Messzire nyúló gyökerek

A Markó-alakulat még élvezheti a vihar közti csendet, de már nem sokáig. Azért sem sokáig, mert a szemlélőnek mintha úgy tűnne, hogy az RMDSZ nem is szereti a csendet maga körül. Az egyik legkeményebb kritika, ami a vezetőket érő korrupció mellett éri a szövetséget az az autonómiához való hozzáállás (a kritikusok szerint:) kétkulacsossága.

A történet gyökerei ugyan régebbre nyúlnak vissza, azonban a 2003-as alkotmánymódosítás kampányában való részvétel heves bírálatokat váltott ki. A román alkotmány szerint az új alkotmány szövegét a parlament két házának elfogadása után népszavazásra kell bocsátani – az már nincs benne az alkotmányban, de a helyzet „természetes velejárója”, hogy a pártok a lehető legtöbbet teszik meg azért, hogy a szöveget a többség elfogadja. A románság körében az elfogadó és elutasító válaszok közötti döntés egy pillanatig nem volt kérdéses, a magyarság helyzete azonban bonyolultabb volt.

Nemzetállam?!

Az alkotmány-tervezet ugyanis (továbbra is) meghatározta, hogy Románia egységes nemzetállam. Ezzel az RMDSZ szempontjából két probléma volt.

Az egyik, hogy az egységes nemzetállam kitétel is inkább egy nacionalizmus-túltengéssel működő többségi politikai elitnek tudható be, mint a tények talaján való megmaradásnak. Románia egységes, de nem nemzetállam. A nemzetállamiság – ahogy az a nevében is benne van – azt jelenti, hogy az etnikai határok és az ország közigazgatási határai egybeesnek. Romániával kapcsolatban erről szó nem lehet, hiszen 1,4 millió magyar él a határain belül. Az ilyen tartalommal bíró alkotmány RMDSZ-es (magyar) támogatása nem csak azért problémás, mert ezzel közvetett módon a szövetség elfogadta, hogy az Erdélyben élő magyarok tulajdonképpen románok.

Másodszor, azért is probléma a román alkotmány betűje, mert a Székelyföld autonómiatörekvéseit azzal tudják lesöpörni a románok, hogy az autonómia Románia RMDSZ által is támogatott alkotmányával lenne ellentétes, mert az ország egységét bontaná meg. (Az, hogy egy autonómia mennyire bontaná meg egy ország egységét, jelenleg más lapra tartozik.)

Kétséges

Úgy tűnik, hogy egyre kevesebben vannak Erdélyben olyanok, akik komolyan veszik az RMDSZ autonómia iránti elkötelezettségét – ami abból a szempontból probléma, hogy az autonómia talán az egyik legerősebb hívószó a Székelyföldön.

Az RMDSZ letenni látszik az autonómia ügyének kommunikációjáról, helyette más terveket karol fel – teszi ezt annak ellenére, hogy az autonómia iránti elkötelezettséget saját maga vonja kétségbe. Igaz, egyelőre még kérdéses: Markóék szavahihetőségén esett csorbát csak a magyar politikai ellenfelek emlegetnek, vagy maga az erdélyi magyarság is így érzi? November 30-án, a választásokon a válasz nagy részben kiderül.

Tetézve

Mindezek után a napokban Markó Béla azt nyilatkozta, hogy ellenzi a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) azon javaslatát, hogy a parlamenti választásokkal egy időben tartsanak autonómia-referendumot a Székelyföldön. „A javasolt referendumot egyébként meg sem lehet szervezni, mivel országos jelentőségű ügyekben országos szinten kell döntést hozni” – idézte Markót az erdely.ma.

Kérdés, hogy azzal, hogy az autonómia ügye egyébként is háttérbe szorulni látszik, vajon ki hogyan fogja értékelni majd ezt a markói gondolatsort. A helyzet könnyítése szempontjából némi megjegyzést érdemes is hozzáfűzni.

Egy területtel kapcsolatos népszavazás csak akkor érvényes, ha az egész országban történik a voksolás. Amennyiben jogszerű referendumot szeretne az SZNT, ahhoz Románia-szerte kellene kiíratni a népszavazást. A Székelyföldön megtartott népszavazásnak legfeljebb nyomásgyakorló szerepe lehet, azonban kötőereje (kötelező érvénye) nem lesz. Ebből a szempontból érthető a Markó-féle álláspont, az azonban valóban nem veszi ki jól magát az RMDSZ-elnök részéről, hogy ő és a pártja eddig nem sok megoldási javaslatot tett le az asztalra.

Lavírozás

Markó Béla és alakulata igyekszik lavírozni az érdekek között, keresik az arany középutat. Ez talán a leghálátlanabb feladat, mert egyszerre kell megfelelni két ellentétes igénynek. A radikális hangnemmel csak a nem kis számú szélsőjobboldali románt lehet aktivizálni, s a Nagy-Románia Párt, vagy az Új Generáció Pártja a legkisebb mértékben sem hiányoznának a Victoria Palotából. Viszont a magyarság egy része radikális gyorsasággal vár el radikális eredményeket.

Nem tudjuk…

Kérdések ugyanakkor maradnak. Az, hogy valaki nem beszél valamiről, nem jelenti azt, hogy a valóságban sincsenek háttérmunkák és lobbik. A messzemenő következtetés levonása ezért lenne problémás. Problémás azonban az is, hogy az RMDSZ, ha eddig el is ért valamit autonómia-ügyben, érthetetlen szigorúságú hírzárlatot rendelt el. A kormányzati pozícióból magyar területekre – igen bőkezűen – leosztott pénzek, vagy az egyébként kiváló alapossággal elkészített közigazgatási régiókról szóló Csutak-tervezet mellől mintha egy kicsit hiányozna az eredmény a Székelyföld autonómiája ügyében. Vagy legalábbis egy "nem bezsélünk róla, de dolgozunk az ügyön" típusú üzenet a magyarság felé.

Az RMDSZ nem sokkal van túl egy csörtén az MPP-vel, aminek a következménye a magyarság politikai megosztottságának fennmaradása lett. Az RMDSZ ebből nem feltétlen jött ki tiszta kézzel, plusz egy MPP-s képviselőt ugyanis megér a magyarság egysége. A dolog egyre inkább lecsengeni látszik, a felek az új helyzetnek megfelelően készülődnek, mert szűk három hónap múlva jönnek a parlamenti választások. Erdélyben viharok közötti csend honol, de a java még hátra van.