Mészöly Dezső 90 éves

A beszélgetést azzal kezdte, hogy a Hogy van? kérdésre a válasza: ahhoz képest... Orvosa kérdésére rendre azt mondja, hogy nincs semmi panasza, "de öreg vagyok, ez nem jó, viszont sok mindenre mentség" - tette hozzá huncut mosollyal.

Verselni már korán, 4-5 évesen kezdett, idézett is az első zsengék egyikéből: "Este van, este van/Szobámba megyek/Hallgatom, hogy ugatnak a távoli ebek."

A saját költemények mellett 20-as éveinek az elején "beleszeretett" Villon verseibe. Ahogy visszaemlékezett, a középkori francia költő regényes élete fogta meg. Ez sok mindenkit vonzott akkoriban és óhatatlanul hamis kép alakult ki róla. Kíváncsivá tette az ifjú Mészöly Dezsőt, ki is az igazi Villon. Így feküdt neki költészetének, lefordította szinte a teljes életművet, mindent, amit Villonnak tulajdonítottak és azt is, amit írtak róla.

Mészöly Dezső a műfordításon keresztül került kapcsolatba a színházzal, és ebből életre szóló kapcsolat lett. Shakespeare Antonius és Cleopatra című drámáját a Nemzeti Színházban Major Tamás rendezte 1946-ban, s a nagy színésznő, Bajor Gizi volt Cleopatra, maga kérte, hogy Mészöly Dezső fordításában adják elő a drámát. "Ez jól esett nekem, és nagy siker volt" - tette hozzá.

Shakespeare drámafordításai ma is élők, "mert a fordítónak arra kell törekednie, azt kell visszaadnia, amit a szerző a maga korában gondolt, mondott és cselekedett" - jegyezte meg. Egy hirtelen fordulattal az író zengzetes hangon elszavalta az Othello című drámából az Isten veletek bokrétás hadak kezdetű strófát. Olyan volt, mintha ma írták volna, az élő nyelv hallatszott ki minden szóból.

Bölcsészet, képzőművészet - mert festeni is tanult három évig -, majd a drámafordítások, és végül a színház, amelyben összegződött mindez. Fordítás közben minden szerepet eljátszhatott és "lelki szemei előtt" látta a díszleteket, jelmezeket.

Mészöly Dezső beszélt a szerelemről is. Elmesélte: "szép anyám volt, s akinek szép anyja volt, olyan, aki őt kritikátlanul szerette, elfogadta, az egész életében az ilyen nőt keresi. Szerencsém volt, mert megtaláltam azt az asszonyt, aki feltétel nélkül szeretett, bár elment már mellőlem, most is velem van" - vallotta meg a költő.

Ahogy elmondta, általában szerencsés volt a nőkkel, akik valami olyat tudnak, amit a férfiak soha sem fognak tudni, s ez a gyermekhez való közelség. Kosztolányi Dezső szavait idézte: költőnek lenni annyit jelent, mint lélekben gyermeknek maradni, s a költőgyermeknek kell a feltétlen asszonyi szeretet.

Mindig szép nők vették körül, hálás nekik, mert tőlük nem intrikákat tanult, hanem igazi szeretetet kapott, sértés nem érte, csak férfiaktól.Sokat utazott, általában meghívásoknak tett eleget. 1947-ben első útja Párizsba vezetett, kiszabadult Európába, s ez felejthetetlen élmény volt neki. Amikor először járt Oxfordban, tanácstalanul kérdezte, melyik kollégiumot nézze meg, az újat ajánlották, ő tiltakozott, hogy régit szeretne megnézni, mire közölték vele, hogy az új a XIII. században épült, akkor kapta a nevét.

Ami pedig a nyelvtudást illeti, Mészöly Dezső azt mondta, hogy a német volt az első idegen nyelv, amit megtanult, de franciául rögtönözve jobban beszél és ad elő, mint például angolul, mert angol kiejtésével nem elégedett.