Rengeteg probléma akad így az ősz elején, amivel meg kell küzdenünk: a nyári szabadságok véget érnek, a gyerekeknek ismét be kell vásárolni a tanszerekből, már nem csak mi megyünk az utakon reggelente, a busz – hiába kapta meg az „E”xpressz jelzést – menetideje körülbelül negyven perccel hosszabb lett, ezért – biztos, ami biztos – egy órával korábban kell kelni és még sorolhatnám…

Ebben a hatalmas káoszban ki az, aki segít? A különböző projektek és építkezések beruházói egészen biztos, hogy nem.

BKV

Itt van például a híres-hírhedt BKV átállás. Nem is egy, hanem két ütemben. Persze erre azt mondják, hogy jó ez nekünk, azonban nekem nem ízlik ez a káposzta. Valahogy megfekszi a gyomrom. Biztos az időjárás az oka. Jön a vénasszonyok nyara, hűl az idő, rövidebbek a nappalok, meg minden. Egy szép napos délután, valamikor nyár idusának környékén, úgy gondolom, minden rendkívüli emésztési probléma nélkül megettem volna a városvezetés főztjét. De most nem megy, sajnálom!

A BKV Zrt. több fórumon is igyekszik tájékoztatni az embereket a változtatásról. Ha bérletet veszek, kapok egy prospektust, amiben minden szépen le van írva. Igaz, csak annyi a szöveg, hogy augusztustól másképp lesz. Azt már sajnos nem tudom meg, hogy a számomra érdekes járatok pontosan mikortól mennek máshogy. Sebaj, megnézem a honlapot. Sajnos többet nem tudok meg. Színes tájékoztatók és gyönyörű térképek jelzik az elkerülhetetlent, de „nem tudhatjuk sem a napot, sem az órát”. A biztonság kedvéért egy kedves női automata felhív telefonon, de a helyzet az, hogy a szombati ebéd elköltése közben nem szeretnék ilyesmikről hallani. Az már mellékes, hogy az első három percet kibírtam, de érdemleges információt még mindig nem közöltek velem…

Azért szerencsére elég talpraesettnek érzem magam ahhoz, hogy ezeket az akadályokat még leküzdjem és eljussak „ából bébe”. De egy valami még böki a csőröm: miért kellett mindezt most csinálni? Miért nem lehetett valamikor a nyár közepén, amikor a fél ország nyaral? Esetleg január elsején, valami olyasmi szlogennel, hogy „új év, új kilométerek”?

A XV. kerület polgármestere, Hajdú László bizakodóan nyilatkozott az új paraméterkönyvvel kapcsolatban. Megtudtuk, hogy Rákospalotán nagyrészt csak a járatok elnevezései változnak. Mindössze két olyan vonalról beszélt, amelyek nehézséget okozhatnak az utazóközönség számára, azonban idővel ezek is könnyebbé tehetik a közlekedést a városban. Az egyik kérdéses busz-vonal a most beinduló 5-ös járat lesz. A korábban Rákospalota és Zugló közt közlekedő 25-ös járat helyett fut majd, azonban a végállomás nem a Mexikói úton lesz, hanem a Pasaréti téren. Így 4-5 átszállást is helyettesít majd a XV. – II. kerület útvonalon. Elmondta, nem egy kompromisszumot kellett kötniük a BKV képviselőivel ahhoz, hogy elindíthassák a hálózat átszervezését. Ezek a kényszermegoldások még változhatnak attól függően, miként reagálnak az emberek az új útvonalakra (például arra, hogy csak 3-4 átszállással lehet majd Palotán eljutni az orvosi rendelőig).

Híd hátán híd

Az elmúlt két évben bőven volt lehetőségem megtapasztalni, milyen reggel-este egy kis adag halálfélelem. Amennyiben a reggeli kávé kimaradt, akkor ez az adrenalin-bomba biztosan felpörget. Még emlékszem arra az időre, amikor a MÁV legnagyobb mozdonyai, a NoHaBok húzták a vagonokat Budapest (még egy kis ideig) legészakibb hídján. Aztán jöttek a kis piros „büzmotok”, majd a német-magyar barátság jegyében színre léptek a Desiro-k. Csak az volt a fontos, hogy minél könnyebb legyen, és minél lassabban tudjon menni. Szerencsére eljutottunk odáig, hogy lecseréljék a második világháború után ideiglenesen épített vas- és faelemeket is tartalmazó monstrumot. Szintén kissrác voltam még, amikor nyaranta családostul sétáltunk át a római partra. „Tizeniksz” évvel ezelőtt, egyik napról a másikra a déli járdát lezárták a gyalogos forgalom elől. Utána már csak a másik oldalról figyeltem a lyukakat, melyeknek száma hétről-hétre nőtt. De ennek vége! Végre épül az új gyönyör, amelyen már nem kell majd előre beírni a telefonba a segélykérő számot vészhelyzet esetére. De sajnos erre se volt elég egy teljes nyár. Egy kicsit több kell nekik. Az egy dolog, hogy a vizsgaidőszak még javában tartott, amikor nekiláttak, de lassan kezdődik az iskola, amikor nem csak egyetemisták százai, hanem gimnazisták és általános iskolások hasonlóképp számos tömegei is szeretnének majd átjutni az egyik partról a másikra. És nyilván sokuknak egyszerűbb lenne az élete, ha nem a tömött 1-es villamost, vagy az omladozó Margit hidat kéne e célból igénybe venniük. De nem, de nem! A szeptembert, az iskolakezdést ki kell bírni, mert nincs más megoldás, ugyanis a híd a tervek szerint is csak Szent Mihály havának huszonegyedik napjára készül el.

És itt még nincs vége a hídverés újjáéledt divatjának. A Megyeri híd is a közeljövőben készül el. A kérdés az, hogy minek? Szó se róla, jó lesz ez nekünk, csak nem most. Szeptember közepe vége felé már átadják az elkészült építményt. Nagyon jól haladnak, már teherautókkal végzik a terhelésteszteket és az első hírek szerint jól alakul a helyzet. Végre valami sikerül! De sajnos nincs értelme. Egyelőre. A hidat ugyanis egy darabig körülményes lesz rendeltetésszerűen használni, mivel a budai oldalon még nincs kész az út…

Kedves Olvasó!

Azt ajánlom, igyekezzék kihasználni ezt a maradék pár napot, amit még a nyugalom jegyében tölthet el. Vagy ameddig politikusaink visszatérnek az íróasztal mögé, Ön alapíthat egy céget a ház aljában, hogy csak papucsot kelljen felvennie a munkába járáshoz, vagy beiratkozhat egy olcsó pilótaképző tanfolyamra, a gyereknek pedig kereshet egy jó magántanárt.