Miután a korrupcióval vádolt Ehud Olmert, jelenleg még izraeli miniszterelnöke és a Kadima párt vezetője lemondásra kényszerült, nyomban elkezdődtek a találgatások az utódját illetően. Az elemzők (várhatóan) két nevet húztak elő a kalapból: az egyik nyertes Cipi Livni külügyminiszter, a mási pedig Saul Mofáz közlekedési miniszter volt. Ezután már senki sem lepődött meg, amikor mindketten bejelentették, hogy indulnak a Kadima elnöki posztjáért.

A mai napon azonban nem csak egy mezei pártelnököt választ a 74 ezer boldog párttag, hanem a kormányfő kiléte is a kezükben van. A felelősség tehát nagy. Olmert lemondásával a Kneszetnek új kormányt és miniszterelnököt kell elfogadnia, és mivel a legutóbbi választásokat 2006-ban a Kadima nyerte, így az új kormányt is a párt jelöltje alakíthatja meg. Ha ez sikerül neki, akkor 2010-ig még vidáman elkormányozhatja az országot, ellenben egy kormányalakítási bukta előrehozott választásokkal járhat a jövő év elején.

A jelöltek pedig…

Összesen négyen kaptak azon az alkalmon, hogy Ehud Olmert nem tudott ügyesen kenő és egyéb pénzeket zsebrevágni és semmilyen politikai manőverrel nem tudta megúszni a felelősségre vonást. A már fent említett két húzóneven kívül még Meir Sitrit belügy- és Avi Dihter közbiztonsági miniszter döntött úgy, hogy megméretteti magát a párt embereinek szeretetével, de mivel ők nem tartoznak az esélyesek közé (egy felmérés szerint csupán 6-6 százalék szavazna rájuk), ezért velük nem is foglalkozunk többet.

Cipi Livni és Saul Mofáz, a két nagyágyú viszont már nagyobb arányban vonzza a szavazók szimpátiáját. Livni győzelméért a megkérdezettek 43-47 százaléka adná a voksát, Mofázt pedig 28-30 százalékban támogatnák a Kadimás párttagok. A külügyminiszter Livni tehát biztosabb befutónak tűnik, de az ilyen felmérések persze igencsak félrevezetőek tudnak lenni. Erről sokat tudna mesélni Simon Peresz államfő, aki nem egy választás után ment biztos nyertesként aludni, ám reggel rendre lefagyott az arcáról a mosoly, amikor kiderült, hogy minden előzetes felmérés ellenére a riválisa győzött.

Cipi Livni

Az izraeli külügyminiszter-asszony, mint ahogy az a felmérésekből is kiderül, ma a legnépszerűbb Kadima-politikus. Éppen ezért magas szavazási arányra van szüksége az elsőség megszerzéséhez, és valószínűleg a szavazása jogosult tízezrek nem fogják cserbenhagyni. Cipi Livni, győzelme esetén más politikát ígér és nem szeretné folytatni az eddigi Olmert-vonalat. Tudvalevő, hogy Livni, bár a jobboldali Likudból érkezett, az egyik nagy szorgalmazója a palesztinokkal való megbékélésnek, bár az is igaz, hogy egy esetleges megállapodást igen hosszú tárgyalási folyamathoz kötné. Megválasztása esetén valószínűleg ő sem fogja elkapkodni a nagy megbékélést, legalább is azt a részét, ami rajta múlik.

Izraeli politikai elemzők szerint ami Livni malmára hajthatja a vizet, az a nagyobb politikai tapasztalat. Cipi Livni már 1996-ban a Kneszetben csücsült, amikor még ellenfele bakaruhában irányított néhány nagyobbacska hadtestet. Az is mellette szól, hogy mint külügyminiszter már ismert a világban is, még George Bush is felismeri, ha arról van szó. Semmiféleképp nem elhanyagolható, amikor az ország sorsáról kell tárgyalni a Fehér Házban. A szakértői vélemények alapján viszont egy esetleges háborúban kimondottan hátrány lehet, hogy Livninek nincsen katonai múltja, és hát Izrael esetében háborúról beszélni egyáltalán nem tűnik túlzásnak. Arra viszont csak egy katonai konfliktus adhat választ, hogy abban a helyzetben Livni nem a hadügyminiszter és a katonai vezetés bábjaként fog működni.

Saul Mofáz

A volt vezérkari főnök, bár optimizmust sugall, nincs könnyű helyzetben. Saul Mofáz mellett csak az áll, ami Livni esetében hátránynak számít, ez pedig a gazdag katonai karrier. Az ex-tábornokot sokan döntésképtelennek tartják. Korábbi fontos ügyekben, mint pl. Gáza kiürítése volt, rendre megváltoztatta korábbi állásfoglalását. Elemzők katonai pályafutásával sincsenek kibékülve. Az ő számlájára írják a hadsereg lassú agóniáját is, ami a második libanoni háborúban csúcsosodott ki.

A másik negatívum, amit az izraeli szakértők emlegetnek az Mofáz származásában keresendő. Saul Mofáz ugyanis keleti (Ázsiából, Észak-Afrikából származó) zsidó, ellentétben az izraeli politikai elitet uraló askenáz európaiakkal. Persze nem maga a származás a probléma, hanem a két irányzat társadalmi különbségéből származó ellentét politikai kivetítése. Röviden attól tartanak, hogy Mofáz ez alapján sérelmi politikát folytatna megválasztása esetén.

Mindenesetre

Ha csak valami csoda nem történik, akkor Izrael következő miniszterelnökét Cipi Livninek fogják hívni. De bárki is nyeri majd a mai választást még nehéz koalíciós tárgyalások állnak előtte. Változások mindenképpen várhatók majd, viszont senki ne számítson arra, hogy Olmert leváltásával minden elrendeződik a Közel-Keleten.