A káros hatású gázokról nagyon sokat tudunk. Tudjuk, hogy mit tesznek tönkre, tudjuk, hogy mennyit használunk belőlük. De sajnos nem mindegyikről vannak ilyen pontos információink.

A kiotói jegyzőkönyv hívatott összegyűjteni az ember által előállított üvegházhatású gázokat. A tudósok 6 fajta gázt írtak össze, amelyeknek előállítását szigorú szabályok alá vetették. A jegyzőkönyvben a fejlett országok vállalták, hogy a 2008 és 2012 közti időszakban átlagosan 5,2%-kal csökkentik az üvegházhatású gázok kibocsátását az 1990-es bázisévhez képest.

Az aláírókon belül az egyes országok más-más terhet vállaltak, például az Európai Unió tizenöt állama 8%-os csökkentést ígért.

Érdemes volt megkötni a megállapodást, hiszen a szerződés után a feljegyzett gázok gyártása csökkent. Újabb megoldásokat találtak ki, amelyek elvileg nem szennyezik a környezetet.

Egy homokszem a gépezetben

Sajnos az NF3-mal más a helyzet. Az elektronikai iparban használt gázt az úgynevezett PFC-k visszaszorítása végett fejlesztették ki. A kiotói jegyzőkönyv elkészítésének idején, 1997-ben még olyan kis mennyiségben termelték, hogy csak a kevésbé jelentős üvegházhatású gázok közé sorolták, ezért a gyűjteményben nincs is róla szó. A mai napig nem lehet pontosan tudni, mennyit gyártunk a „klímagyilkosból”, csak az a biztos, hogy egyre többet.

Többek között az LCD kijelzők, a félvezetők, és a szintetikus gyémánt előállítsa során használják, az úgynevezett kémiai gázfázisú leválasztáshoz. A technika fejlődésével kiküszöbölhetetlenül nő az NF3 gyártásának mértéke.

A közelmúltban Micheal Prather neves légkörvegyész rámutatott a nitrogén-trifluorid igazi erejére és veszélyére. A tudós kutatásai szerint a gáz globális felmelegedési potenciálja mintegy 17000-szer nagyobb, mint a szén-dioxidé. Sőt! A legújabb amerikai vizsgálatok kimutatták, hogy a gáz feleződési ideje 550 év. Ez azt jelenti, hogy ha ma teljesen leállunk a termeléssel, akkor 550 év múlva, tehát az ük-, vagy szépunokáink életében még mindig csak a felére csökken a gáz mennyisége a légkörben.

Már említettem, hogy csak nagy becslésekbe lehet bocsátkozni a gáz kibocsátásának mértékét illetően. Szintén amerikai kutatók munkájának köszönhetjük azt a körülbelüli értéket is, amely rendelkezésünkre áll: 2008-ban 4 ezer tonna NF3 előállítására számíthatunk, s ez a mennyiség 2009-ben előreláthatólag megduplázódik majd.

A gázból minden bizonnyal legtöbbet gyártó cég a tengerentúli Air Products. A társulás 2002-ben környezetvédelmi díjat kapott a PFC-k visszaszorításában elért eredményeiért, s ezzel az üvegházhatású gázok kibocsátásának nagymértékű csökkentéséért. A cég a közeljövőben két új gyár építését tervezi és nem ők az egyetlenek, akik új létesítményeket hoznak létre. Az előzetes felmérések szerint az új intézmények által a légkörbe juttatott káros anyagok melegítő hatása hozzávetőlegesen megegyezik majd Ausztria éves(!) szén-dioxid kibocsátásának – nagyjából 67 millió tonna – megfelelő melegítő hatásával.

Az amerikai cég szerint az NF3 kibocsátásának mértéke a PFC-khez viszonyítva kevés, mindemellett pedig az ózonrétegre gyakorolt hatása elhanyagolható. Ez mind igaz, viszont arról nem esik szó (s a cég honlapján se található információ), hogy a gáz kétszer olyan hatékony a perfluor-karbonokhoz képest. Az is megemlítendő, hogy mivel e gáz használatát nem övezik olyan szigorú szabályok, a felhasználók nem olyan óvatosak a mennyiséget illetően.

Egy, csak egy legény van talpon e vidéken

Eleddig egyetlen kompánia döntött úgy, hogy igyekszik nullára redukálni az NF3 használatát. A Toshiba kifejlesztett egy olyan eljárást, amelyben tiszta fluort használnak. Az biztos, hogy így a rettegett gázból nem bocsátanak ki semmit. Az viszont egyelőre még kérdés, hogy a tiszta fluor mennyiben és hol károsítja majd a környezetet.