A HVG tett közzé aktuális számában egy felmérést, ami a magyarok nyelvtanulási, nyelvtudási szokásait taglalja. Nagy vonalakban: még mindig kevesen, az ország egynegyede bír csak valamilyen idegen nyelvet, de legalább a fiatalok közül háromból kettő már meg tud szólalni akkor is, ha a magyart hanyagolni kell. Abban azonban semmi meglepő, mely nyelvek állnak a toplisták élén. Az angol, a német és az olasz, francia, spanyol trió ebben a sorrendben viszi a prímet a megkérdezettek között („Milyen idegen nyelvet tanul vagy tanulna?”), ebből is látszik, hogy sok nyelv elég visszaszorított helyzetben van, és akad, amit nem is tanítanak. Ezt csak megerősíteni tudta Sipos Júlia, a Nyelviskolák Szakmai Egyesületének főtitkára. – Például arab nyelvtanárt nem képeznek, de norvégot és izlandit sem. Holott mindig van egy-két érdeklődő ember, azaz még kereslet is lenne rá. Aztán sokszor magyarázkodni kell, hogy miért taníthat valaki arab nyelvtanári diploma nélkül, de sajnos nincs olyan intézmény hazánkban, ahol ezt meg lehetne szerezni – osztotta meg tapasztalatait a Hírextrával a szakember.

Erre van kereslet

Na jó, de akkor mire van igazán kereslet? – teheti fel az olvasó a kérdést és a válaszban is igaza lesz. Angolcentrikusságunk mellett azonban egyre több olyan nyelvet is felfedezünk, ami már egyszer mondjuk „hódított” és most újra azt teszi. Persze, hogy az oroszra gondolok és persze, hogy taníthatnák több helyen, hiszen az orosz „birodalom” gazdasági és kulturális csillaga újra emelkedőben van, meg amúgy is szép nyelv. Az angol és a német, valamint a német és a többi ritkábban tanított nyelv között viszont óriási differenciák vannak. A kis nyelvek között azonban alig van eltérés, azaz elég egysíkú a magyar nyelvtanítás – és nem csak a közoktatásban.

Ami pedig elképzelhetetlen lenne Nyugat-Európában, az nagyon is létező jelenség nálunk: a környező országok nyelveit egyáltalán nem keressük, persze kivétel Ausztria. De románul, szlovákul, vagy éppen szerbül szinte senki nem akar tanulni, csak az, akit családi kötelékei erre motiválják. 1997-ben még a 18 év felettiek között három százalék tudott valamelyik fentebb említett szomszédnyelven, ma már csak két százalék ez az arány. – Ezt is azok teszik ki, akik ma már Magyarországon nemzetiségi nyelvként, nemzetiségi iskolákban tanulták, vagy tanulják – mondta el a Hírextrának Sipos Júlia. Az is igaz, hogy aligha reklámozza magát úgy egy nyelviskola, hogy „Nálunk akár románul is tanulhat!!”. Azaz reklámozhatja, de akkor hamar megismerkedik néhány közgazdasági fogalommal, olyanokkal, mint például a csőd.

Ezek fényében nem is meglepő, hogy a legtöbb honi idegen nyelv tanár is a legkeresettebb nyelvekre specializálódik. Tehát, ami a tolmács és fordító szakmában jó, azaz ha valaki anyanyelvi szinten beszél egy ritka nyelvet (amivel rendszerint elég jó pénzeket lehet keresni), az nyelvtanári körökben probléma, hiszen ha nincs kit megtanítani, az nem túl reményteljes dolog.

Harmincszor háromezer, az pont a fele

Ráadásul az sem mindegy, hol tanít az ember. A közoktatás nyelvtanárait például kincsként őrzik az általános és a középiskolai igazgatók. Hiszen a jó nyelvtanár egyre ritkább az állami iskolákban, pedig az legalább egyfajta biztonságot jelenthet nekik. Ugyan kevesebb pénzért, de hosszú távra tervezhetnek ezek a nyelvtanárok, ellentétben a gombamód szaporodó speciális nyelviskolák alkalmazottaival, akik viszont többet tehetnek zsebre.

Hát akkor mondjuk ki, ne csak kerülgessük: ma Magyarországon nem éri meg nyelvtanárnak lenni, anyagilag semmiképpen sem. – mondta ki Sipos Júlia. – A nyolcvanas évekkel összehasonlítva például egyértelmű a visszaesés. Akkor meglepő módon jól tudtak keresni a közoktatáson kívül tanító tanárok. Ez aztán romlott a kilencvenes évekre, akkor még legalább meg lehetett élni. Ma már nagyon nehezen és szűkösen tudnak megélni a nyelvtanárok, nagyon sok órát kell vállalniuk. Kevesebb, mint ötven százalék marad meg abból a pénzből, amit a tanárok általában számlaként kiállítanak, ez köztudott – avatott be bennünket a tanárok titkaiba a főtitkár. Ez viszont még önmagában nem jelent semmit, ha nem tudjuk, hogy nagyjából mennyi órát vállal egy átlagos tanár. Nos, ezt is megtudtuk. Ez a szám heti harminc feletti órára is tehető. Egy óráért pedig egyes magasabban kvalifikált iskolában háromezer forintot is elkérnek (vagy ennél is többet, ez már csak nyelv és időpont kérdése). Számolni azonban nem éri meg, egy nyelvtanár valós jövedelme meg sem közelíti a harminc szorozva háromezer eredményét, hiszen a számlázott óradíj fele elmegy különböző járulékokra és adókra. Ráadásul a nyelviskolák anyagi helyzete sem mindig rózsás, azaz ha rosszul megy, repül a tanár. Akárhány nyelven beszél is zseniálisan, és akármilyen pedagógiai érzéke is van.

A tévé, mint nyelvtanár

Miközben a nyelv tanításának technikája fejlődik, egyre több opció közül választhat a tanulni vágyó. Extra gyorsan, vagy éveken át, egy, két, vagy három nyelvet is egyszerre – tessék választani. De ne legyenek illúzióink, nem csak a méregdrága iskolákban tehetünk szert egy kis tudásra. – Folyamatosan próbáljuk népszerűsíteni az idegen nyelv tudásának eszméjét, de egy egészen egyszerű dologgal is lehetne segíteni az emberek nyelvtudásának csiszolásán – említette még meg az NYSZE szakértője. – Sokat segítene például, ha legalább a közszolgálati televíziókban nem szinkronizálnák a filmeket. Azt nem is merem mondani, hogy akár lehetne felirat nélkül is, de mindenképpen sokat segítene, ha eredeti nyelven is vetítenének – beszélt egy kicsit maga ellen az iskolákat tömörítő egyesület vezetője.

Lehet benne valami, ráadásul ehhez még tanár sem kell. Meg pénz sem.