A döbbenetet saját élményként éltem meg. Valamely furcsa indíttatásból az addig általam felettébb hanyagolt CNN nevezetű csatorna adta éppen valamely unalmas tevékenységemhez a hátteret. Mikor az első lángoló tornyot mutatták teljes bizonyossággal meg voltam győződve róla, flmforgatást látok.

Akkori angoltudásom meglehetősen gyérnek mutatkozott a híradás teljes megértéséhez, de amúgy sem hihettem el, hogy ez komoly. A második repülő már gyanús volt. Főleg a műsorvezető arcát látva és beszédének hangsúlyait hallva. Világos jele volt annak, hogy be van szarva. Na, ekkor már én is. Nem azért mert láttam mi történik, mégcsak azért sem, mert tudtam emberek hallnak meg. Az sajnálatot vagy felháborodást vált ki. Hanem mert képtelen voltam felfogni, hogy ilyen megtörténhet.

A világ vezető államát, annak szimbolikus városának szimbolikus épületeit támadták meg. A félelem azért is hathatott át, mert gondolkodó emberként már akkor lefutottak lelki szemeim előtt a következmények, mikor még a tornyok álltak. De aztán ledőltek. Ahogy a világ biztonságába vetett hit is. 2001. szeptember 11. után egy dolog vált biztossá: a bizonytalanság, vagyis hogy bármi megtörténhet. Többé sehol nem lehetünk biztonságban ezen a bolygón.

Hivatalos és nem hivatalos okok

Azóta sokan próbálták megmagyarázni a sokkoló eseményeket. A hivatalos álláspontot nagyjából ismerjük. Az al-Kaida nevű terrorista szervezetre hárították a felelősséget majd démonizálták Oszama bin Ladent, a szervezet vezetőjét. Azonnal megindult az Afganisztán elleni háború, majd Irakot is megtámadta az Amerika által vezetett koalíciós hadsereg. A terrorizmus elleni háborúként meghirdetett műveletek oka a szeptember 11-i történés volt.



Megszülettek természetesen a nem hivatalos összeesküvés elméletek is. Ezeknek a lényege éppen azt próbálja alátámasztani, hogy a terrortámadás hátterében az amerikai kormány állt, de legalábbis a titkosszolgálatok. Céljuk az volt, hogy egy casus bellit (közvetlen kiváltó okot) adjanak Irak ellen. Az igazi cél az iraki olaj megszerzése volt.

Földhözragadtabb elméletgyúrók a hadiipart sejtetik a támadások mögött. 2001-ig Amerika már 26 éve nem viselt komolyabb háborút. (Az 1991-es Öbölháború nem nevezhető igazi háborúnak, inkább felszabadító hadműveletnek, de ekkor már az is tíz éve volt.) Az összeesküvés elmélet szerint a terrortámadással a Busht mindig is erősen támogató hadiipari konszernek és katonai tanácsadók kényszerítették ki az újabb fegyveres konfliktust, hogy a hadiipar megrendelésekhez juthasson. Mások szerint befolyásos zsidó vezetők szerettek volna odavágni az araboknak. A leginkább kifinomult forgatókönyv e három vonal egybegyúrásával próbál magyarázattal szolgálni szeptember 11-re, illetve a világ mai helyzetére.



Tény, hogy a kilencvenes évek elejének földrengésszerű világpolitikai változásai, (a vasfüggöny elhúzása, a Szovjetunió feldarabolódása, a KGST és a Varsó Szerződés megszűnése) után az USA úgy maradt a színpadon egyedüli szuperhatalomként, mint Júlia öngyilkossága előtt Rómeó sírjánál: drámaian. Várható volt, hogy nem lesz ez így sokáig.

Egy évtized alatt sikerült is olyan mérvű utálatot kivívnia, aminek a csúcsa a terrortámadás lett. Mert bizony voltak hangok, melyek a támadás azzal magyarázták, az Egyesült Államok túlságosan is beleszól más államok belügyeibe. A globalizáció motorjaként a Világbankot és a Nemzetközi Valutalapot a kezében tartva úgy nyújts segítséget országoknak, hogy közben kizárólag saját érdekeit nézi. Csúnya szóval: gyarmatosít. Minden valószínűség szerint az említett elméletek együttesen adják meg a választ az okokra.

De hova jutottunk?

Egy azonban biztos. A világ azóta nem lett biztonságosabb. A terrorizmus elleni harc rendületlenül folyik. Irakban messze nincs béke, gyakorlatilag polgárháború van. Se az iraki kormány, se az amerikai csapatok nem képesek ellenőrzésük alatt tartani a teljes országot. Naponta érkeznek hírek a terrortámadásokról, öngyilkos merényletekről, igaz azonban az is, hogy ezek mennyisége az utóbbi hónapokban jócskán lecsökkent. Erre reagálva Bush elnök kedden be is jelentette 8000 amerikai katona visszahívását jövő februárig. Ez akár jelenthetné is a konszolidáció megindulását. Ám hiába próbálja a Bush-kormány ezt kommunikálni, korántsem biztos, hogy így van. Ezzel párhuzamosan az is kiderült, Afganisztánba erősödni fog az Amerikai jelenlét.



Vagyis Afganisztánban súlyos a helyzet. Sokak szerint súlyosabb, mint néhány éve, és jóval súlyosabb, mint Irakban. Vagyis ahelyett hogy a katonai műveletek segítenék az ország demokratizálását, de legalábbis a kormány megerősödését, épp az ellenkező hatást érik el. Nemhogy a fény nem látszik az alagút végén, de még azt sem tudni melyik az az alagút, ami a fényhez vezet.

Emlékezzünk!

2001. szeptember 11. a világtörténelem egyik legemlékezetesebb napja. Sokat fogunk még hallani róla, következményeit pedig még sokáig nem tudjuk pontosan felmérni. Az év egyéb napjain mindezt megtehetjük. A mai nap azonban örök emléket kell állítson azoknak az ezreknek, akiknek úgy vették el az életét, hogy azt sem tudják miért kellet meghalniuk. A civil áldozatok semmilyen háborúban nem megengedhetők. Azok pedig, akik a mentésben áldozták fel életüket máskért, hősök. Ma rájuk emlékezünk.