Játszani jó

A játék mindig jó, ez nem is lehet kérdéses. Az internetern is, ebben a kérdésben is ritkák lehetnek a viták. Igazi csúcskorát persze ez a műfaj is nagyjából öt éve élheti, a szélessávú internet széleskörű elterjedésétől. Ma pedig szerepük vitathatatlan: ma már a korlátlan mobil szélessáv is teljesen megfizethető összegért elérhető, különösebb problémát nem jelenthet a minijátékok használata.

Kivéve persze azt az esetet, ha valamiért a munkahelyeken letiltják a flasht – mivel azonban ha kell, ha nem, lassan mindent ebben a formátumban írnak, ez öngól lenne, ritka jelenség. (A flashről persze lehetne vitatkozni: minél több ilyen, trehányul megírt alkalmazás fut egy weblapon, annál jobban képese kikészíteni akármilyen stabil rendszert – ráadásul a tartalomközpontú webes szemlélet szerint nincs is különösebb értelme, mivel a valóban releváns elemeit a szövegalapú keresők nem tudják kezelni – azaz mértékkel lehet szeretni a formátumot, de ebből is megárt a sok).

Klasszikusok

Játékra azonban a formátum ideális (és persze őszinte tisztelet azoknak, akik ezt a flash saját nyelvén leprogramozzák: szép kihívás, maradjunk ennyiben). Ezt felismerve természetesen számos játék elérhető a neten, külön blog is foglalkozik velük, és természetesen kézenfekvő gyűjtőoldaluk is van. Ez a miniclip.com, ahol mi is körülnéztünk a témában.

Itt rengeteg műfajban találni játékokat, a nagyon ősi lövöldözős megoldásoktól a kissé ízlésficamos poénokon keresztül a politikai célzattal alaposan terhelt verziókig. Vannak játéktermi klasszikusok újraértelmezve (mint a Space Invaders nevű ősi remek: egy űrhajóval jobbra-balra mozogva kell lelőni az ellenséges hajókat), kombinatívabb megoldások, logikai játékok (mint a megunhatatlan Tetris), és szerkesztőségük egyik legsikeresebb példánya: a játék, ahol a részeg főhőst úgy kell változatos helyszíneken végigvezetni, hogy minél kevesebb embernek menjen neki, minél messzebb jusson, és minél több víz elfogyasztásával csillapítsa hányingerét: ha ügyesen taktikázunk, kellően nagy edénybe rókázhatunk bele. Minél rosszabbak vagyunk, annál kisebbe: pohártól a vécécsészéig. Jó ízléssel bíró ismerősöknek ne mutogassák.

És persze politikai fronton is vannak remek dobások: a kezdet persze viszonylag egyszerű volt (különböző politikusokat kellett zenére táncoltatni...), de már az előző amerikai választások környékén is születtek figyelemreméltó alkotások. Ilyen volt például egyik személyes kedvencünk, a Bush Shoot Out, amiben George W. Busht és Condoleezza Rice-t irányítva kell megvédenünk a Fehér Házat, vagy a Royal Rampage című sokpályás mászkálós-lövöldözős játék, amiben az amerikai elnök partnere II. Erzsébet brit királynő – ő azon a ponton válik a cselekmény részesévé, amikor ellövik diadémjét. Amilyen fegyvert összerak, élőben inkább ne próbálja ki senki...

Napjaink

Az amerikai politika most is felad néhány kellőképp magas labdát. Személyes kedvencünk, Sarah Palin republikánus alelnökjelölt még sajnos nem tűnt fel (noha a hobbivadász szépségkirálynőből lett politikus, akinek jócskán nagykorúság alatti lánya már unokát hoz a családba, rosszabb nyelvek szerint nem is az elsőt, mindenképp hálás játéktémának tűnik). Van viszont rengeteg McCain, Obama, és természetesen Hillary Clinton is.

