A probléma megoldása érdekében a gyermek szüleinek egyszeri iskolakezdési támogatás adható, 20.700 forint értékben. Ezt az összeget mindkét szülő igényelheti, még akkor is, ha ugyanazon a munkahelyen dolgoznak. Így a kapott összeg akár 41.400 forint is lehet (persze a munkáltató nem köteles mindkét kérvényt elfogadni). A kapott támogatást a tanév kezdetét megelőző és követő hatvan napon belül lehet felhasználni iskolai célokra: tankönyv, taneszköz, ruházat vásárlására. A munkaadó adhat utalványt a szülőknek (amely közel 11000 üzletben használható fel), vagy számlával kérheti a kiadott pénz megfelelő célokra való felhasználásának igazolását.

Jó hír, hogy a támogatás nem minősül jövedelemnek, így nem is adóköteles. Az azonban rossz hír, hogy az utalványokat aránylag kevés helyen lehet felhasználni – erre főleg a kisvárosok lakói panaszkodnak – illetve az iskolák se fogadják el a munkáltatóktól kapott szelvényeket. Felesleges dolgokra azonban egyértelműen nem szeretnék költeni a pénzt. Így érthető a panasz, amellyel a Magyarországi Szülők Országos Egyesülete élt.

A szervezet tapasztalatai szerint a szülők többsége tankönyvvásárlásra szeretné felhasználni a kapott támogatást. Mivel azonban az iskolák ezt nem teszik lehetővé, kénytelenek felesleges dolgokra elkölteni a pénzt. Ezért az MSZOE felszólította az iskolákat, hogy fogadják el a kibocsátott utalványokat. Emellett az Oktatási és Kulturális Minisztériumot is arra kérték, hogy kötelezzék az intézményeket a támogatás gyanánt kapott papírokkal való fizetés lehetőségének megadására.

Szüdi János válaszol

Felkerestem az Oktatási Minisztériumot, milyen válaszokat tudnak adni a felvetődött kérdésekre. Feleletképpen elküldték Szüdi János közoktatási szakállamtitkár válaszát az MSZOE követeléseire:

„Az Oktatási és Kulturális Minisztérium semmilyen intézkedést nem tehet annak érdekében, hogy az iskolák a munkáltatói beiskolázási utalványokat elfogadják. Magyarországon ugyanis tankönyvpiac működik, amelyben nem az állam, illetve annak szervei, hanem a gazdaság szereplői vesznek részt. A tankönyveket nem az iskola, hanem a tankönyvforgalmazók értékesítik. Igaz ez még akkor is, ha az iskola a tankönyveket értékesítésre átveszi a tankönyvforgalmazóktól. Ilyenkor az iskola a tankönyvforgalmazók nevében jár el.

Abban a kérdésben pedig, hogy a tankönyvforgalmazók melyik cég utalványát fogadják el, kizárólagosan az érintett tankönyvforgalmazó jogosult dönteni.”

Jókai István véleményez

A Nemzeti Tankönyvkiadó részéről Jókai István vezérigazgató válaszolt kérdéseinkre:

A tankönyvek hányadát szolgáltatják Önök?

Ma a piacon körülbelül a tankönyvek egyharmada származik tőlünk.

Önök, mint a Nemzeti Tankönyvkiadó elfogadják az utalványt?

Igen, saját kereskedelmi egységünkben elfogadjuk azt az utalványt, amelyet az a cég bocsátott ki, amelyikkel szerződést kötöttünk.

Az iskolák elfogadhatnák az Önök által kiadott könyvekért cserébe az utalványokat?

Az esetek nagyon nagy többségében a kiadók nem közvetlen értékesítik könyveiket az iskolában, hanem terjesztő vállalatokon keresztül. Sok esetben maga az iskola, más esetekben pedig egy megbízottja árusítja a könyveket a szülőknek. A probléma az lehet, hogy egy iskolában a konkrét terjesztő vállalat nem fogad el ilyen utalványokat. Valószínűleg azért, mert ezek az utalványok hasonlóképpen működnek, mint az utazási csekkek. Csak az használhatja fel, akinek a nevére szól, illetve csak az válthatja be, aki eladja az árut és a számlát kiállítja. Így azzal tovább már nem fizethet. Ebből a szempontból a Nemzeti Tankönyvkiadó hiába fogadja el az utalványt, a kereskedő nekünk nem fizethet vele. Nem azért, mert nem fogadjuk el, hanem azért, mert ő nem jogosult a használatára, csak az utalványt kibocsátó cégnél válthatja pénzre.

Azt tudom, hogy a könyvterjesztők többsége nem fogad el ilyen utalványokat. Pontosan nem tudom miért, de véleményem szerint az lehet az oka, hogy ezen utalványok elfogadásának van egy százalékos vesztesége.

A Nemzeti Tankönyvkiadó saját könyvesboltjában bárki használhatja – legyen az iskola, tanár, vagy szülő – amennyiben jogosult rá. Arra nincs ráhatásunk, hogy más kiskereskedők elfogadják-e, vagy sem. Így, ha valaki bemegy egy tetszőlegesen kiválasztott boltba, az nem garantált, hogy a Nemzeti Tankönyvkiadó által kiadott könyvekért utalvánnyal fizethet.

A gyám-ügy

Mindezek mellett már csak hab a tortán, hogy az MSZOE szerint csak a szülő jogosult az igénybevételére, gyám, vagy nagyszülő nem.

Megkeresésünkre az újpesti gyámhivatal részéről Petruska Jenőné válaszolt kérdéseinkre. Elmondta, hogy a gyermek törvényes gondviselője – aki a szülő, a gyám, vagy a gondnok – minden további nélkül igénybe veheti a munkáltató által adott támogatást. Megtudtuk, hogy sokszor az a probléma, hogy szóbeli megegyezés alapján például a nagyszülő neveli a gyereket, és erről nincs hivatalos feljegyzés. Ez alapján pedig nem jogosult a fentebb említett támogatás igénybevételére. Ha az igénylő a korábbi három kategória valamelyikébe tartozik, akkor nincs akadálya a támogatás megszerzésének.

Igyekeztem elérni a Magyarországi Szülők Országos Egyesületét, azonban sokadszori próbálkozás után sem sikerült.

Akárhogy is nézem, egy dolog biztos: jó nagy a kavarás, de ezt már megszokhattuk…