"A varázsláshoz önfegyelem kell, szórakoztatási képesség és annak megértése, miként gondolkodnak más emberek. Az ő szemszögükből látva is végig kell gondolni minden mutatványt. Emellett erősödik a titoktartási képesség, hiszen a trükk, csak addig varázslatos, míg nem ismeri a közönség a megfejtést. A számítógépes játékokkal ellentétben a varázslás interakcióra sarkall másokkal" - hangoztatja Wiseman.

Tézisét arra a felmérésre alapozza, amelynek során 50 gyereket egy bűvésziskolába küldtek. Megtanították őket kettévágott kötelet "vissza-összeforrasztani", néhány memórián alapuló kártyatrükkre, aztán bemutatót tarthattak ismerősi körben, pajtások és családtagok előtt, majd visszazökkentették őket normális iskolai életükbe. Két hét elteltével megvizsgálták a gyerekek önbizalmát és társas érintkezési képességeit, és úgy találták, hogy a bűvészgyorstalpalósok jobban fejlődtek, mint a normális iskolában maradt társaik - adta hírül a Daily Mirror című brit lap.