Az Obama szót beírva rögötn három játékot ajánl fel az oldal, a politikai témák közt keresgélve továbbiak is akadnak – mi az egyszerűség kedvéért az ajánlott hármat (plusz egyet, ha már) vettük szemügyre.

Az első rögvest a plusz egy: nemesen egyszerű, kiegyensúlyozott, mégis az érzelmekre hat: tökéletes választás minden szempontból. A feladat: a nekünk ellenszenves jelöltet alaposan felpofozni. Lévén fölöttébb pacifista, még nem sikerült Obamaként leverni Mc Caint – noha vietnami fogsága óta a republikánus jelölt nem kimondottan képes jól bánni a kezeivel. És mégis, remekül állja a sarat. Próbálják ki, de előtte kapcsolják ki a hangszórókat, a nyolc és fél bites turbócountry aláfestés valami ijesztő.

Presidential Pounding Knock the opponent out of the election.

Play this free game now!!

Indíttatásában hasonló (és természetesen a Mortal Kombat-Street Fighter kettősből, és az összes oldalnézeti bunyós játékból sokat merítő) alkotás a Street Fight című, ami nem republikánus-demokrata, hanem demokrata-demokrata törésvonalak mentén szerveződik: itt Hillary Clinton és Barack Obama csatáját kell megvívnunk: jellemző, hogy Hillary itt is jóval harciasabb amazon, mint a sármos mosolyú, gyümölcsről elnevezett ellenjelölt. Vagy csak mi vagyunk nagyon bénák – ez sem kizárt, az első Commodore akkor került a családba, amikor az IBM PC-k már kezdték lehagyni játékplatformként is. Az iskolának pedig már volt egy 386-osa, az volt a szerver. Ezt hívják technikatörténetnek.



Jóval több potenciális ellenfelet szegez egymás ellen a Presidential Paintball című alkotás, ahol Barack Obama, Hillary Clinton, John Edwards, és Rudolph Giuliani is feltűnik a színen:a játék egyszerű: festékkel kell egymást lövöldözni, itt már be kell érnünk Obama irányításával. A helyszín a Fehér Ház, bizonyos elemeiben emlékeztet a Bush Shoot Out világára. Igaz, itt a festéknyomok idővel eltűnnek, Bush fegyveréve komoly maradandó nyomokat lehetett hagyni a berendezésben. Ennek nagy hirtelen két okát is gyanítjuk: egyrészt lehet, hogy a program írója szerint Obama kevésbé kártékony, mint George W., másrészt nem elképzelhetetlen, hogy egy csendben elenyésző festékpacát könnyebb leprogramozni, mint tetszőleges tárgyon a golyónyomokat. Nézzék meg Önök is, így néz ki a dolog:



Az utolsó játék a felettébb egyértelmű McCain Vs Obama címet viseli: ezt számunkra ismeretlen okonál fogva nem lehet az oldalunkba ágyazni (illetve talán lehetne, de hacker énünk épp nyugovóra tért, különben is, ne a mi oldalunk flashtartalmai rogyasszák be a Nyájas Olvasó böngészöjét). Link azért van hozzá, íme:

McCain Vs Obama Risk it all and use superior tactics to win the Presidential Election

Play this free game now!!

A maga sajátosan humoros agressziójával együtt talán a legszofisztikáltabb játékról van szó: kimondottan frappáns stratégiai foglalatosság, hosszú órákra képes lekötni művelőjét. A szimpatikus elnökjelöltnek három segédet kell választani, és velük meghódítani az USA államait (kivéve, ha jól láttuk, Alaszkát – az mintha nem szerepelne a térképen). Különböző méretű területeket lehet velük elfoglalni, a különböző figurákat egymás ellen lehet uszítani. Saját módjukon remekül képesek egymás ellenében harcolni és győzedelmeskedni, igazán élvezetessé (és elgondolkodtatóvá) téve a csatározást.

Próbálják ki, megéri. És ha gondolják, írják meg a magyar verziót – javasoljuk az egyszerűbb megoldásokat, stratégiában lehetetlen felülkombinálni a jelenlegieket.