerint inkább a nők érzik úgy, hogy alig marad idejük spontán, szabad tevékenységekre, vagy arra, hogy magukkal foglalkozzanak.